Így írunk mi – beszélgetés Nagy Vendellel

Így írunk mi - beszélgetés Nagy Vendellel

A Megszólalok Művészeti Magazin, az interneten világszerte elérhető. A magazin lelke és szerkesztője: Nagy Vendel. Vele beszélgettem az alábbiakban.

Kérlek, mesélj nekünk pár szót életed legfontosabb eseményeiről!
- 1954. május 7-én születtem másodmagammal, ikerként egy kisvárosban, Szekszárdon. Éltük a gyerekek mindennapi életét, nagyon szerettek és féltettek minket, mivel kései gyermekek voltunk. Elsődleges volt, hogy tisztességes szakmát kapjunk, aztán mindenki tanulhatott, amit szeretett volna. Én pedagógus lettem, műszaki tárgyakat tanítottam, bár az irodalom, és a másféle művészetek mindig is vonzottak. Nem akartam szakbarbárrá válni, és leginkább az irodalom terén jutottam magasabb szintre. Írásaim már a hetvenes évek elején megjelentek különféle újságokban, antológiákban, később pedig saját kötetekben, újságban.
- Melyek azok az apróságok, melyek fontosak számodra a mindennapokban?
- Mindenekelőtt otthonról hozva, neveltetéstől fogva, a becsületesség, a szorgalom és a kitartás, valamint a tisztesség. Ezekkel az erényekkel mindent el lehet érni az életben, előbb vagy utóbb. Ha vittem is valamire, ezeknek köszönhetem. Soha nem voltam törekvő, pláne mások rovására.
- Milyen a személyiséged?
- Mindig is visszahúzódó és pirulósan szerény voltam, aztán rájöttem, ha biztos vagyok a dolgomban, és tudom, mit akarok elérni, akkor ez kevéske. Célokat tűzök ki magam elé, amiket el szeretnék érni, aztán vagy sikerül, vagy nem.
- Mióta írsz?
- Már az általános iskolában kitűnt, hogy szépen fogalmazok, de a komolyabb írások a hetvenes években jöttek elő, ennek immár, kimondani is sok, negyvenöt éve, bár nem lehet tudni a pontos napját.
Folyamatosan és hobby szinten írok, mondhatni amatőr szinten, bár próbálkozok profi lenni. Vidéki vagyok, s nehéz betörni a kortárs irodalomba.
- Mi ad ihletet az íráshoz, milyen témákban alkotsz?
- Sokféle stílust kipróbáltam már, verseket, novellákat, humoreszkeket, sőt még a regényírást is. Vallom, hogy mindenről lehet írni, ha megfogja a téma az alkotót. Írok a szerelemről, a barátságról, a természetről, a hitről és vallásról, a családról és persze az unokákról. Három lányom és három unokám van.
Jelenleg is új stílussal kísérletezem, emberi és társadalmi problémákat feszegetek, örök igazságot kimondva, remélem, előbb-utóbb elfogadják ezeket a „hangulati elemeket" aminek hívom őket. Talán kissé polgárpukkasztónak tűnnek a felületes szemlélőnek, de a hagyományos rímektől sem riadok vissza.
- Hol publikálod írásaidat?
- Lassan tízedik éve elvesztettem a látásomat, így szinte időmilliomos lettem. Cikkeim és egyéb írásaim napilapokban, hetilapokban jelentek meg, de ez jelentősen megcsappant az utóbbi időkben, gondolom oka a vakságom is. Nem akartam lemaradni, ezért próbaként megcsináltam magamnak a Megszólalok irodalmi magazint, megmutattam másoknak, és tetszett. Ennek már hetedik éve, és havonta jelenik meg a lap, ami elsősorban vakoknak íródott, de bárki más is írhat bele, és persze olvashatja is, beszélő program segítségével. Elmondhatom, hogy már az egész világon olvassák, én ezt egy missziónak tartom a vak emberek felé, ez a hitvallásom, hivatásom és a saját szórakozásom.
Alkalmanként bejutok a Vakok Világába is, hála érte.
Saját magazinomat ajánlva: bárki megtalálhatja az újságot, vagy kérésre küldöm mindenkinek a saját gépére. www.megszolalok.blogszpot.hu, vagy a nagy.vendi54@gmail.com címen kérhető. A lap címe: Megszólalok Művészeti Magazin. Csak üssék be a keresőbe, a youtube-on meg ott a sok hangos versem is.
- Milyen időközönként írsz?
- Az a véleményem, és itt jön elő a szorgalom, minden nap kell írni valamit, másnap javítani, ha nem tetszik. Ez bevált. Általában termékenynek tartanak. Keveset alszom, éjjel-nappal ezzel foglalatoskodok. Sokszor még álmomban is.
- Irodalmi pályázatokon indultál már?
- Rengeteg pályázat jelenik meg évente a különféle fórumokon, jelenleg is hat pályázatot küldtem be. Néha előkelő helyezéseket érek el, de a nagy durranás még várat magára. Oklevelekkel már ki tudnám tapétázni a lakást.
- Kaptál olvasói visszajelzéseket?
- Rengeteg visszajelzést kapok írásban, telefonon, vagy akár szóban. Időnként fellépek saját verseimmel különféle rendezvényeken, azokat nagyon élvezem. Néha megtelik egy-egy tér vagy terem a közönséggel és odajönnek gratulálni. Persze mindig vannak rosszindulatú kritikák is, azok, ha bántóak, rosszul esnek.
- Van olvasótáborod?
- Igen, büszkén mondhatom, hogy vannak rendszeres olvasóim, és alkotótársaim is, sok ezer ember ismer és olvassák könyveimet, melyek megtalálhatóak a Magyar Elektronikus Könyvtárban. Jelenleg is készülök a könyvhétre egy kötettel.
- Jövőbeli terveidről megtudhatunk valamit?
- Természetesen. Mivel én az irodalommal tudom legjobban kifejezni magam, továbbra is ezzel szeretnék foglalkozni, sok könyvet összeállítani, hiszen a sok száz versből és novellából témák szerint is csoportosíthatók az írásaim. Jelenleg már öt könyvem van a MEK-en, de készül a novellás kötetem és vers mindig van a talonban. Közben pedig írom a kisregényemet, amely jövőre elkészül. Egyelőre ez a tervem, és persze országos ismertségre törekszem. Az írásaimat mentem a könyvtárakba, hogy megmaradjanak, mivel már kitörölték a gépem a delejes manók.
Hobbyként szeretnék megtanulni zenélni egy kevésbé ismert hangszeren, a tereminen (rádióhullámok interferenciája által vezérelt analóg szintetizátor). Öregségemre beleszerettem a hangjába, és fellépéseimen ezzel szeretném kísérni a verseimet. Nagy élmény volna nekem is meg a közönségnek is.
Köszönöm szépen a bemutatkozási lehetőséget!

Árvay Mária

Vakok Világa 2017. június