Ezen a szép napon is korán ébredt csapatunk, s nagy várakozással tekintett a távoli jövőre, hisz utoljára 2020. novemberében volt lehetőségünk „Közösen a munkáért Bács-Kiskunban" rendezvényt tartani.
Szerencsére minden kegyes volt hozzánk, olajozottan folyt a szervezés és szállítás, a Bácsalmási Művelődési Központ felé igyekvő érdeklődők pedig bizakodással töltöttek el minket.
Délelőtt 10 órakor kezdtük meg rendezvénysorozatunk 4. állomásának megnyitóját, ahol a nap házigazdája és egyesületünk munkatársa, Hubina Ádám röviden ismertette a projekt célkitűzéseit, köszöntötte nagylelkű támogatóinkat és előadóinkat. A rendezvényt Németh Balázs, Bácsalmás polgármestere nyitotta meg.
Köszöntőjében kitért Bácsalmás múltjára, jelenére és jövőjére, megismerhettük a város fejlődését és jövőbeni terveit, melyből kitűnik, kiemelt figyelmet fordítanak a munkanélküliség felszámolására. Kicsi, de szociálisan nyitott térség lévén pedig folyamatosan keresik a munkavállalókat, ideértve a megváltozott munkaképességű személyeket is.
Hencz András, egyesületünk elnöke is kivette részét a köszöntésből: a Bácsvakok bemutatásán túl szót ejtett az informatika térnyeréséről, a látássérültek körében tapasztalt pozitív tulajdonságairól.
Kiemelt ügyként kezeljük a gyermeket és fiatalokat, hisz a látássérültek számára is az a legjobb, ha minél hamarabb segítséget kapnak. Ép látású társaiknak pedig az egyesület számtalan helyszínen tart szemléletformáló előadásokat, ahol megismerhetik vak és gyengénlátó embertársaik mindennapjait és kipróbálhatják az életvitelüket segítő eszközöket is, ezzel is előre mozdítva az empátia kialakulását.
Kiemelte, akár tanulni, továbbtanulni, akár munkát vállalni kíván a látássérült fiatal, az egyesület minden segítséget igyekszik megadni, hogy ezen törekvés végül célba érhessen.
Szót ejtett a felnőttként látásukat vesztettekről, hangsúlyozva, az ő ügyük sem kisebb vagy kevesebb, s a rehabilitációs ellátásoknak köszönhetően - amennyiben az is a lehető leghamarabb jut el a traumát szenvedőhöz-, zömük ismét képes teljes életet élni. Azonban sajnálatos módon ezeket a rehabilitációkat nem követi munkába helyezés, az olyan szervezetek, cégek száma pedig, melyek foglalkoztatnak megváltozott munkaképességű személyeket, elenyészőek a munkát vállalni szándékozó fogyatékossággal élők létszámához képest.
Éppen ezért, rendezvényünk céljával összhangban egyesületünk célja is az, hogy minél többen helyezkedhessenek el a nyílt munkaerőpiacon, hogy ledöntsük azokat a falakat, előítéleteket, melyek vonakodásra késztetik a munkáltatókat.
Ezt követően Kuthy-Kovács Katalin, az egyesület rehabilitációs mentora, illetve eme projekt szakmai vezetője ismertette a rendezvény céljait. Hangsúlyozta, rendezvényünk nem egyszerű előadássorozat, hanem interaktív fórum, ahol célunk, hogy párbeszéd jöhessen létre munkáltató és munkavállaló között, meg tudjuk és szeretnénk válaszolni a felmerülő kérdéseket, segítséget szeretnénk nyújtani - aki úgy érzi, szüksége van rá-, a felkészítésben, önéletrajz írásban. Munkáltatók részére is számos szolgáltatást tudunk nyújtani az ismeretátadástól kezdve, kollektíva felkészítésén át a beilleszkedésig és utókövetésig. Vallja, a munka világában is szükséges a szemléletváltás és ahelyett, hogy arra fókuszálunk, a megváltozott munkaképességűek mire nem alkalmasak, arra kell koncentrálnunk, az adott személy milyen készségek birtokában van, ezt kiaknázni és egy ezzel szinkronban lévő munkakörben elhelyezni. Ehhez a későbbiek folyamán elhangzó jó gyakorlatok és történetek állítottak élő példát, ám Katalin is készült egy listával, mellyel ízelítőt adott a hallgatóságnak arra vonatkozóan, hány különböző szakmában képesek elhelyezkedni a megváltozott munkaképességű munkavállalók.
Bevezetőink végére érvén az előadóké lett a főszerep. Elsőként Némedi-Varga Beatrix, a Kiskunfélegyházi Mozgássérültek Egyesületének elnöke lépett a pódiumra és osztotta meg tapasztalatait. Saját élettörténetén keresztül mutatta be, milyen érzés fiatal anyukaként hirtelen a mozgásában akadályozottak világába belecsöppenni, azt hallani folyton, mi mindenre nem képes, amelyből megszületett elhatározása - ahogy fogalmazott is-, „újra kell keretezni" önmagát értelmileg és érzelmileg. Legnagyobb segítségének az érzelmi intelligenciát tartja, amit sokan alábecsülnek, pedig kulcsfontosságú szerepe van abban, hogy az egyén megtanuljon kérni és elfogadni lehetőségeket. Hiszi és vallja, hogy az igazi akadálymentesítés fejben és szívben dől el, ugyanakkor azt is, a fogyatékossággal élő embernek is két dolgot kell eldöntenie: létezni akar és elindul egy úton, ellenkező esetben lehet bármilyen a környezet, „amíg valaki nem nyújtja a kezét, nem tudjuk megfogni és segíteni neki."
Rendkívül motiváló és informatív előadásának zárszavában célok felállítására, fejlődésre ösztökélte embertársait.
Magyarországon 1978 óta működik elemi rehabilitáció, azonban 35 éven át csak Budapesten, illetve civil szervezeteknél lehetett igénybe venni ezt a szolgáltatást. 2013-ban aztán 12 megyei központ alakult a Vakok Állami Intézetének szárnyai alatt. Bács-Kiskun megyében Ábelné Pintér Éva és Horváth Gyula rehabilitációs mentorok vállalták a látássérültek oktatását, 2021-től pedig a Kreatív Formák Alapítvány munkatársaiként folytatják tevékenységüket.
Éva betekintést engedett a látássérültek világába, egészen az alapoktól felépítve: kik a látássérültek? Mit nevezünk látássérülésnek? Miben áll a rehabilitációs mentorok munkája? Ábelné Pintér Éva saját sikertörténeteit is beleszőtte az előadásba, hisz ez egy olyan folyamat, amelyben nem csak ő tanít, de tanul is attól a személytől, akit visszahelyez a mindennapi élet ritmusába.
Horváth Gyula oktatja a megyében látássérültek részére az informatikát, ebbe azonban nem csupán a sablon számítógéphasználat tartozik bele, hanem akár az egyszerű nyomógombos telefonok, okostelefonok, és egyéb okoseszközök használata is. Bevezette hallgatóságát egy olyan világba, ahol a látássérültek is képesek elektronikus eszközöket használni, a számítógépet például nagyítókkal, képernyőnagyítókkal, sőt mi több: vak embertársainknak sem kell lemondaniuk erről az élményről: Gyula mesélt a különleges képernyőolvasó szoftverekről, ezen és egyéb kisegítő lehetőségek pedig már az okostelefonokon is elérhetőek.
Következő előadónk Farkas Dániel, Kézmű Főkefe ERFO KHT. munkatársa volt, aki bár a kiskunhalasi járáshoz tartozik, valójában egész Bács-Kiskun megyét képviselik. Szervezete bemutatásán túl szót ejtett mindennapjaikról, előadásából kitűnt, hogy egy rendkívül gyorsan növekvő, fő profiljának a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatását tekintő cégegyüttesről van szó, mely jelenleg 10.000-nél is több munkavállalóval (melyből 8.000 megváltozott munkaképességű) és 150 telephellyel büszkélkedhet. Évente közel 23 millió termék készül el, típusaik pedig igen változatos palettán mozognak, akár a nagybaracskai szoknyát, akár a Hajdúnánáson készült íróasztalt említjük. Víziójuk, mint fogalmazott is, „a fenntartható jövő záloga a társadalmi felelősségvállalás erősítése gyártói és fogyasztói oldalon egyaránt."
Bácsalmási rendezvényünkön sajnálatos módon nem volt lehetőségünk megszólaltatni nyílt munkaerőpiaci foglalkoztatót, azonban egy pillanatig sem csüggedtünk, hisz a Kézműn túl Ocskó Erzsébet, a Pro-Team Nonprofit Kft munkatársa, rehabilitációs mentora is elfogadta meghívásunkat. Bár kisebb cégnek definiálta önmagukat az előző előadóhoz képest, náluk is 1400 fölött mozog a foglalkoztatott megváltozott munkaképességűek száma 56 telephelyen. Tevékenységük ugyancsak sokrétű, a bácsalmási üzemben többek között varrnak, illetve horgászati termékeket állítanak elő.
Tapasztalata szerint a rehabilitációs ellátások módosításával egyre masszívabb sérüléssel rendelkező megváltozott munkaképességű személyek kerültek a látókörükbe, s a tendencia azt mutatja, akik elhelyezkednek náluk, hosszútávra terveznek, ehhez azonban szükséges a dolgozók szakszerű képzése, továbbképzése, átképzése. Részletezte a rehabilitációs mentorok feladatát, ezen feladat mélységeit és magasságait, ahogy fogalmazott, legfőbb célkitűzése, hogy „az élet ringjében tartsa a munkavállalót."
A szünet után Naggyörgy Éva, a Kreatív Formák Alapítvány szakmai vezetője lépett színpadra, aki a foglalkoztatási rehabilitáció és munkaadói oldalról mutatta be az alapítvány munkásságát. Miért előnyös, miért jó a megváltozott munkaképességű személyek foglalkoztatása? Kiemelte, egy munkáltató elsősorban gazdasági alapú döntéseket hoz meg, így fontos számára, hogy milyen segítségeket, kedvezményeket tud igénybe venni például egy megváltozott munkaképességű foglalkoztatása esetén. Úgy tapasztalja, ezen lehetőségekkel sok esetben maguk a nyílt munkaerőpiaci foglalkoztatók sincsenek tisztában. Ugyanakkor pozitív példákon át szemléltette, sosem késő okulni, ami akár azt is eredményezheti, hogy külön üzemrész készül a megváltozott munkaképességűek részére, s létszámuk is időközben felfelé ível.
Természetesen nem csak gazdasági előnyei vannak eme foglalkoztatásnak - ami, mint előadásából kiderült, rendkívül sokrétű lehet-, hanem emocionális is, hisz kutatások is alátámasztják, hogy munkáltatónak is egyértelműen érzékelhető, hogy a fogyatékossággal élő személy rendkívül motivált, ez pedig gyakorta megmutatkozik a ledolgozott órák számában is. Kevesebbszer váltanak munkahelyet is, amennyiben a képességeiknek megfelelő területen tudnak elhelyezkedni, a kevésbé megbecsült feladatokat is sokra értékelik, az egyszerű, monoton feladatok elvégzésére is motiváltak. S ami talán a legfontosabb: megfelelő oktatást, betanítást követően termelékenységük azonos mértékű az ép munkavállalók termelékenységével, s ezzel már meg is döntöttünk egy gyakori sztereotípiát.
S, hogy még tovább döntsük ezeket a falakat, következő előadónk egyben egyesületünk munkatársa, Tusori Nikoletta tartott jógyakorlatot közönségének. Életútján keresztül megismerhettük őt magát, mozgalmas, karrierista életét, amelyet a ritka szembetegség egy pillanat alatt darabjaira szaggatott. Álmait elengedni kényszerült, önnön zárt világában élt egy rémálomban, ám öntudata cselekvésre ösztökélte, ahogy fogalmaz is: „Nem hagyhatom, hogy a sorsom irányítsa életem, nekem kell irányítanom a sorsomat."
Az egyesülethez csatlakozván pedig sodródott az árral: elemi rehabilitáció, számítógépkezelés, ami azt is elhitette vele, ismét képes lesz dolgozni. Legfontosabbnak azt tartja, hogy ez az érzés belülről fakadjon.
Pozitív és céltudatos életszemlélete példa lehet mindannyiónk számára.
Rendezvényünk legutolsó, egyben legizgalmasabb pontja mindig is az interaktív beszélgetés, hisz az előadások alatt gyakorta szó esik róla, hogy a fogyatékossággal élőnek meg kell nyílnia a társadalom felé, azonos értékűnek éreznie magát és megtanulnia segítséget kérni, elfogadni a segítő kezet, azonban a kirakós másik féltekén álló közönségnek, ép embertársaknak, munkáltatóknak is meg kell tenniük az első kritikus lépést: megnyílni, merni megszólalni, s kérdezni.
A nap végén Kuthy-Kovács Katalin összegezte tapasztalatait, kapcsolatépítésre sarkallta a fogyatékossággal élőket és általa megélt példákkal színesítette az előadást.
Köszönjük mindenkinek, aki eljött, akár előadásával, akár jelenlétével emelte a színvonalat.
A munka pedig most sem áll meg, kicsiny csapatunk már teljes erőbedobással dolgozik azért, hogy Kalocsán is egy színvonalas, informatív napra invitálhassuk a nagyérdeműt.
Lázár Klaudia
|
