Láthatatlan Vacsorával a társadalmi esélyegyenlőségért

Az est házigazdája Tusori Nikoletta a rendezvény kezdetekor szimulációs szemüvegek segítségével mutatta be a vendégek számára, hogyan látnak, vagy éppen hogyan nem látnak a látássérültek. A vacsora előtt az egyesület tagjai egyesével elmesélték látásuk elvesztésének történetét, a traumát, ami ezzel járt. Azt, hogy hogyan változott meg az életük egyik pillanatról a másikra. Volt, aki 7 évesen egy rosszul sikerült mozdulat miatt, volt, aki felnőtt korában egy baleset által, volt, aki egy genetikai betegség miatt és volt, aki 60 évesen vesztette el szeme világát. A rendezvény elérte célját: tabuk nélkül megtudtuk hogyan élnek. Elmesélték, hogy milyen érzés amikor tudatosul az emberben; többet nem lát. Ezt feldolgozni soha nem lehet, meg kell tanulni vele élni és így folytatni tovább az életet. Saját történeteiken keresztül egy rövid időre bepillanthattunk egy teljesen más világba, kivétel nélkül mindenkiben megváltozott valami az este során. Az egyesület tagjai nagyon nyitottak voltak, szinte kérték, hogy kérdezzünk tőlük, ismerjük meg őket. A vendégek ezt ki is használták.

- Egy szerencsétlenül sikerült autóbaleset során az akkumulátorból kicsapódó sav került a szemembe, ami olyan károkat okozott, hogy nem lehetett megmenteni a látásomat. Évekig depresszióban éltem, az utcára se mertem kimenni, féltem mit gondolnak rólam az emberek. Ez már sok éve történt, azóta megtanultam így élni. Elfogadni nem tudom, de vele élni igen. Teljesen önálló vagyok, ha egy kamerával figyelnék, hogyan mozgok otthonomban, el se hinné senki hogy nem látok
- mesélte Fekete Attila, az egyesület elnökségi tagja.
"
Fekete Attila egy autóbaleset során vesztette el látását
Fekete Attila egy autóbaleset során vesztette el látását
A történetek után mindenki felvette az elé helyezett szemkötőt, majd teljesen sötétté vált minden. Itt elkezdődött a „játék". Miután mindenki elvesztette látását, óvatosan tapogatózva próbálta beazonosítani az asztal kellékeit, hozzá kellett szokni a helyzethez.

Amikor az első fogás megérkezett, zavarbaejtően ügyetlenül igyekeztünk hozzálátni. A szokatlan élmény alatt próbáltuk megtalálni a kanalat, a villát, vizet tölteni poharunkba, a falattal beletalálni a szánkba - természetesen több kevesebb sikerrel. Mivel arról sem volt fogalmunk mit eszünk éppen, vagy van-e egyáltalán valami az evőeszközünkön, kissé hosszasra nyúlt a fogások elfogyasztásának ideje. Miközben próbáltunk ezzel a teljesen hétköznapi folyamattal megküzdeni, a látássérült asztaltársaink meséltek néhány eszközről, amelyek megkönnyítik a mindennapjaikat. Kipróbálhattunk egy kis kütyüt, ami a pohár szélére helyezve jelzi a benne lévő folyadék szintjét (sajnos így sem volt egyszerű vizet tölteni - a szerk.)

Mint utólag kiderült, nagyon különleges ízvilágú ételeket szolgáltak fel az étteremben. Kacsa terrine-t, sült paprikakrémlevest, ropogós malacsültet káposztás burgonyapürével és citromos desszertet. A résztvevők nem láttak, csak ízleltek. Mindegy volt akkor, hogy ki ép látó vagy ki látássérült, együtt próbált mindenki megküzdeni az ételekkel. Meglepő módon mindenki szinte ugyanazon a véleményen volt az est végén: látás nélkül kiteljesednek az ízek, illatok, de még az ételek állagait is kicsit másként érzékelték.

Hencz András, az egyesület elnöke elmondta, ez az esemény nagyon különleges számukra. Ők az első közösség, akik ilyen rendezvényt szerveznek, és nem titkolt céljuk, hogy szeretnék az egészséges és fogyatékkal élők közötti társadalmi esélyegyenlőséget erősíteni, az elfogadást természetessé tenni. Hangsúlyozta, ne féljünk kérdezni, ne érezzük magunkat zavarban.

A Tesco Global által meghirdetett, „Ön választ, mi segítünk" program nyerteseként a Magyar Vakok és Gyengénlátók Bács-Kiskun Megyei Egyesülete elsősorban most az egészségügyi dolgozók, a közösségi közlekedés munkatársai, a kecskeméti önkormányzat alkalmazottjai számára szervezte az estet.

Emelte az élmény színvonalát, hogy az ételeket közösen fogyasztottuk el látássérült vacsoratársainkkal, akikkel felhőtlenül jól éreztük magunkat. Nemcsak saját igyekezésünk által ismerkedhettünk meg a látássérültek életével, többen megosztották velünk inspiráló történeteiket, mindennapi küzdelmeiket. A Láthatatlan Vacsora egy kihagyhatatlan esemény minden látó számára: fejleszti empatikus képességeinket, közelebb kerülve a látássérültek és más fogyatékossággal élők világához, a társadalmi esélyegyenlőség megéléséhez.

Forrás: Tóth Enikő, Hírös.hu