Playback-színház?

Playback-színház?

Érdekes hírre lettünk figyelmesek az egyik levelezőlistán. Playback-színház. „Az meg micsoda?" tettük fel a kérdést és utánajártunk a kezdeményezésnek. Így kaptuk tollvégre Balogh Anikót, a Bízz Vakon! Közhasznú Egyesület elnökét és faggattuk arról, hogy mit kell érteni a szolgáltatáson, kiknek szánták és egyáltalán honnan az ötlet!

- Az ötlet az sajnos nem a miénk, hanem a társulaté, akik már évek óta plaiback-színházzal foglalkoznak. Ők kerestek meg bennünket ezzel az ötlettel, hogy mint érzékenyítő program nagyon szuper lenne, ha azokat az embereket, akik végigmentek a Láthatatlan kiállításon le tudnánk ültetni és a szerzett élményeket és tapasztalatokat egy „visszajátszás" során újra tudnák élni, át tudnák újra beszélni. Mi is a plaiback-színház: egyfajta visszajátszás, - én magam is részt vettem egy ilyen programon és nagyon érdekes volt! - A lényege, hogy én elmesélem az élményemet, hogy mit éreztem, mit tapasztaltam, mit gondoltam, egyáltalán hogy éltem meg az adott élményt. Van 3 színész, akik közreműködnek az én élményeim újraélésében. Kiválasztom a színészek közül, hogy ki legyek én és a másik kettőnek is meghatározom a szerepét. Jelen esetben akár az az ember az egyik, aki engem végigvezetett a kiállításon. A 3 színész pedig az én elmesélésem alapján rekonstruálja a történetet, ami itt a kiállítás sötétjében zajlott.

Nagyon érdekes és akár vicces jeleneteket is lehet produkálni.

Korábban nem tapasztaltam ilyen jellegű előadást és nagyon érdekes volt, hogy azoknak a látássérülteknek is tetszett, akikkel én részt vettem egy ilyen előadáson.

Igazából egy más szemszögből fogom látni azt az élményt, amit azelőtt néhány perccel azelőtt megtapasztaltam. Én megéltem egyféleképpen és láthatom, hogy egy más ember ugyanazt akár teljesen másképp is megélheti.

- Kik a színészek?

- A színészek adottak, állandóak, egy szakképzett társulat tagjai, melléjük keresünk látássérülteket, akik be tudnak illeszkedni a csapatba és ők lennének, akik részt vennének a képzésen. A kurzus egy háromszor harmincórás képzés, aminek a végére ők is képesek lesznek, mint a színészek, visszajátszani a kiállításon részt vett csoport élményeit.

- Van ilyen kezdeményezés még több is?

- Igen van. Budapesten is van 3-4 playback társulat.

- Akkor úgy kérdezem, hogy „vegyes" társulat van-e, ahol ép színészek mellett látássérült vagy egyéb fogyatékos munkatársak is dolgoznak?

- Ilyenről nem tudok. Playback társulatról nem tudok, ahol játszanának látássérültek.

- Nehezebb műfaj, mint a hagyományos színészi előadás?

- Szerintem igen, nehezebb. Már csak azért is, mert amikor nekem valaki elmondja az élményeit és mindezt harmad magammal vissza kell adnom, improvizálnom kell egy jelenetet, ahol nemcsak magamra kell figyelnem, hanem még két másik emberre is, nemcsak a saját magam által megjelenített jelenetet kell rögtönöznöm, hanem alkalmazkodnom kell a másik két emberhez is, aki a színpadon van.

- Mi a célja a kezdeményezésnek?

- Leginkább iskolás csoportokat várunk, őket szeretnénk bevonni ebbe a programba. Ne csak az legyen, hogy bemennek a láthatatlan kiállításra, végigmennek és aztán hazamennek, hanem leültetjük utána őket és végigbeszéljük, végiggondolják, hogy milyen volt, milyen élményeket, benyomásokat szereztek, milyen gondolataik támadtak a sötétben.

- Mint Egyesület, ti hogy kapcsolódtatok bele ebbe a programba. Miért pont titeket kerestek meg a színészek?

- Nem olyan régóta bővítettük a tevékenységi körünket a látássérültek megsegítésére. Több programot is szerveztünk pl. kirándulás, nagyon sokat dolgozunk együtt a Láthatatlan kiállítással, ők nagyon sokat segítenek nekünk. Anyagilag még nem tudtunk megerősödni, de próbálunk különböző pályázatok útján pénzhez jutni, hogy minél több olyan programot tudjunk szervezni, ahová a látássérülteket tudjuk meghívni. A programok nemcsak látássérülteknek szólnak, inkább az a célunk, hogy közösek legyenek a rendezvények látóknak és látássérülteknek egyaránt. Legyen lehetőség a beszélgetésre, együtt tölthetik el az időt és oldódjanak vagy szűnjenek azok a feszültségek, félelmek, gátlások, amik ma még meg vannak a látó emberekben a vakokkal szemben.

- Ha jól értem, akkor te magad nem vagy látássérült. Mi motivált, hogy ebbe belevágj. Van a családodban rokonaid, barátaid között látássérült?

- Én nem vagyok látássérült és nincs is fogyatékos rokonom. Egyszerűen csak megismertem a Láthatatlan kiállításon dolgozó látássérülteket és igazából a velük való kapcsolat motivált arra, hogy ilyen irányba nyissunk, és közös programokat szervezzünk épek és sérültek számára.

- Tervezitek más hasonló egyesületek felkeresését vagy az Országos Szervezet bevonását a programjaitokba?

- Igen, nyitottak vagyunk, csak jelenleg még nincs elég keretünk arra, hogy nagyobb programokat szervezzünk. A LÁSS egyesületet már ismerjük, van személyes kapcsolatunk velük és biztosan lesz másokkal is a jövőben, legalábbis mi szeretnénk! Fontos, hogy közös programok legyenek, ne egy zárt közösség, hiszen a látássérültek egymás között találkozhatnak, amikor akarnak, de ők is a társadalom része, kell, hogy olyan programokon is részt vehessenek, amit „látóknak" szerveztek.

Leginkább a gyerekekre gondoltunk, mert őket csoportosan is meg tudjuk szólítani és talán ők már lehetnek az a generáció, akik többet tudnak a programjaink által a látássérültekről.

Sztakó Krisztina

Vakok Világa 2015. június