ugrás a lényegre   ugrás a hírekre
Magyar Vakok és Gyengénlátók Bács-Kiskun Megyei Egyesülete

Menü

Hangsegítséggel szolgálók – beszélgetés Sándor Jánossal


Hangsegítséggel szolgálók

- Beszélgetés Sándor Jánossal

- Kérem, pár szóban meséljen nekünk magáról, élete fontosabb eseményeiről!
- 1950. március 21-én születtem Dunaharasztiban. Az általános után a Kandó Kálmán Híradás- és Műszeripari Technikumba jártam okosodni. Ebben az iskolában forgatták a "Pál utcai fiúk" című film iskolai jeleneteit. Ekkor már érezni lehetett, hogy megszűnik ez a képzési forma, mert utánunk csak egy évfolyamot indítottak, azt is csökkentett létszámmal.
A további tanulmányaimat a Kandó Kálmán Villamosipari Műszaki Főiskolán folytattam.
A diplomával a zsebemben mindjárt fejest ugrottam a munka világába, de nem sokáig dolgoztam, mert három hónap múlva behívtak katonának kettő évre. Mit ne mondjak, nem rajongtam érte. Leszerelés után visszamentem a volt munkahelyemre, és itt ért a másik meglepetés, újra meg kellet tanulni a szakmát, mert a digitális technikában ez idő tájt kezdtek elterjedni az integrált áramkörök, amiről addig fogalmam sem volt. Időközben megházasodtam, született három gyermekünk, egy fiú, egy lány, egy fiú sorrendben. Felettük is szép lassan eljárt az idő, „megemberesedtek" és kirepültek a családi fészekből.
Telt múlt az idő, mígnem 2014 közepén én is beléptem a nyugdíjasok sorába. Mint köztudomású: a nyugdíjasnak „rengeteg" szabadideje van. Azóta egy kicsit több idő jut a „hangoskodásra".
Köszönetet szeretnék mondani az asszonypajtásnak, hogy elviseli ezt a „hangoskodó" hóbortomat.
- Gyermekként sokat járt könyvtárba?
- Ha jól emlékszem, kb. 11-12 éves koromtól fogva olvasgattam könyveket, de nem sokat.
A továbbtanulást Pesten és Budán folytattam, és a napi utazás 4-5 órába tellett. Mit tehet az ember ilyenkor, hogy agyonüsse ezt a holt időt? Akkoriban persze nem létezett okostelefon, MP3 lejátszó, meg hasonló kütyük, így maradt a könyv. Persze segített az a körülmény is, hogy a Boráros téren kellett átszállnom, és innen nem messze van a Szabó Ervin fiókkönyvtára. Így a könyvutánpótlás nagyon könnyűvé vált.
Az olvasás azért is volt jó, mert így nem kellett az utastársaim dumáit hallgatnom, mert ez az emberke olvas, akkor nem zavarjuk.
- Miért döntött úgy, hogy felolvas látássérülteknek?
- Bevallom, ez a lehetőség eszembe sem jutott. Mikor ez az egész elkezdődött, akkor a munkám folytán autóval kellett járni az egész országban, és vezetés közben a könyvolvasás nem egészséges. Hiányzott a könyv. Így a tv-nézést felváltotta az olvasás. Közben jött az ötlet: mi volna, ha digitalizálnám az olvasott könyvet. Közben a rádióban hallottam, hogy F. Nagy Angéla (szakácskönyvek írója) megkérdezte Kolozsvári Grandpierre Emil-t: honnan tudhatná meg, ha valami nem jó a leírt szövegben? Mire a válasz: ha úgy érzed, hogy valami nem jó, akkor olvasd fel hangosan! Ezután én is hangosan "javítottam" a digitalizált szöveget. Ez egy nagyon jó ötlet volt, rengeteg hibát lehetett így kijavítani. Ezenközben rátaláltam a CH-ra, (canadahun.com) és innen szedegettem le a hangoskönyveket, amit vezetés közben hallgattam. Itt láttam, hogy egyes emberkék saját maguk olvasnak fel könyveket. Innen jött az ötlet: mi volna, ha én is felolvasnék egyet?
Így készült el első felolvasásom: Fekete István: Kele című könyve. Feltettem a CH-ra, és vártam a véleményeket. És miután nem ordították le a hajamat a fejemről, vérszemet kaptam, és azóta „hangoskodom".
- Hogyan került kapcsolatba a Vakok Szövetségével?
- Már több hangoskönyvet töltöttem fel, mikor 2014 közepe táján email-t kaptam Taba Zsófiától, hogy az általam készített hangoskönyveket szeretné közzétenni az MVGYOSZ hangoskönyvtárának tagjai részére, és ehhez kéri a beleegyezésemet. Megállapodtunk egy időpontban, bementem, megcsináltuk a kontraktust, (szerződést) és azóta hangoskodom az MVGYOSZ-nek.
- Egyéb szervezeteknél is vállal felolvasást? Hol?
- Rövid válasz: nem.
- Child Lee-től és Frei Tamástól számos könyvet olvasott fel. Közel állnak önhöz a szerzők? Milyen egyéb műfajban olvas fel szívesen?
- Nemcsak a fenti szerzőktől olvastam fel (persze kedvelem az írásaikat), hanem még sok mástól is.
Elsősorban a férfias műfajokat szeretem (akció, krimi, sci-fi stb.), de a többi műfaj sem áll tőlem távol, mindenevő vagyok. Például: Barbara Delinsky, Nicholas Sparks, Jonas Jonasson, stb.
- Érkeznek önhöz olvasói kérések is?
- Igen, bár nem sok. Első nekifutásra elolvasom a könyvet, ha nekem megfelel, akkor megcsinálom (előbb vagy utóbb), de ha nem tetszik, akkor nem vállalom el.
- Akadnak nehézségei a felolvasások alatt (pl. idegen nevek kiejtése)?
- Hogyne, több is. A stúdióm a pincében van berendezve, de a pinceajtó az utcára néz, ezért az erősebb utcazajok behallatszanak. Ezért este 8 után szoktam felolvasni, ekkor már általában csend van. Nyáron 9-10 után, attól függ, meddig van világos. Ezután is akad némi nemkívánatos zaj, de az hamar lezajlik, és ritkán fordul elő.
A legrosszabb, amikor kóbor kutya téved az utcába, ilyenkor az összes kutya elkezd ugatni teljes hangerővel, ekkor szoktam feladni, folyt. köv. holnap.
Ami az idegen neveket illeti, itt a Google fordítójával olvastatom fel a nevet és próbálom reprodukálni több-kevesebb sikerrel.
- Kapott már olvasói visszajelzéseket? Hasznosak voltak?
- Hogyne. Amivel egyetértek, azt próbálom megvalósítani, amivel nem, azt meg elfelejtem.
- Melyik felolvasott művére a legbüszkébb?
- Ilyen nincs, mindegyik művemre büszke vagyok.
- Milyen a jó felolvasó ön szerint?
- Az, aki el tudja hitetni velem, hogy ő nincs is. Aki be tudja kapcsolni a képzeletbeli vetítőgépet, és megjelenik a képzeletbeli vetítővásznon a képzeletbeli film, aminek én vagyok a rendezője.
- Megtudhatjuk, hogy született a „QQCS842" álnév?
- Természetesen. A lányom kiskorában igen kíváncsi volt, így ragadt rá a "Kukucs" becenév, ami sokáig kitartott. Hogy érdekesebb legyen, lecseréltem a „k u" betűket „Q" betűre. Ami pedig a 842-t illeti: '84-ben februárban született.
- Miért nem saját neve alatt olvas fel?
- Mert anno ez az álnév jó ötletnek tűnt, és miután senki sem berzenkedett ellene, így maradt.
- Jövőbeli terveiről megtudhatunk valamit?
- Erre egyelőre csak így tudok válaszolni: Koncz Zsuzsa - „Ahogy lesz, úgy lesz"

Árvay Mária

Vakok Világa 2017. március

doboz alja
oldal alja