- Szolgáltatásaink
- Az MVGYOSZ szolgáltatásai
- Partner szervezeteink szolgáltatásai
- Akadálymentes világ
- Dokumentumok
- Pályázatok - Támogatások
- Irodalmi pályázataink
- Hogyan látod a nem látókat? Rajzpályázat
- Szemléletformálás
- Rólunk szól
- Nekünk szól
- Vakok Világa (archívum)
- Partnereink - Szponzoraink
- Akikre büszkék lehetünk
- Egyesületünkről
- Adatvédelmi és adatkezelési szabályzat
- Hirdetések
| 2022. augusztus 12. 11:36 | |
Gyakorta kezdem így az egyesülettel kapcsolatos híradásokat: „Bácsvakok, Bácsvakok mindenhol!" | |
| Hisz valóban, az utóbbi években eme derék kis csapat sok helyütt megfordult: óvodákban, iskolákban, gyermektáborokban, különböző konferenciákon megyénken is túl, szerveztek előadássorozatot a fogyatékossággal élő munkavállalók helyzetének előremozdításáért, irodalmi pályázatot a tollforgató látássérültek műveinek ismertebbé tételéért és még hosszan sorolhatnánk érdemeiket. Nem meglepő hát az sem, hogy szabadidős programokról is gondoskodnak, ahol nem csak tagtársaikat és kísérőiket várják nagy szeretettel, hanem látó pártoló tagtársaik is azonos elbírálás alá esnek. Ezúttal pedig Szarvason sikerült lencsevégre kapni egy nagyobb lélekszámú Bácsvakos csapatot, amint csodaszép környezetben ismerkednek Magyarország történelmi helyszíneivel, miniatürizált formációban, az arborétum fái alatt pihennek és kellemesen elbeszélgetnek az élet velős és kevésbé velős dolgairól, s még vízre is szálltak a Holt Körösön, hogy egy órás utazásuk alatt még többet megtudjanak a térség történelméről. Úgy is mondhatnánk, történelmi utazásnak lehettünk tanúi, hisz érkezésünket követően rögtön a Mini Magyarország makettparkba sétáltunk, ami országunk egyetlen interaktív makettparkja is egyben. A rendkívül részletgazdagsággal és különleges technológiával elkészített darabok látó kísérőink és gyengénlátó tagtársaink számára nyújtott lélegzetelállító és minden kétséget kizáróan maradandó élményt, azonban vak utastársaink sem maradtak ki semmiből a nagyfokú interaktivitásnak köszönhetően. Az egy gombnyomásra életre kelő, korhű hangokon felszólaló vonatállomások, vízimalmok, templomok, kinyíló várablakok segítettek abban, hogy visszarepüljünk az időben és egy csapásra a történelmi Magyarországon találjuk magunkat. A kihelyezett ismeretterjesztő írások - segítőink tolmácsolásában-, pedig a történelemben kevésbé járatosakat kalauzolták el. Két óra alatt sikerült mindenkinek körbejárnia a parkot, ha pedig már a sétában így elfáradtak, nincs is jobb egy kis pihenésnél a természetben, a fák hűsítő árnyékában... valóban, kivéve, ha a szervezők úgy vélik, ideje fürödni egyet, vagy legalábbis jó ötlet ezzel ijesztgetni a társaságot. Így esett meg, hogy hajóra szállott 45 bátor ember, kik hűs italok kíséretében egy órás történelmi ringatózásra indultak a Holt Körös egy szakaszán. Ez idő alatt tagtársaink olyan nevezetességekkel találkozhattak és hallhattak történeteket, mint az Ezredéves Emlékmű, a Bolza Kastély és az ott található Anyafarkas szobor, mely tökéletes mása a capitóliumban találhatónak, a történelmi Magyarország középpontjára helyezett szélmalom emlékműve és természetesen közelről is megcsodálhattuk a méltán híres vízi színházat is. Visszatérve és megejtve egy kilátó megmászást, az egyre emelkedő hőmérséklet is arra sarkalt bennünket, hogy letelepedjünk. Bár a legtöbben a büfét és a jégkrémes pult közelségét választották, azért akadtak olyan vállalkozó szelleműek, akik bemerészkedtek a Szarvasi Arborétum - vagy Pepikert, ahogy arrafelé ismerik-, távolabbi pontjaira és részben vagy egészben végigjárták a Bolza Mariette-ről elnevezett - egyébiránt teljesen akadálymentes-, sétány útvonalát. A túra alatt számtalan ismerős és egzotikusnak ható növényfajjal találkozhatott a kalandvágyó, megkereshette és meg is tapogathatta a 152 éves, 36 méter magas mamutfenyőt, vagy a 250 éves kocsányos tölgyeket, esetleg felkereshette az Európában ritkaságnak számító kínai mamutfenyőt, amely közel 70 évével Európa legidősebb példánya is egyben. Bár sokat hallottunk a barátságos pávákról is, ők most nem mutatkoztak, helyettük az igazán ügyesek őzet figyelhettek. Fotósaink természetesen sikeresen lemaradtak a pillanatról, így hiteles dokumentációval sem tudunk szolgálni. Az éhes bandát éhen halni nem hagytuk, amiről a Vadászkürt Étterem gondoskodott; mindenki bőségesen kapott frissítő körtelevest és kétféle főétel közül is választhattak. Ezúton is köszönjük szépen az életmentő falatokat! A nap végét pedig mivel is koronázhatnánk meg, mint egy hamisítatlan sörözéssel Békésszentandráson, a negyedszázados múlttal és szakértelemmel rendelkező Szent András Sörfőzdében. Aki oda betért, bizony nem távozott üres kézzel. Így némi többletsúllyal és élményekkel gazdagon megrakodva indultunk haza a Hírös Városba. Köszönjük mindenkinek, aki eljött velünk erre az útra, a visszatérőknek, hogy ismét bizalmat szavaztak nekünk. Az egyesület munkatársai is feltöltődtek, így újult erővel vágnak neki az év utolsó nagy kirándulásának megszervezéséhez. Ha pedig „utolsó" és „nagy", akkor mertünk nagyot álmodni is: átlépjük a határt és meg sem állunk Szerbiáig, egészen pontosan majd csak 42 km-re a határtól, Zentán stoppolunk és nem is tervezünk hazajönni 2 napnál hamarabb. Tehát nem csak nagy, de hosszú kaland is vár azokra, kik egyesületünkkel tartanak. Összeállította: Lázár Klaudia | |
