Megszólalnak a „Múlt, jelen, jövő” irodalmi pályázat nyertesei - Beszélgetés Pintérné Nagy Erzsébett

Megszólalnak a „Múlt, jelen, jövő" irodalmi pályázat nyertesei

Beszélgetés Pintérné Nagy Erzsébettel

- Kérem, mesélne nekünk pár mondatot élete fontosabb eseményeiről?

- Életem, - ha nem is a legfontosabb, - de a legmeghatározóbb eseménye, az 1953-ban (3 évesen) bekövetkezett agyhártyagyulladás volt. Hónapokig feküdtem kórházban teljesen lebénulva, süket-némán. A lassú felgyógyulás után,négykereszt cukorral és ötkereszt acetonnal a vizeletemben engedtek haza, ami semmit nem mondott a paraszti sorban élő szüleimnek. 10 évig éltem a kezeletlen cukorbetegek szörnyűséges életét, míg egy sportorvosi vizsgálat során kiderült, hogy mi okozza a borzasztó fejfájást, fáradtságot, a kínzó éhséget-szomjúságot. A versemben is leírt inzulinkezelés megkezdése nálam nem az elfogadhatatlant jelentette, hanem a megváltást, mely egy életre szóló kezelést, életmódváltást és egyre inkább az önmenedzselést jelenti.

Másik nagyon fontos dolog lett az életemben, hogy betegen is megszeretett, elfogadott a férjem, s még a nagy csoda is bekövetkezett, hogy 1970-ben megszületett egészségesen a kislányunk.

Fontos esemény volt, hogy munkába tudtam állni (bár ehhez hozzátartozik, hogy sokáig titkolnom kellett, hogy nekem időre ennem kell, ötször szúrnom kell). Biokémia szakos lévén - itt utalnék a versemben leírtakra-, 17 évig mikrobiológián dolgoztam, miután nem kaptam alkalmassági igazolást az orvosi egyetemhez.

A látásom - a cukorbetegség szövődményeként, talán a nem megfelelő munkaválasztás miatt is -, rohamosan romlani kezdett. Alig múltam negyven éves, amikor rokkantnyugdíjba kényszerültem, de most 68 évesen azt mondom, akkor találtam meg az igazi énemet: régi munkahelyemen, mint kultúrost, közönségszervezőt, vetélkedők lebonyolítóját, újságcikkek íróját, sportfelelőst alkalmaztak, s most „rendes" nyugdíjasként ugyanezt a munkát végzem a Hajdúsági Diabetesz Egyesületben.

- Mióta ír verseket, milyen témákban?

- Mint írtam, úgy negyven évesen döbbentem rá, hogy igazán az emberekkel való foglalkozás, a velük való törődés, a segítségnyújtás, a tapasztalataimnak az átadása és saját példámmal az egészséges életmódra való rászoktatás, a közösség elfogadtatása, a természettel együttélés adta és adja verseimhez a témát.

- Az olvasók nevében is sok szeretettel gratulálok a "Múlt, jelen, jövő" versíró pályázaton elért első helyezéséhez!

- Az első helyezés igen jólesett, és csak gratulálni tudok a szervezéshez, hiszen a 10. helyről visszafelé haladtunk, s már a harmadiknál jártunk, mikor mondtam a páromnak, hogy valami tévedés történt, hiszen én már kimaradtam, egyre fokozódott az izgalmam, s a legmerészebb álmomban sem reméltem az első helyet! Köszönöm szépen!

- Mondana nekünk pár szót a vers születésének körülményeiről?

- Mint minden prózám, festményem, úgy a verseim is csendben, magányban - érdekes módon - a reggeli felkelés után, kipihenten születnek. Van, amelyikhez soha többet nem nyúlok hozzá, de van, amelyiket többszöri elolvasás után formálok, alakítgatok. Nem igazán fogadom el az érzelmi túlfűtöttség, sérelem miatt papírra vetett soraimat, azokban talán nincs elég pozitívum, kicsit ettől féltem a nyertes versem miatt is. De örülök, hogy a zsűri, és remélem a jelenlévők is megértették a versem üzenetét.

- A pályázat mottója mennyiben segítette önt a vers kiválasztásában?

- A versemben - akár csak a mottóban -, ott van a múlt, a jelen, s a sorstársaimnak szóló jövőkép is.

- Milyen érzés volt Selmeczi Tibor előadásában meghallgatni a versét?

- Még sohasem hallgattam más előadásában a verseimet, nagyon izgatott voltam emiatt. Én, ezt a versem először Győrben a 40 évnél régebben inzulinnal élők országos találkozóján mondtam el, ahol sorstársaimnak annyira a szívéig hatolt, hogy többen sírtak. Tavaly Egerben a Nemzetközi Cukros Találkozón közkívánatra kellett elszavalnom, egy alkalommal cukros kisgyermekek hallgatták érdeklődve, s záporoztak utána a kérdések: a néni szült, a néni sportol, a néni más cukrosnak és gyengénlátónak segít? stb.

- Tolmácsolni tudta az előadó mindazt, amit Ön papírra vetett?

- Mikor elkezdte, nagyon nehezen tudtam elfogadni a művész úr szájából, - hiszen ő nem diabeteszes és nem látássérült - kicsit idegenül hatott, de a végére, - mikor ráérzett a zeneiségére -, már éreztem, hogy átérzi a szavak fontosságát.

- Műveit hol publikálja, hol olvashatjuk?

- Nyomtatott formában egy országos lap, a Diabetesz hasábjain egyszer már megjelent csakúgy, mint az önéletrajzi írásom, s Debrecen diabeteszeseinek mozgalmas életéről szóló tudósításaim.

További versírásban gazdag életet és jó egészséget kívánunk!

Árvay Mária

Vakok Világa 2018. május