Hangsegítséggel szolgálók

- Magyar hangja... megváltozott!

„A jó szinkron szerintem az, amikor nem érzem rajta, hogy a szereplőtől idegen hang szólal meg, hang és ember összesimul."
(Zsigmond Tamara)
2016. szeptember 17-én, szombaton a Castle-filmsorozat főszereplőinek magyar hangja megváltozott! Miért volt erre szükség? Nem kell megijedni, színművészeink nem hagyták cserben a nézőket!
A Színházak Éjszakáján rengeteg program várta az érdeklődőket. A Karinthy Színház nem mindennapi lehetőséget kínált vak és látássérült embereknek: itt a nagy alkalom, a világon most, először, akadálymentessé vált a szinkronizálás! Bátran kipróbálható, hogyan is szinkronizálnak kedvenc magyar hangjaink!
Már lassan egy éve készítek interjút színészekkel a „Hangsegítséggel Szolgálók" cikksorozatban, s egyre inkább felkeltette érdeklődésemet ez az izgalmakkal és kihívásokkal teli munkakör!
A különleges programnak a BalogMix Stúdió adott helyet; a munkatársak segítőkészségükkel, szaktudásukkal, támogatásukkal és kimondhatatlan lelkesedésükkel biztosították, hogy minden gördülékenyen és zökkenőmentesen történjen. A stúdió barátságos, nagyon kellemes légkörű, mivel családi vállalkozásként működik Balog Mihály és Balog Gábor vezetésével.
A szinkronizálás előtt megtudhattuk a filmek készítésének aprólékos menetét, a szinkronizálási folyamatokat, amelyeket az interjúk során már részletesen leírtam. Nagyon komoly, felelősségteljes munka folyik a mindennapokban, a határidővel itt is szembesülni kell. Kis csoportunkkal már izgatottan vártuk, mikor állhatunk mikrofonhoz.
Megérkezett Kapácsy Miklós színművész úr, nagy tapssal köszöntöttük.
Megtudtuk, hogy Braille-írással rendelkezésünkre áll a szöveg, amelyből dolgozni fogunk. Mondatonként, amelyek be voltak számozva, történik majd a felolvasás. Hogyan? Mik a pontos lépések? Milyen volt maga az élmény? Lássuk csak!
A Castle-sorozatból kiválasztottak számunkra egy jelenetet, mondatokra bontva. Egy házassági ajánlatnak lehettünk tanúi, ebbe kellett bekapcsolódnunk. Párbeszédet játszottunk el, Kapácsy Miklós szinkronizálta a férfi szerepet, mi pedig a női főszereplőt. Elmondták, melyik számozott mondatot kell felolvasnunk. Közben kaptunk egy fülhallgatót, ahol hallhattuk a szöveget eredeti, angol nyelven. Erre kellett felolvasnunk a magyar megfelelőjét. Nagyon kellett figyelnünk az eredeti hangra, milyen érzelmeket sugároz, milyen ritmusban beszél.
Magával söpört a pillanat! Erősen koncentráltam. Meglepett az eredeti hang gyors beszédtempója, igyekeztem követni, hogy ki ne csússzak az időből, ugyanakkor érzelmileg hatékony legyek. A felvételt meg is ismételhettük, ha rontottunk, sőt, visszahallgathattuk a párbeszédet a mi szinkronunkkal! Izgatottan figyeltük egymást, ki hogyan boldogul. Mindenki megérdemelte a jelenet végén a felzúgó tapsot.
Jó volt hallani, ahogyan drukkolunk egymásnak! Semmi nem kerülte el a figyelmünket, hallottuk,például, hogyan ad utasításokat nekünk a rendező a másik szobából, mikrofonon keresztül. Riporterek is kamerázták ezt a rendkívüli élményt, így a pillanat nem szállt el, megörökítették a világnak! Most döbbenhettünk rá igazán, mekkora koncentrációt, elhivatottságot és színészi képességet igényel ez a munka!
Ha nem lennének magyar hangok, csak feliratos filmek, sokkal, de sokkal szegényebbek lennénk, főleg mi, látássérültek, akik a hangokból tájékozódunk, s kedvenc színészeink igazítanak el bennünket a filmek hangvilágában.
Minden kedves szakembernek, segítőnek és önkéntesnek hálás köszönet ezért a rendezvényért! Eddig tévén keresztül hallhattuk a szinkronizált filmeket, most olyan jó volt átkerülni a másik oldalra! Szívből remélem, lesz még folytatása a kezdeményezésnek, mert a kóstoló után megjött az étvágy!
Színészeinkkel készült interjúk az alábbi linken megtekinthetők: Magyarszinkron.hu

Árvay Mária

 

Vakok Világa 2016. október