ugrás a lényegre   ugrás a hírekre
Magyar Vakok és Gyengénlátók Bács-Kiskun Megyei Egyesülete

Menü

Így írunk mi – beszélgetés Véghné Pócsay Rozikával


Így írunk mi - beszélgetés Véghné Pócsay Rozikával

Kedves olvasóim, szeretettel ajánlom figyelmükbe az alábbi beszélgetést, s az utána következő regényrészletet. Meglátják, érdemes elolvasni!

- Kérlek, mesélj nekünk életed legfontosabb állomásairól, eseményeiről!
- Magyarpolányban születtem. Három éves lehettem, amikor Ajkára költöztünk, családom azóta is ott él. Kilenc éves koromban kerültem a budapesti Vakok Általános Iskolájába.
1968-ban érettségiztem a Teleki Blanka Gimnáziumban. Gyerekkorom legnagyobb tragédiája volt, amikor 12 éves koromban meghalt az édesapám. Ez nyomta rá életemre a bélyegét. Én ugyanis, emlékezetem óta tanár akartam lenni. Mivel anyukám egyedül nevelt fel hármunkat, érettségi után nem akartam anyagilag tovább terhelni, lemondtam róla, hogy nappalin menjek egyetemre. Tanulhattam volna estin, de más irányba sodródtam. Férjhez mentem. Megszületett Gyöngyike. Hat éves volt, amikor megelégeltük a lakótelepi lakás bezártságát, elköltöztünk családi házba, Gyálra. Itt Gyöngyike is sokkal szabadabban élhetett. A tanítási vágy azonban végigkísérte életem. Megtalált a feladat, szinte évente korrepetáltam kis iskolásokat és pótvizsgára készítettem fel. A lányom, Gyöngyike tanuló éveit is végigkísértem. Helyettem ő lett pedagógus. Örömömre, annyira megkedvelte hivatását, hogy három diplomás, szakképzett tanító és fejlesztő pedagógus lett belőle.
- Hétköznapjaidban mik azok az apróságok, amik fontosak számodra?
- Szeretem a magam által megteremtett rendet, ami nem azt jelenti, hogy körülöttem minden glédában áll, de azt feltétlenül, hogy semmit ne kelljen keresgetnem. Fontosnak tartom, hogy az életem kialakított rendszerben élhessem. Mikivel, a férjemmel évek óta, pontosabban amióta nyugdíjasok vagyunk, élünk az átlagtól meglehetősen eltérő ritmusban. Mivel mindketten írogatunk, úgy alakítottuk a napirendünket: éjszaka dolgozunk. Tehát éjfél körül kezdődik a nap és nekünk este, másoknak még majdnem délután hat órakor van pizsama fellövés.
- Melyik az az öt tulajdonság, amely leginkább jellemző rád?
- Vidám természetű vagyok. Szeretem a dolgokat a pozitív oldalukról megközelíteni. Nekem mindenben első a családom, ki merem jelenteni, családcentrikus vagyok. Idegenekkel szemben viszont zárkózott. A férjem és lányom kiegyensúlyozottnak, megbízhatónak tart, akire szerintük lehet építeni.
- Mióta írsz?
- Gyerekkoromban verseket akartam írni, de nagyon hamar rájöttem, a gondolataimat kínszenvedéssel tudom csak rímekbe, meghatározott szótagszámú verssorokba szorítani. Igazi kifejező formám a próza. Fiatal felnőttkoromban naplót írtam. Mivel azonban ekkor még csak Braille-ban tehettem, a rengeteg lapfelhasználás miatt ezt is abbahagytam. Rendszeresen 1997 óta írok. Ekkor is naplóírással kezdtem. Az első regényem "Bujkál a valóság" címmel 2001-ben írtam meg. Ennek van II. kötete, "Élet a kastélyban" és III. kötete "Köszönöm Vivien".
- Mi ad ihletet az íráshoz?
- Ez nagyon változó. Engem leginkább a párkapcsolatok és a belőle adódó gondok foglalkoztatnak. Van, hogy kívülről jön az ihlet egy rádió-riport, egy elgondolkodtató film kapcsán, de a regényeim témái bennem fogalmazódnak meg. Mindaddig érlelgetem magamban őket, amíg leküzdhetetlen kényszert nem érzek rá, hogy nekiüljek és írjak. Ha eddig eljutottam, már nem kell gondolkodnom, csak írnom. Magukkal ragadnak az események. Életre kelnek bennem a megformált szereplők, és élik saját életüket.
Van egy regényem, Zsombor címmel, amiben krimivel próbálkoztam, mert kedvelem a nyomozós filmeket, regényeket. Persze, csak a szolidakat.
- Hol és milyen formában publikálod írásaidat?
- A befejezettnek tekintett regényeimet, írásaimat a MEK-ben jelentetem meg. Eddig kilenc regényem és egy novellás kötetem olvasható ott. Ezek közül kettő hangos formában is meghallgatható. Egyiket, a "Puding próbája" című novellás kötetet a lányom, Gyöngyike olvassa fel. Ezentúl több irodalmi oldalon publikálok, ahol nem csak olvassuk egymás munkáit, de véleményezzük is.
- Most éppen min dolgozol?
- Jelenleg két regényem van, amit át kell dolgoznom és készülőben van egy újabb novellás kötetem.
- Mennyi idő alatt írsz meg egy regényt?
- Nem mondhatnám, hogy gyorsan születnek meg az írásaim. Megírom, formálgatom, közben eszembe jutnak még újabb epizódok. De nem egyszer előfordul az is, hogy hiányérzetem támad, és újból hozzá kell nyúlnom a történethez. Minimum pár hónap, maximum egy év, amíg befejezettnek tekintek egy-egy nagyobb lélegzetű regényemet.
- A nevek, helyszínek kiválasztása mennyire okoz problémát?
- Nem szokott gondot jelenteni egyik sem. Női szereplőimnek kedvelem a dallamos, széphangzású neveket, férfiaknak pedig vagy nekem tetszőt választok, vagy olyat, ami ritkábban fordul elő. A helyszíneken sem problémázok. Bakonyi lány vagyok, az olvasóim erre hamar rájöhetnek. Nincs is olyan regényem, amiben - hacsak kirándulni is -, el ne vigyem oda a szereplőimet.
- Kapsz olvasói visszajelzéseket?
- Kezdetben nagyon fontosnak éreztem, másoknak mi a véleménye, de rájöttem, azzal a tömör megjegyzéssel: "jó volt", "tetszett" nem tudok mit kezdeni. A negatívumokat meg senki nem meri felvállalni, pedig az építő kritikát szívesen fogadnám. Szerencsémre, az egyik barátnőm kivétel ezek alól. Minden regényemet, írásomat elolvassa és kielemzi. Kíméletlenül kihozza a szerinte negatívumokat, persze, nem hallgatja el azt sem, ami tetszik neki. Nem szeretnék igazságtalan lenni, mert már nem egy, teljesen idegen embertől kaptam pozitív véleményt, aki csupán azért keresett fel, mert olvasta valamelyik regényemet. Csodálatos sikerélményként éltem meg ezeket.
- Mekkora az olvasótáborod?
- Olvasótáborom? Nem is tudom. Szerintem a szerző az, aki legkevésbé tudja felmérni, hányan olvassák. Bár a MEK-ben figyelemmel kísérhetem a nézettségem, de hogy ez olvasottságot jelent-e, nem tudom.
- Jövőbeli terveidről megtudhatunk valamit?
- A két regényem szeretném véglegesíteni, a novellás kötetem befejezni és ott vár még rám a "Bujkál a valóság" IV. kötete is. Nehezen haladok, mert közben újabb és újabb ihlet ragad magával, amivel ugyancsak muszáj foglalkoznom.
Saját írásaim az alábbi honlapon is olvashatók: prozalia.uw.hu
További, ihletben gazdag és termékeny éveket, még több szép regény születését kívánom az olvasók nevében is!

Árvay Mária

Vakok Világa 2017. április

doboz alja
oldal alja