- Szolgáltatásaink
- Az MVGYOSZ szolgáltatásai
- Partner szervezeteink szolgáltatásai
- Akadálymentes világ
- Dokumentumok
- Pályázatok - Támogatások
- Irodalmi pályázataink
- Hogyan látod a nem látókat? Rajzpályázat
- Szemléletformálás
- Rólunk szól
- Nekünk szól
- Vakok Világa (archívum)
- Partnereink - Szponzoraink
- Akikre büszkék lehetünk
- Egyesületünkről
- Adatvédelmi és adatkezelési szabályzat
- Hirdetések
Vakok Világa
2. évf. 2. szám
1939. február
A Vakok Szövetsége kiadványa.
Felelős szerkesztő: dr. vitéz Kassay Béla
Budapest, 1. Fenyő-u. 7.
telefon: 156 121
postatakarékpénztár: 44744.
pénztáros: Markovits Ernő, Budapest, 7. Wesselényi-u. 2. az udvarban,
telefon: 144 000
kiadóhivatal: „Vakok Világa", Rákoshegy.
A Vakok Szövetsége tagdíja évi két pengő. A Vakok Világa évi előfizetése tagnak 50 fill., nem-tagnak 3 p.. Pénz helyett levélbélyeg is küldhető pénztárosunkhoz. Erdélyi olvasóink küldhetnek pénzt Kassay Ida ny. tanítónőhöz: Oradea, str. Nicolai Jiga 10.a. Más külföldről postautalvány jöhet.
Tartalomjegyzék.
Boldogasszony leánya
A vak magkereskedő
Vakok helyzetének javítása
Gyár, ahol tanítanak
Néhány szó az influenzáról
Hírek a nagyvilágból
Mikrobraille
A rokkantak munkajoga
Nők rovata: a kenyér
Rádió-műsor
Hirdetések
„Boldogasszony leánya".
Sokan ismerik sorstársaink közül Oláh Margitot, az egykori szőke, nagyváradi kislányt, akit csökkent látása miatt az állami nevelőintézetben helyezett el édesatyja. Boldog esztendőket töltött ott és kivette részét az intézet életének minden mozzanatából. Szépen csengő alt-hangja erőssége volt az énekkarnak s a gyakorlás hamarosan tehetséges szólistává fejlesztette. Tagja volt annak a vándor-énekes csoportnak, mely az országot járta, hogy összegyűjtse az új vakok-könyvtára anyagi alapját.
Tanulmányai végeztével új munka kezdődött számára. Az intézet lehetővé tette, hogy elvégezze az állami óvónőképzőt. Ennek megtörténtével az intézet óvodájában kapott beosztást.
Midőn az óvoda a világháború elején egy időre beszüntette működését, Margit az irodában dolgozott s fogalmazásban, gépírásban kitünő munkaerő volt. Háború után megvált a József nádor intézettől. Mihalovics Zsigmond herminamezői plébános alkalmazta a hitközség irodájában. De itt sem állt meg a kitaposott és megszokott útakon: elvégezte a hitoktatónői tanfolyamot és a herminamezői elemi iskola hitoktatónője lett. Gyermekek, szülők egyformán szerették s felettesei várakozásának eleget tett szorgalmas, lelkiismeretes munkájával. Mindenki meg volt vele elégedve, csak ő maga vágyott másfelé. Régi szálak vonzották a lelki élet felé, s talán maga sem tudta, hogy minden újabb lépés, amit életútján tett, ahhoz a célhoz viszi közelebb.
Múlt év december 4-én érkezett meg. Ekkor vették fel a „Boldogasszony leányai" fehér rendjének zárdájába.
Boldogasszony legifjabb leánya, Jézus fehér menyasszonya, szívből kívánjuk neked valamennyien: találd meg, amit kerestél s légy nagyon boldog.
.....y
A vak Erzsébet asszony magkereskedésében.
A berni (Svájc) vakgondozó egylet évi jelentéséből.
Írta Schaffer Margit.
Egyik útamon, amikor védenceink dolgában jártam, W. községen is keresztül kellett mennem. Ha már itt voltam, okvetlenül fel kellett keresnem a vak Erzsébet asszonyt, akiről már annyit hallottam, de személyesen nem ismertem, mert még soha sem vette igénybe segítségünket. Lakását nem volt nehéz megtalálnom. Úgy mondták, a Fő-utcában van a kis boltja. És tényleg, alig mentem pár lépést, szemembe ötlött a nagybetűs felirat: „Magkereskedés, fűszerárúk, ét-zsírok". Csengetésemre megjelent a vak tulajdonosnő, hatvan év körüli, jó színben levő asszony. Barátságosan megkérdezte, mivel szolgálhat. Mikor megtudta, hogy a berni vakgondozónő vagyok, nagyon megörült. Beljebb tessékelt, hogy mindent megmutathasson. Ez hát a vak Erzsébet asszony boltja, számtalan polcával, ládájával és zsákjával! Az üzlet egész hátsó falát rekeszekre osztott faállvány borítja, a rekeszekben a mag-zacskók tömege sorakozik szép rendben. Meg akarok arról győződni, igazán ki tudja-e egyedül szolgálni vevőit Erzsébet asszony. Különösen az érdekelt, hogyan boldogul a magvak árúsításával, hiszen ez a kényes munka nem lehet könnyű feladat egy világtalannak. Kérek tehát tőle hónaposretek-magot. Erzsébet asszony keze végigsiklik a felső polcon, megáll a hetedik rekesznél, benyúl s a benn lévő három sor egyikéből biztos kézzel húz ki egy zacskót és átadja. Megnézem: hónaposretek.
„Látja, kérem, - magyarázza, - ebben a rekeszben van még a téliretek, meg a salátamag. A szomszédjában, a válaszfalon túl, található a fejeskáposzta, a kelkáposzta, meg a kalarábé, odébb a sárgarépa és így tovább. Kérdezzen csak bátran, egy mozdulattal előveszem, bármilyen magot kíván. Hogy hogyan csinálom ezt? Elmondom: minden évben kora tavasszal megjön a nagykereskedőtől az egy évre szükséges magszállítmány. Ilyenkor elhívom látó unokahúgomat és ketten szétválogatjuk a magos zacskókat s mindeniket a maga helyére teszem. Az olyan magot, amit nagyobb zsákban küldenek, magam méricskélem széjjel és töltöm papírzacskókba. Az olyasmit pedig, amiből sok kell egyszerre, pl. a babot, egyszerűen zsákostól a sarokba állítom és a szükséghez képest mérek ki belőle a vevőnek. A magvak árúsítása sok örömet szerez és ebből van legtöbb bevételem is, mert kívülem nincs más magkereskedő a környéken."
Mialatt így beszélgettünk, újabb vevő érkezett. Faggyút kért. Erzsébet asszony minden nehézség nélkül levág egy darabot, a gondosan előre odakészített papírral együtt a mérlegre helyezi, leméri és becsomagolja. Határozott mozdulattal veszi le a polcról a kívánt szappant és mosóport is, átvesz egy huszas bankjegyet és pontosan kiadja kasszájából aprópénzben a visszajáró összeget.
Ez a kereskedés a büszkesége. Később átmentünk a lakásába. Csodálkozva hallottam, hogy a nagy szekrény a szobájában a falu gyógyszertára, amit ő kezel. A háztartását maga látja el, még albérlője is van, kivel megosztja nagy konyháját. Egyedül főz, mos és tyúkokat is tart. Minden segítség nélkül végzi dolgait. Szabad idejében sokat köt és lelkes rádióhallgató.
Erzsébet asszony gyermekkorában vakult meg. Az anyja nem adta vakok intézetébe, csak a látók falusi iskolájába járogatott el szorgalmasan s ott hallásból sok mindent megtanult. Anyja józanul nevelte, nem tett semmi különbséget közte és látó testvérei között. Minden munkára éppen úgy rászorította őt is. Erzsébet asszony hálás édesanyja ésszerű neveléséért, de azt mégis sajnálja, hogy intézetbe nem adta őt. Ott megtanulta volna a pontírást s még önállóbbá nevelték volna.
(die Frauenwelt)
Fordította: Mecsér Mária.
Vakok helyzetének javítása.
A vakokat gyámolító egyesületek orsz. elnöksége 1938 dec. 18-19. napjain tartotta űlését. Az alábbiakban ismertetjük dr. Tóth Zoltán igazgató előadását a tervezett új célkitűzésekről:
A mai foglalkoztató intézetek és menhelyek nem elegendők a felvételt kérelmezők befogadására. Különösen sok leány marad kint. A felvetteket sem tudják ellátni munkával. A kint élő iparos helyzete küzdés, mert látó nélkül csak kivételesen tud dolgozni. A kereskedő pálya a legjobb megélhetést adja a vaknak, főként, ha van üzlet-helyisége. A rendőrség a házalást nem szívesen engedélyezi, mert burkolt koldulás gyanujában áll. A zenészek közül csak a kántorság jelent megélhetést, ha ugyan kap állást az illető, mert attól az egy-két kivételes tehetségtől, akik mint zenetanárok működnek, bátran eltekinthetünk. A hangolók munkája úgy lefogyott, hogy már számba sem igen jön. Irodai munkás is van vak, de csak intézeteinkben s olyan kevés, hogy csak a teljesség kedvéért említem. Még szomorúbb a később megvakultak helyzete. Ezek többnyire családfenntartók s mivel régi foglalkozásukat nem tudják folytatni, újat pedig - legtöbbször - nem akarnak tanulni, koldulni kezdenek.
A mai foglalkoztatásnak nagy hiányai vannak. Az internátusi foglalkoztatáshoz kevés a munka, nem elég a kereskedelmi forgótőke s hiányos a felszerelés. Nem tudunk annyi árút termelni, amennyit eladhatnánk. Forgótőkénket hol kereskedelmi ügyleteinkbe, hol az élelmezésbe kell fektetnünk s ez a két tény elveszi biztonságérzetünket. Hiba az az általános nézet is, hogy vakok üzeme nem dolgoztathat gépekkel, pedig a gépmunka már a legtöbb helyen kiszorította a kézi munkát: gyorsabb és olcsóbb, sokszor jobb is nála. Miért ne dolgozhatna a gép éppen a vakoknak?! Meg lehet a vakok és látók együttdolgozását is oldani talán úgy, hogy vakokat és siketnémákat dolgoztatnánk együtt. Bejárók foglalkoztatásában nehézség, hogy messze laknak, a bejárás drága s körülményes. Házhoz kiadott munkánál nagy hátrány, hogy nem mindig lakik a vak egyedül s a nyersanyag elkallódik. Látó csak utólag ellenőrizheti a munkát, amikor javítani bajos. Nehézkes a nyersanyag beszerzése az önálló foglalkoztatásnál s hiányzik a látó ellenőrzés, a mozgás korlátozott és költséges és körülményes látó kísérő tartása, ha a vak maga adja el termelvényét.
Az ipari versenyek tanusága szerint kefekötésből a napi maximális és minimális kereset 160-34 fillér, átlag-munkás tehát napi 80 fillért keres, ami internátusi eltartására elég, különösen, ha hozzászámítom a kefék eladásából származó üzleti hasznot is. Intézeten kívül azonban csak kivételes képességű vak tarthatja el magát kefekötésből, de csak úgy, ha maga adja el árúját, ha tehát a kereskedői haszon is az övé marad. A kosárfonás eredményei: 100-20 f., kétharmadrész nem tud napi 50 f.-nél többet termelni. Seprőmunkát csak látó munkásokkal együtt végezhetnek. A seprőkötők napi 440-240 f.t keresnek (látók maximuma napi 480 f..) A seprővarró lányok napi 240-60 f.t értek el. Több mint kétharmadrész megkereste eltartási díját. Bejáróknak nem alkalmas. Kereskedelmi haszna kicsiny. A szövő-munkások napi 200-70 f. között kerestek.
A zongorahangolás elegendő munka mellett napi 18-20 pengőt is biztosíthatna. A gépzene azonban háttérbe szorította a zongorát s így a zongorahangolók s a vak zenészek így nem jutnak munkához.
A fenti nehézségek enyhítésére ajánlja dr Tóth Zoltán igazgató, hogy az intézeti foglalkoztatásban vakok és siketnémák együtt dolgozzanak, hogy gépekkel egészítsék ki a vaküzemeket, hogy vakoknak alkalmas új állások és foglalkozások felkutatására pályázatot hirdessenek, hogy az intézetek közelében biztosítsanak lakást a bejáró vakoknak, hogy kérjék a kormányt, rendelje el, hogy azokat az árúcikkeket, melyeket vakok termelnek, a hadsereg, vasút és pósta csak a vakoktól szerezhessék be, hogy biztosítsák az elaggott és munkaképtelen vakok megélhetését, hogy minden helység kötelezően járuljon hozzá a vakintézmények fenntartásához s ebből az alapból az intézmények ápoltjaik száma szerint részesülnének, hogy kérjék a kormányt a vakok családjainak fokozottabb védelmére (állások betöltésénél a vak gyermeke előnyt élvezzen), hogy vezessék be a házasság előtti kötelező orvosi vizsgálatot az öröklött vakság továbbvitelének megakadályozására. A vakok egyik jelenlévő képviselőjének indítványára kimondta az elnöki értekezlet, hogy a fenti javaslatokat a vakok bevonásával memorandum formájába kell önteni s a kormányhoz juttatni, hogy megalkossák belőle a vakokat védő törvényt.
...Y
Gyár, ahol tanítanak.
Mostanában mindenfelé sok szó esik a vakok foglalkoztatásáról. A klasszikus vakiparok, legalább a régi módszerek mellett csődöt mondtak, mert a gépmunka, a szervezetlenség s az, hogy a vak nem tud a géppel bánni, azokban is, új munkaágakban is alkalmatlanná teszi a vakot. Sokszor felvetették már az eszmét: olyan gyárféle üzemre van szükség, ahol a vak megtanulhat gépekkel bánni, hogy aztán akár saját üzemében, akár más gyárban megállhassa a helyét.
Amint hírlik, kb. egy éve alapított egy ilyen gyárat a dán vakok egyesülete (dansk blindesamfund) Kopenhágában. A gyár máris sok vaknak ad módot a gépek melletti munka begyakorlására. Elsősorban azokról van szó, akik a kézi iparral tisztában vannak. Rendkívül nagy jelentőségű lépés ez a vakokról való gondoskodás terén. Őszintén kívánjuk, hogy minél több országban létesítsenek hasonló intézményeket, melyek a vakoknak a látó munkással való egyenjogúsítását munkálják.
Néhány szó az influenzáról.
A régi idők rettegett nagy járványait, a pestist, a cholerát, a feketehimlőt legyőzte az orvostudomány, egyedül az influenza dacol modern gyógyászati fegyvereinkkel is. Még a megszelidítése sem sikerült. Az 1919-i támadás óta még erőteljesebb, mint valaha.
Már az ókorban is ismeretes volt, ha mindjárt más néven is. Az influenza nevet csak a mult század óta használják. Az influenzának egyik sajátossága, hogy, noha egyes szórványos eset minduntalan előfordul, járványszerűen csak minden 20-30 esztendőben jelentkezik. Ezt úgy magyarázzák, hogy a felgyógyult egyénekben visszamarad a betegség elleni védettség, sőt számosan szereztek könnyű, alig hogy észrevett betegség árán ú.n. néma védettséget. Ez a védett nemzetség két-három évtized alatt nagyrészt kihal s helyét új, érintetlen foglalja el. Ilyen szervezet azonban kitünő táptalaj a kórokozónak, ilyenbe jutva megerősödik, támadó kedve élénkebb lesz. Amint a házőrző eb is a megszokott ismerősöket nem bántja, az idegenre azonban dühösen csahol, sőt néha olyan izgalomba jut, hogy még a háznépet is megharapja. Az influenza súlyosbodását a világháború óta azzal magyarázzák, hogy akkor sok idegen fajú katona verődött össze Európában olyan trópikus vidékekről is, melyeket az influenza még soha át nem vészelt. Ezeken az érintetlen szervezeteken áthaladva fokozódott annyira a kórokozónak a rosszindulata, harckészsége, hogy most sokkal kisebb időközök alatt nő meg járványszerűen.
Magának a kórokozónak mibenléte sincs még egészen tisztázva. Az 1899-i járvány alkalmával fedezte fel Pfeifer az influenza-bacillust, melyről azonban hamarosan kiderült, hogy annak csak másodlagos szerep jut a baj előidézésében. A főbűnös egy virus-fajta, ama rejtélyes, a bakteriumoknál sokszorosan kisebb élőlények közül való, melyeket az eddigi nagyítók még nem tudnak láthatóvá tenni. A véletlen kimutatta, hogy az emberen kívül a menyét rendkívül fogékony ezen vírussal szemben. Ha influenzás beteg teljesen bakteriummentes toroköblítés utáni folyadékából néhány csöppet a menyét orrára kennek, az néhány nap mulva jellegzetes influenza-tüdőgyulladásban elpusztul. A baj tünetei rendkívül változékonyak, alig komolyan vett könnyű rosszulléttől kezdve a legsúlyosabb szövődményekig. Jellegzetes a hirtelen kezdet, többnyire rázóhideggel és nagyfokú bágyadtsággal, izomfájdalmakkal. Leggyakoribb a légzőszervek hurutos megbetegedése az orrtól kezdve egészen a tüdőgyulladásig. Van aztán gyomor-béltünetes alak, rheumás alak, mellkas-, hát- és izületi fájdalmakkal, valamint ideg- és agygyulladásos alak is. Minthogy nem lehet kezdetben a fejleményeket látni, tanácsos könnyű esetben is néhány napot ágyban tölteni s orvost hívni, ez elősegíti a védekezést is. A baj ugyanis cseppfertőzés útján terjed, főleg a kiköhögött és kitüsszentett nyálkacsöppekkel. Ilyenkor tehát felebaráti kötelesség, hogy kendőt tartsunk orrunk és szánk elé. A beteg ekként védje a környezetét. Régente a pestisorvos viselt álarcot, most inkább az influenzás betegnek volna ez ajánlatos. Fontos még a gyakori kézmosás, főleg étkezés előtt s a toroköblítés. A megelőzésre jól bevált naponta egy öt-centigrammos chinin-pillulát szedni. Ezeket recept nélkül darabonként négy fillérért lehet a gyógyszertárban kapni.
A baj gyógyításában olyan biztos sikert, mint sok más fertőző bántalomnál, sajnos még nem lehetett elérni. Készítettek ugyan szérumot lábadozók véréből is, de nem igen válik be. Jó erőbeli állapot mellett izzasztás, meleg italokkal, szalicil-készítményekkel, a legcélszerűbb. Nagyon hatásos a chinin-kezelés is.
Az újabb vizsgálatok kimutatták, hogy gyenge fertőzés esetén egy hét mulva ú.n. ellen-testek képződése indul meg a kísérleti állat vérében, ami mesterséges védettséghez vezet. Ez arra a reményre jogosít, hogy végre sikerülni fog az influenza ellen is találni biztosan ható oltóanyagot s így az emberi nemnek ezt a közellenségét ártalmatlanná tenni.
..Y
Hírek a nagyvilágból.
Most értesültünk arról, hogy a Romániába irányuló vakírásos póstai küldemények díjszabása megváltozott. A díjszabás ugyan kilogrammonkint továbbra is 4 fillér, de a felső súlyhatár nem 5, hanem 2 kilogramm.
A német vakok szövetsége, a Rbv. keretében megalakult G. Jacob Margell, megvakult író vezetésével a vak írók, költők és zeneszerzők szakcsoportja. Feladata, hogy a tagok munkáit megbírálja, az arra alkalmasakat kiadókhoz, színházakhoz, előadóművészekhez, a rádióhoz eljuttassa s a tiszteletdíjakat a szerzők részére beszedje. Később sor kerülhet arra is, hogy a csoport maga adjon ki egyes műveket. A munka alapgondolata az önsegély; el akarják érni, hogy a vakok műveit ne szánalomból, hanem azért vásárolják, mert azok jók és szépek. Éppen ezért szigorú kritikára lesz szükség; a jónak is csak legjava kerülhet a nagyközönség elé, nem szabad, hogy silány munkák veszélyeztessék az alkotó vakság iránti megbecsülést. Minden kulturális erőre szükség van; nem szabad, hogy a világtalanok soraiban szunnyadó tehetség a nemzet szempontjából kihasználatlanul kárba vesszen.
(die blindenwelt 26. évf. 9. szám).
A birodalmi statisztikai hivatal kimutatása szerint a német vakok száma a lakossághoz viszonyítva 6,1-ről 5,3 százalékra csökkent, ami kb. 12 százalékos apadásnak felel meg.
(die blindenwelt 1937. 12. szám).
1937 végén pontos adatok alapján 2400-ra tehető azon német vakok száma, akik irodákban, üzemekben elhelyezkedtek.
(die blindenwelt 1938. 6. szám).
Lehető pontos becslések szerint az Északamerikai Egyesült államokban 130.000 vak él.
(magazine for the blind 1938. 2).
Mikrobraille.
Többször beszámoltunk olvasóinknak a „beszélő könyvről". Grammofonlemezek ezek a könyvek, melyek nagy haladást jelentenek azoknak a vakoknak, akik nehézkesen olvasnak tapintás útján. Úgy látszik azonban, hogy a régi ösvényt sem hagyják járatlanul. Ingeberg norvég mérnök foglalkozni kezdett a mi pontírásunkkal és felismerve a kérdés gazdasági jelentőségét azon kísérletezett, hogy a mi könyveink terjedelmét csökkentse. Ilyen irányú találmányát az Esperanta Ligilo szerkesztőségében be is mutatta. Ez abból áll, hogy a könyv szövegét egy másfél cm széles filmszalagra írják vagy nyomtatják. Egy sorban 30 betű fér el s egy kétszáz oldal terjedelmű mű filmje mindössze hét méter. Ez a film közvetlenül nem olvasható, csak a hozzá való „olvasóhíd" segítségével. Ez egy fémdoboz, tetején pontokkal, melyek úgy helyezkednek el, mint egy sor „hat-pont". A doboz belsejében fotocellák s elektromágnesek vannak. Ha megindítjuk a szerkezetet, az elektromágnesek a fotocellák hatására visszahúzzák azokat a pontokat, melyek a filmen lévő braille szöveg kialakításánál feleslegesek. Megjelenik tehát egy sor pontírás, mely addig marad ott, amíg az olvasó tovább nem forgatja a filmszalagot. Ekkor új sor pontírás jelenik meg. A gyár a pontok anyagát, valamint a betűk nagyságát teljesen az olvasó tetszése szerint készíti.
Ha meggondoljuk, hogy egy sor negyedfél cm-es filmen 30 betű van s a sorok egymás alatt kb. ilyen sűrűn következnek, azaz cm-enkint 10 sor, örömmel látjuk, hogy a mai nagy terjedelmű könyveink kényelmes zsebpéldányokká változnak. „Az óceán foglyai", mely rövidített írásban 256 oldal, nem volna több 3 méternél, összegöngyölve pedig elférne a mellényzsebben. A „Jövő század regénye" rövidírásban kb. 12 kötetet foglal el, 18 méter lenne s így kényelmes helyet találna egy közepes nagyságú retikülben.
A feltaláló fő célja az, hogy kis alakú könyvet adjon a vak olvasó kezébe. Nagy előny volna az is, hogy nem kellene olvasáskor olyan lapokat végigtapogatni, melyeknek tisztasága, ha nem is kétes, de sokszor bizonytalan. Van azonban az egésznek egy rettentő hátránya, ami a mi ügyünknek oly gyakran útjába áll: a drágaság. Nem a film, nem is a sokszorosítás drága, hanem a gép, az „olvasóhíd". Minden darab többszáz norvég koronába kerül és számunkra megfizethetetlen. Ha még hozzá-tesszük azt, hogy még az sem bizonyos, megindul-e a gyártás, bátran kimondhatjuk azt, hogy álom az egész.
Új ítélet a rokkantak munkajogának tárgyában.
A lipcsei munkaügyi bíróság 1937. december 17-ikén hozott ítéletének indokolásában tisztán mutat rá az üzem-vezetők ama kötelességére, hogy a rokkant-gondozó főhivatal által hozzájuk beosztottakat ténylegesen foglalkoztassák.
Íme ez indokolás néhány mondata:
„Legtöbb helyen az a felfogás uralkodik, hogy a munkaadó eleget tesz kötelezettségének, ha a munkabért megfizeti. De a rokkantgondozás céljának és szellemének megfelelően a vállalkozó kötelessége a gondozó által hozzá beosztott, vagy önszántából alkalmazott rokkanttal szemben ennél tovább terjed. A törvény a testileg akadályozottnak "alamizsna helyett munkát" akar biztosítani. Minden tisztességes rokkant kívánsága, hogy mint tevékeny dolgozó a népközösségben, mint munkatárs a társak között működhessék közre, amennyire ezt testi fogyatékossága megengedi. Számára a nyílvános segélyezésnél is nyomasztóbb, ha a vállalkozónál, ki a paragrafusnak tesz több-kevesebb készséggel eleget, csak azért kell megjelennie, hogy bérét átvegye, egyébként az üzemen kívül kell állnia. Ebből következik, hogy a vállalkozó teendői nincsenek kimerítve avval, ha az üzemében foglalkoztatandó rokkanttól megkérdezi, milyen munkákat tud és akar végezni. Kell, hogy a munkaadó a rokkantat üzeme közösségébe jóakaratúlag beiktassa és ott, ahol ilyen magától nem adódik, számára megfelelő hatáskört teremtsen, melyben a rokkant, amennyire testi korlátozottsága engedi, dolgozhassék."
(Handwerk und Handel, 1938. június.)
Ford.: Mecsér Mária.
Nők rovata.
A kenyér.
Beküldte: IP.
Nem kis dolog megkeresni a mindennapi kenyeret. Hálás lehet az, akinek megadatott, hogy dolgozhat érte, vagy segítheti hozzátartozóit annak megszerzésében.
Hozzáértést, gondos munkát és nem kis fáradságot igényel a kenyér elkészítése is, de most nem erről akarok beszélni.
Sokan talán nem is tudják, mennyi gondosságra, ügyességre és tapasztalatra van szükség a kenyér eltartásához, megszegéséhez, felszeleteléséhez, sőt elfogyasztásához is.
A kenyér „Isten áldása", mindig meg kell becsülni. Míg a kenyér asztalra nem kerül, tiszta „kenyérruhával" tartsuk letakarva. Csak tiszta kézzel nyúljunk a kenyérhez, és ne mulasszunk el hálát adni Istennek, mielőtt megszegjük azt.
Nagyvárosban, ahol gyárak és pékműhelyek gondoskodnak a kenyérszükséglet ellátásáról, elegendő a háztartás számára mindig csak egy napra való kenyeret beszerezni. A friss kenyeret csak akkor kezdjük meg, ha már a tegnapi elfogyott, de vigyázzunk, hogy mindig legyen kenyér a háznál. Vidéken, ahol egész hétre egyszerre sütnek kenyeret, tiszta és száraz helyen kell azt tartani, nehogy penészt kapjon.
A kenyérvágó kést másra ne használjuk; legyen az mindig éles és álljon a kenyér mellett. Megszegéskor a kenyérnek csak éppen a végét vágjuk le, azután mindig egész karéjban vágjuk a szeleteket. Úgy állítjuk magunk elé a kenyeret, hogy alul az asztalra támaszkodjék s a lapos fele jobbfelé legyen. Balkézzel fogjuk a kenyeret. A hüvelykujjunkat letartjuk, hogy a kés bele ne szaladjon. Ha a karéj olyan nagy, hogy fel kell darabolni, legkönnyebb a levágás után, még a kenyéren hagyva, felszeletelni. A vidéken szokásos nagy kerek kenyérből nem lehet egyszerre teljes karéjt vágni.
Az asztalra kosárkában adjuk fel a kenyérszeleteket, alulra előzőleg csínos takarót helyezzünk. Lehet előre is kiosztani a kenyérszeleteket egyet-egyet mindenkinek a tányérjától balra. Étkezésnél a kenyeret nem harapjuk s nem késsel vágjuk, hanem egyes falatokat törünk le belőle. A bal-kézben tartott letört kenyérdarabkával, ügyesen és feltűnés nélkül, vigyázhatunk arra, hogy az ételt a tányér szélén a villával vagy kanállal ki ne toljuk. A kenyérrel azonban a tányérba nyúlni nem illik. Ha mártogatni akarunk, szúrjuk villára a kenyérdarabkákat.
A megmaradt kenyérdarabokat és levágott kenyérhéjakat sem szabad eldobálni. Össze kell szedni s ha másra (pl. állatok etetésére) nem tudjuk felhasználni, ne a szemétre vessük, hanem tűzben égessük el.
Szokás a kenyeret jóizű dolgokkal (vaj, méz, lekvár, stb.) megkenni. Hogy a megkent kenyérszeletből könnyen törhessünk falatokat, jó a kenyér héját kis távolságokban átvágni. Ezt is legkönnyebb akkor, mikor a szelet, levágás után, még a kenyéren fekszik.
A kenyér megkenését meg kell tanulni. A kenő-késsel leveszünk a vajból egy keveset, ezt a kenyérszelet közepére tesszük s onnan kenjük, körbeforgatva a szeletet, mindig magunk felé a széléig egyenletesen széjjel. Télen a vaj kemény, ilyenkor a kenő-kést megmelegítjük (forró vízbe, tejbe, vagy teába mártjuk) s akkor könnyen megy a kenés.
A mézzel nehezebben boldogulunk, mert amint a késsel veszünk belőle, az nyúlik és elcsepeg. A kést a felvett mézzel néhányszor forgassuk meg a mézes edény felett, ezáltal a nyúlós szálak elszakadnak, rátapadnak a késen levő mézre s akkor a méz nem csepeg le, nyugodtan vihetjük a kenyérre.
Hogy mindezt szépen és ügyesen tudjuk csinálni, gyakorlatra van szükségünk. Ha az első kísérlet nem sikerül, ne veszítsük el a kedvünket; Több-kevesebb gyakorlással mi is sok mindent elsajátíthatunk.
Rádió-műsor.
Sok kérés érkezett hozzánk az elmúlt esztendő alatt, s arra biztattak, hogy adjunk ki pontírásos rádió-műsort. „Ahogyan leküzdöttük a nehézségeket a lap kiadása körül, leküzdjük ebben is..." Mondják a levelek. Számot vetettünk magunkkal és erőinkkel, megbeszéltük a Studio szerkesztőségével és odajutottunk, hogy meg lehetne a dolgot indítani ha kellő számú előfizető jelentkeznék. A költségek összeszámítása úgy mutatja, hogy havi ötven filléres előfizetési díj mellett 70-80 előfizetőre van szükség, hogy költségeink megtérüljenek. De akkor is csak úgy tudnók vállalni, ha lemezíró és nyomdász megelégednének jóformán akkora ellenszolgáltatással, ami csak villamosköltségeiket fedezi. Olvasóink beláthatják, hogy mindenütt ingyen munkát nem kívánhatunk sorstársainktól, hiszen az, amit már most is végeznek, szinte emberfeletti. Kérjük tehát azokat az olvasókat, akik havi ötven f. előfizetési díj mellett óhajtják a pontírásos rádióműsort, hogy írjanak a szerkesztő címére. Nem kezdünk a kiadáshoz, ha 70 jelentkező nem akad. A jelentkezés határideje: február 20. A műsort ilyen nagyságban, mint a lap, 12 oldal körüli terjedelműnek tervezzük. Minden hét péntekjén adnók postára, hogy szombaton kiki kézhez kaphassa. Érdeklődők írjanak a szerkesztőségnek: Budapest, 1. Fenyő-utca 7..
Hirdetések.
Magyar rövidített írással levelezni óhajt Gömöri Margit, Budapest, 7. Jósika-utca 28 szám, 3. emelet 21..
- Két kifogástalan állapotban lévő Klein-szekrény és két egyoldalas 21-soros pontíró tábla eladó: Pám László, Pestszentlőrinc, Andrássy-út 27 szám.