Rendkívül forró volt július utolsó napja, ami némi aggodalomra adott okot, azonban érdeklődőink dacolva az időjárással szép számmal jelentek meg a Kalocsai Művelődési Központ előtt.
Munkatársaink a már megszokott menetrend szerint regisztrációval és kérdőív kitöltéssel indították a napot, tíz órától pedig kezdetét vette a rendezvény.
Sztakó Krisztina rövid köszöntőjével nyitotta meg a rendezvényt, majd Hubina Ádám, a nap házigazdája lépett a színpadra, egyénileg is köszöntve a jelenlévő előadókat, szervezeteket, ismertetve a nap programját.
Ezt követően Hencz András elnök mutatta be a Bácsvakok sokrétű tevékenységét, múltját, jelenét és tervekkel gazdagon szőtt jövőjét. Kiemelte, az egyesület nagy figyelmet fordít mind a fiatal, mind a felnőtt korban látásukat vesztett emberek rehabilitációjára, hisz minél hamarabb kezdik meg a folyamatot, annál pozitívabb a kimenetel; kevésbé sérül önképe és hamarabb képes visszailleszkedni eredeti környezetébe. Az egzisztencia elvesztését pedig nem pótolhatja semmiféle rokkantsági ellátás.
Ezen kulcsmondat szerint működve pedig az egyesület folyamatosan keresi a lehetőségeket, a kapcsolatot olyan munkavállalókkal, akik megváltozott munkaképességű személyeket is alkalmaznak vagy szívesen alkalmaznának.
A megyében jelenleg mintegy 60 látássérült dolgozik, célunk, ennek a számnak a növelése, illetve, hogy minél többen találhassák meg számításaikat a nyílt munkaerőpiacon.
Kuthy-Kovács Katalin követte elnök urat, s részletekbe menően ismertette a 2019-ben útjára indult, majd a járványhelyzet következtében 2021-re átcsoportosult rendezvénysorozat célkitűzéseit.
Tíz órakor pedig előadóink vették birtokba a pódiumot, elsők között Némedi Varga Beatrix, a Kiskunfélegyházi Mozgáskorlátozottak Egyesületének elnökasszonya, aki saját élettörténetének egy szegletét hozta el a közönségnek, kitérve azokra a nehéz aspektusokra, amik körbevették őt a sérülés bekövetkeztekor. Segítségkérés, nagyon nehéz, mondja, elvégre 27 évesen az ember szeretné a saját életét élni és idegen számára az, hogy segítségre szoruljon bármiben is.
Véleménye szerint beszélni kell arról is, hogy a legtöbb ember először családon belül konfrontálódik; van, akit túlféltenek és van, akit alul gondoznak.
Az érintett személynek ezen túl megváltozik a testképe: más az, ami az ember fejében él és más az, amit a hétköznapokban meg tud valósítani, ezt pedig meg kell tanulni megfogalmazni is. Hisz csak annak az embernek lehet segíteni, aki egyértelműen ki tudja fejezni, miben és hogyan szorul segítségre.
Megdöbbentő és pozitív végkiemenetelű történetével mindenkit buzdít az önkéntességre, amit ő csak biztonságos szárnypróbálgatásnak nevez.
Beatrix segítségével a közönség megismerhette a mozgáskorlátozottak világát, míg a következő előadásban Ábelné Pintér Éva és Horváth Gyula rehabilitációs mentorok gondoskodtak arról, hogy a látássérültek helyzete is átélhető legyen.
Az elemi rehabilitáció meglehetősen hivatalos, köznyelvi formába öntve definíciója bárminél világosabb: a látássérült emberek életének jobbá tétele. Éva és Gyula munkája ott kezdődik, ahol az orvosi rehabilitáció véget ér; ismét visszahelyezik a látássérült személyt az élet körforgásába, úgy a mindennapos tevékenységek, mind a munkavállalás terén, ez pedig hatalmas önbecsülést ad a célszemélynek.
Mindkét mentor mesélt arról, hogyan lehet igénybe venni szolgáltatásaikat, szolgáltatásaik széles skálájáról, saját élményeikről, melyek által ők maguk is legalább annyi tapasztalattal és élménnyel gazdagodnak, mint a rehabilitálandó személy.
Németh Orsolya neve a legtöbb látássérült számára már ismerősen cseng, hisz legtöbben pszichológusi minőségében ismerik, ezen belül pedig az MVGYOSZ szakmai vezetőjeként tevékenykedik. Felkérésének apropója ugyancsak kétoldalú, hiszen bemutatta az Országos Szövetséget, ismertetve szolgáltatásait és azt, egy ekkora szervezet miképp képes munkáltatóként működni, illetve, hogyan tudja előre mozdítani a látássérültek munkába állítását.
Orsolya már megjelenésével jól illusztrálta a 21. századi látássérültek irányvonalát, hisz jegyzeteit, amit ép látású kollégái papíron hoztak magukkal, ő a telefonján követte végig, ez pedig előadásmódját semmiben sem korlátozta.
A szolgáltatások részletes bemutatásával rengeteg útravalót adott a hallgatóságnak. Amikor pedig a munkatársak bemutatásához érkezett, a közönség döbbenten hallgatta, hogy milyen sok látássérült dolgozik a Szövetségnél rendkívül sokféle munkakörben, kezdve akár egy hangoskönyv hallgató minőségellenőrrel, vagy a szakmai vezető felelősségteljes pozíciójával. Ez mellett természetesen nem csak látássérülteket foglalkoztatnak, akad mozgássérült jogász, több hallássérült munkatárs és halmozott fogyatékossággal élő személy, akik között van könyvelő és pénzügyi előadó is. Kiemelte, munkatársaik végzettsége felfelé ível, hisz egyre több látássérült szerez érettségit, szakirányú képesítést, olyan kollégáknál pedig, ahol az állapotromlás fennáll, akár munkaidőben is engedélyezik az elemi rehabilitáción való részvételt, hisz mind életminősége, mind munkaképessége megtartásához elengedhetetlen. Hangsúlyozta, az otthoni munkavégzést is támogatják, legyen az ideiglenes vagy folyamatos, hisz az ember így is képesek értékteremtő munkát végezni.
Fontos ugyanakkor a tagegyesületek tevékenysége is, hisz ők ugyancsak akkreditált foglalkoztatóként működnek, 2020-ban pedig ez a 21 egyesület összesen 285 látás-, illetve egyéb érzékszervi sérült személy számára biztosított munkalehetőséget.
Hogy még érdekesebb legyen az Orsolya által lefestett akkreditált foglalkoztatás, Farkas Dániel a Kézmű Főkefe ERFO KHT. Kiskunhalasi járás vezetője lépett színpadra, hogy egy másik, szellemiségében azonban cseppet sem különböző munkahelyet mutasson be a közönségnek.
A 150 telephellyel büszkélkedhető cégcsoport rendkívül sokrétű foglalkoztatást kínál, s nincs olyan ágazat, ahol ne dolgoznának megváltozott munkaképességűek.
Kezdetben neki is voltak sztereotípiái az állami foglalkoztatóval kapcsolatban, ám ezek hamar eloszlottak, hisz számtalan projektben vesznek részt, rengeteg cégnek dolgoznak, ez pedig nem áll meg országhatáron belül, többek között például a svéd illetőségű IKEA áruházláncnak készítenek termékeket, mentőmellényeket gyártanak egy skandináv cégnek, s a papír iparban is jelentős szerepet töltenek be, ezzel csupán egy kis szeletét érintettük annak a sokaságnak, amit a cégcsoport nyújtani tud a hozzájuk forduló álláskeresőknek.
Szünet következett, majd Molnár Attila, a Kaloplasztik KFT. termelési vezetője kezdett előadásába, melyben többek között azt boncolgatta, a Kaloplasztik felelős munkaadóként hogyan tudja elősegíteni a megváltozott munkaképeségűek „bevonulását" a munkaerőpiacra, másrészt pedig személyes élményéről kívánt beszélni.
A nagymúltú magánvállalkozás mindig is alkalmazott fogyatékossággal élő személyeket, a statisztikai adatok szerint legalább 6 fő volt létszámuk és mindig eltérő területeken tevékenykedtek. Fő profiljuk, mint nevük is sugallja, a műanyaggyártás, de egy, a '90-es években kötött együttműködési megállapodásnak köszönhetően a Suzuki alkatrész beszállítóivá váltak a térségben. Néhány példával is élt, egy ilyen környezetben hol tudják elhelyezni a megváltozott munkaképességű személyeket; alkatrészek válogatása, végső ellenőrzése, csomagolása, címke ragasztása. Személyes tapasztalatai rendkívül pozitívak, ahogy fogalmazott „nagyon lelkesek, nagyon lelkiismeretesek, nagyon megbecsülik a munkájukat, szeretnek és akarnak dolgozni."
A munkáltatóknak köszönhetően bőven kaptunk útravalót és lehetőséget is, itt volt hát az ideje, hogy egy más aspektusból is megvizsgáljuk a megváltozott munkaképességűek helyzetét, ezt pedig mi szemléltethetné jobban, mint egy olyan személy meghívása, aki maga is megváltozott munkaképességű munkavállaló, életútja pedig kívül esik a sztenderd sztereotípiákon.
Gál Enikő a Szövetségnél dolgozik, a pályázat idejére azonban a Bácsvakok is munkatársként köszöntheti.
Szerencsésnek tartja magát, hisz családja mindig is támogatta az önálló életvitelben, sokat tanították, ő pedig sokat tanult, mígnem pszichológusi diplomáját is megszerezte, bár ez évben más minőségben tevékenykedik tovább: hangoskönyv és braille könyv szerkesztő, vakvezető kutyusával sokat mennek együtt szemléletformáló előadásokat tartani, s itt ki is emelte ezen tevékenység fontosságát, majd az iskolai éveken keresztül szemléltette, őt mennyire boldoggá tette a nyitott, befogadó közösség.
Az interaktív rész már itt kezdetét vette, hisz a „látássérült az egyetemen" felállás önmagában érdekfeszítő, innen pedig nem nehéz visszakanyarodni sem az olyan általános kérdésekhez, mint például miképp vezet egy látássérült háztartást, hogyan talált munkát. A kérdések egyszer csak elfogytak, bár reménykedtünk benne, még maradt a tarsolyban, hisz a tényleges kerekasztal beszélgetésig még hátra volt Jilling Gábor, fogyatékosságügyi tanácsadó előadása, aki a Montázs Projekt helyi vezetőjeként hazai pályán találhatta magát.
Az alapkérdés adott volt: hogyan lehet segíteni a fogyatékossággal élő embereknek? A felmérés eredményeit kielemezve szakértők megalkották a Montázs Projektet, melynek célkitűzése, hogy minden megyében működjék legalább egy olyan helyszín, ahová a fogyatékossággal élő emberek betérhetnek és őket segítő, az életvitelüket megkönnyítő információkat kaphatnak bármely területről, legyen az egészségüggyel kapcsolatos vagy akár akadálymentes szabadidős tevékenységekkel összefüggő.
A nap zárásaként pedig elérkezett az interaktív, élményalapú beszélgetések ideje, melynek moderátori szerepét Sztakó Krisztina egyesületi munkatárs kapta, s bár elmondása alapján sosem csinált még ilyet, mégis profi módjára nem engedte, hogy leülepedjen a hangulat, ha más nem is, ő biztosan feltette „provokatív" kérdéseit, amivel ismét egy más megvilágításba helyezte a látássérültek foglalkoztatását.
Nagyon köszönjük mind az előadóknak, mind az érdeklődőknek, hogy jelenlétükkel emelték a rendezvény színvonalát.
A rendezvénysorozat következő, egyben 6. találkozója Kiskőrösön lesz 2021. augusztus 27-én.
Lázár Klaudia
|
