ugrás a lényegre   ugrás a hírekre
Magyar Vakok és Gyengénlátók Bács-Kiskun Megyei Egyesülete

Menü

Hangsegítséggel szolgálók – beszélgetés Orosz Annával


Hangsegítséggel szolgálók

- Beszélgetés Orosz Annával

Kedves Olvasóim, egy közvetlen, meghitt beszélgetés részesei lehetnek most, tartsanak velem!
- Kérem, meséljen nekünk kicsit magáról és családjáról!
- Orosz Anna vagyok, színész és 2 gyermek büszke anyukája. A fiam 21 éves egyetemista, a kislányom most kezdte az iskolát.
Nyíregyházán indult a pályám, csodálatos éveket töltöttem ott, csodálatos szerepekkel, csodálatos kollégákkal. Aztán Miskolcra szerződtem, ahol szintén fantasztikus szerepek következtek.
A fiam születésekor tértem vissza Budapestre, azóta tulajdonképpen itt élek.
A testvérem segítségével kezdtem el ismerkedni a szinkron világával. Az úgynevezett "tömegezés" remek iskola volt, aztán kisebb szerepek is megtaláltak, végül a nagyobbak is. Egy időben a csapból is én folytam. Na ennek azért már vége.
- Megosztaná velünk, mi a legkedvesebb időtöltése/hobbija?
- Két éve olyan lakásba költöztem, ahol kert is van. Imádok a kertben molyolni, dolgozni. Kikapcsol, a fizikai munka jót tesz, és zavartalanul lehet gondolkodni.
- Milyen zenét hallgat szívesen?
- Ó, zenében mindenevő vagyok. A hangulatomtól is függ, mit kapok elő. Klasszikustól a jazzig, a heavy metaltól a jó kis popzenéig, operától a musicalig, a világzenéig bármi jöhet. Ami a lelkemig hatol, vagy elvarázsol, vagy segít levezetni a feszültséget.
- Milyen könyvek állnak Önhöz közel?
- Sajnos olvasásra sokkal kevesebb időm jut, mint szeretném. Ha el is jutok odáig, többnyire olyan fáradt vagyok, hogy bizony elnyom az álom. Van is adósságom könyvek terén. Egyébként a szépirodalom, versek és nagyon szeretem a meséket. Az esti mesélést nem csak a kislányom élvezi.
- Szeret múzeumokat felkeresni, vagy nagyokat kirándulni?
- A napi teendők, munka, ügyintézés stb. után igazság szerint gyakrabban választom a kirándulást, nagy sétákat, mint a múzeumlátogatást. A világ izgalmas, utazni is szeretnék többet, de elsősorban itthon. Csodálatos országban élhetünk.
- Testvérével, Orosz Helgával, rengeteget szinkronizál. Előfordult már, hogy együtt adták hangjukat ugyanabban a filmben? Egymás között esetleg megvitatnak egy-egy jelenetet?
- Nagyon ritkán fordult elő, hogy Helgával együtt dolgoztunk volna egy filmben. Az, meg hogy egy mikrofon előtt álljunk egy kezemen meg tudnám számolni. Talán az Ördög ügyvédje volt a legnagyobb "közös" munkánk. De nem egyszerre.
Amíg mindketten dolgoztunk színházban, szinte mindig megnéztük egymást és megbeszéltük a dolgokat. A szinkronra ez nem jellemző.
- Olvastam, az Álmodó című lovas filmben is volt magyar hang. Ön valamikor lovagolt?
- Jaj, Istenem, a lovaglás! Első megállapítás: jó szag a lószag. Szeretem, csodálom ezeket az érzékeny, intelligens, finom lényeket.
Amikor Nyíregyházán dolgoztam, akkori szerelmem, aki megszállott lovas volt, mindig elvitt magával a lovardába. Aztán egy akkor 85 éves vitéz katona bácsi kezelésbe vett, kitartóan és szigorúan tanított és tanított és tanított. Néha járni is alig tudtam, nemhogy ülni (és nemcsak a lovon), de valahogy nem ment. Merev volt a derekam, pattogtam. A szeretet megmaradt, azonban szenvedély nem lett belőle.
- A szinkronizálás folyamán biztosan történtek vidám, humoros, már-már anekdotába is beillő esetek. Kérem, meséljen el nekünk egyet!
- Na persze. Amikor emlékezni kéne, hirtelen nagyon nehéz valami jó kis sztorit felidézni, pedig tudom, hogy időnként könnyesre nevetjük magunkat. Többnyire a szöveg kínál páratlan lehetőségeket, főként mostanság. Előfordult, hogy kaptam egy szerepet a szereplő neve és kora alapján, majd amikor megérkeztem a forgatásra, kiderült, hogy az illető férfi. Mondta, hogy sebaj, megcsinálom, megy az nekem.
- Hallott már Ön Szövetségünk hangoskönyvtáráról? Szeret felolvasni?
- A hangoskönyvtárukról még közvetlenül nem hallottam, de amennyiben van, vagy lesz rá lehetőség és igény magam is nagyon nagy örömmel felolvasnék.
- Vannak elképzelései, vágyai, álmai a 2016-os évet illetően?
- Vágyak, álmok, 2016: persze, mindig vannak. Az elmúlt napok és hetek fényében a legfontosabb, hogy béke legyen. Tényleg. Béke. A többi az jön, vagy megteremthető, elérhető. Béke országok, vallások és emberek között. Megértés, elfogadás, törődés és tisztelet. Az életé.
Köszönjük, hogy ilyen őszintén megosztotta velünk gondolatait, érzéseit!
„Jöjjön a Földre a béke,
És az emberi szívbe a jó akarat!" - ezt kívánom én is!

Árvay Mária

Vakok Világa 2016. január

doboz alja
oldal alja