ugrás a lényegre   ugrás a hírekre
Magyar Vakok és Gyengénlátók Bács-Kiskun Megyei Egyesülete

Menü

Vakok Világa 2008. július


 

Vakok Világa

LXIX. évf. 7. szám

2008. július

 

A Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetsége folyóirata

Felelős kiadó: Dr. Szőke László, az MVGYOSZ elnöke

Főszerkesztő: Garamvölgyi Annamária

Tervezőszerkesztő: Fehér István

A szerkesztőség és a kiadóhivatal címe: 1146 Budapest, Hermina út 47.

Telefon: 384-8440

E-mail: vv@mvgyosz.hu

Az újság előfizethető az MVGYOSZ tagegyesületeinél!

 

 

 

Tartalomjegyzék

 

Napirenden szerepeltek a bizottságok

Elsősorban az emberi segítségben bíznak

Külföldi vendégeket is meghívtak

A hátrányos megkülönböztetés megszüntetéséért

A szürkehályogról

Apróhirdetések

Látássérült fiatalok zenei versenye

Amikor már az életéről volt szó

Verseny a hazaérkezés időtartamában

Tatabányán is zajlik az élet

Vakmissziós látogatás Erdélyben

Tanítani a látó embereket a segítségadásra

Mikor lehet szaunázni?

CD-nyeremény

Minden ember egyformán fontos

Megnyugtató levél a BKV-tól

Versenyfutás az idővel

In memoriam Porubszky Ildikó

Búcsú Garamvölgyi Esztertől

Hangulatokkal, színekkel varázsol

Esélyegyenlőségi nap Salgótarjánban

A Vakok Világa a Kossuth Rádióban

Jogsegélyszolgálat az MVGYOSZ-nél

Vaskóné és társai megkapták az igazságot

Tisztelt Szerkesztőség!

Rotyog a hús a nagy kondérban

Humor

Ez itt a kérdés meg a válasz is

Szakértőként a tanácskozáson

Nyolc gyermekkel egy ágyban az édesanya

Fogyatékosok fesztiválja Nyíregyházán

Szatmári és beregi tájakon

Együttes fellépés az AMD-s betegek érdekében

Ülésezett az Országos Elnökség

Impresszum

 

 

 

Napirenden szerepeltek a bizottságok

Második nekifutásra befejeződött a küldöttközgyűlés

 

Folytatta az április 5-én elkezdett munkáját május 31-én a Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetségének küldöttközgyűlése a Szövetség székházában. Mivel a létszám ellenőrzésekor kiderült, hogy a közgyűlés nem határozatképes - 120 küldött közül 80-nak kellett volna jelen lennie a határozatképességhez, de csak 77-en voltak -, ezért dr. Szőke László, az MVGYOSZ elnöke egy órával későbbre ismételten összehívta a tanácskozást. Ekkorra már 83 küldött volt jelen a Hermina teremben.

A jegyzőkönyv vezetésével Simon Enikőt, az Országos Hivatal munkatársát, hitelesítésével Ádász István és Péter Zsigmond küldötteket bízta meg a közgyűlés.

Dr. Ozvári L. Ádám (Vakok és Gyengénlátók Közép-magyarországi Regionális Egyesülete) és Lukács Sándor (Hermina egyesület) is napirendipont-módosítást szerettek volna elérni azért, hogy a VGYKE alapszabály-módosítási javaslatai kerülhessenek az országos küldöttközgyűlés elé, de a megismételt küldöttközgyűlésen erre nem volt lehetőség. Az Országos Elnökség egyébként előzetesen véleményezte a módosítási indítványt és javasolta, hogy azt tárgyalja majd meg az Egyesületi Elnökök Fóruma.

Mivel az előző közgyűlésen nem sikerült megválasztani az MVGYOSZ Felügyelő Bizottságát, ezért a küldöttek most ezzel kezdték a munkát. A titkos szavazás alapján az FB elnöke Szabó Renáta, a Vakok Állami Intézetének gazdasági igazgatója, tagjai: dr. Hódosi László jogász és Páll András politológus, a Pénzügyi és Számviteli Főiskola hallgatója lettek.

A Szövetség Etikai Bizottságának beszámolóját Ádász István, az EB tagja ismertette. Mint elmondta, 2007-ben nem üléseztek, de a régi etikai szabályzat alapján, amely már nem illeszkedett a megváltozott szervezeti felépítéshez, nem is tudtak volna érdemi munkát végezni. Egyébként nem volt olyan konfliktushelyzet, amelyben nekik dönteniük kellett volna.

Az MVGYOSZ Jogi és Ügyrendi Bizottságának megtartásával kapcsolatban is megoszlottak a vélemények. A bizottság tagjai ugyanis egy kivétellel lemondtak és így kérdésessé vált, tudnak-e tovább működni. A küldöttek többsége szerint szükség van erre a bizottságra.

A Szövetség etikai szabályzat-tervezetének vitájában is sokan szót kértek. Pontról pontra, a paragrafusok szerint hangzottak el a módosító indítványok.

A küldöttközgyűlés az etikai szabályzatot, a kiegészítésekkel és módosításokkal együtt elfogadta, s az rövidesen olvasható lesz az MVGYOSZ honlapján.

Garamvölgyi Annamária

 

 

 

Elsősorban az emberi segítségben bíznak

Tartalmas gondolatcsere Pécsett az élethelyzetekről

Konkrét kérdésekre konkrét válaszokat kaptak

 

Szokatlan módját választotta a döntéshozói kerekasztal-beszélgetés levezetésének dr. Tóka László, a Vakok és Gyengénlátók Baranya Megyei Egyesületének elnöke június 10-én. A látássérülteket érintő diszkriminációs élethelyzeteket ugyanis rendszerbe foglalta és minden téma megvitatása előtt konkrét példákat vonultatott fel vitaindítóként. A meghívott vendégek élénk érdeklődése kísérte az elhangzottakat, s nagyon sokan elmondták a véleményüket.

Az egyeztető fórum helyszíne Pécsen a Hotel Pátria különterme volt, s a szállodát azért is érdemes kiemelni, mert nemcsak eleganciájával érdemelte ki az elismerést. Már a liftben feltűnt, hogy az emeletek számai Braille-ben is tapinthatók, tehát ebben az intézményben már gondoltak az akadálymentesítésre is.

Dr. Micserics József, az MVGYOSZ hivatalvezetője bevezetőjében többek között beszélt a "Nem látva is látszani" projektről, amelynek keretében ezek a kerekasztal-beszélgetések megvalósulnak, s az Önkormányzat című tanulmányról, amelyben 14 közszolgáltatási csoportot vizsgáltak meg, miként tudják ezeket a látássérültek igénybe venni. Mint kiderült, a vak és gyengénlátó emberek elsősorban az emberi segítségben bíznak, tíz látássérült közül hét azt mondta, hogy ő az ügyeinek intézése során szeretne személyi segítőt igénybe venni.

Meixner András, a pécsi önkormányzat alpolgármestere kiemelte, a városban már az építkezések tervezésekor igyekeznek figyelembe venni a látássérültek speciális igényeit.

Dr. Tóka László egyesületi elnök szerint Pécsett az akadálymentesítéskor elsősorban a mozgáskorlátozottakra gondoltak a tervezők.

- Harminc éve közlekedem fehérbottal a városban - említette az egyesületi elnök. - A legnagyobb problémát a gyalogos közlekedésben az jelenti, hogy a vak emberek például nem veszik észre, hogy leléptek az úttestre, mert a járdaszegélyeket lekerekítették, rámpásították. Olyan burkolatot kellene kiképezni, hogy a látássérült is érzékelje, már veszélyes útszakaszon jár. A tömegközlekedésben az elmúlt években fejlődés volt tapasztalható. A járműveken többnyire bemondják a megállókat, de az is jó lenne, ha az első ajtónál hangszórón keresztül közölnék, mi a járat száma, mert ezt a látássérült emberek nehezen tudják megállapítani.

Vogyicska Zsolt, a Pannon Volán Zrt. forgalmi üzemvezetője gazdasági gondjaikkal indokolta, hogy egyelőre nem jut pénz az ilyen irányú fejlesztésekre. Pedig fontosnak tartják az utasok informálását, de most az első számukra, hogy jármű-eszközparkjukat bővíthessék.

Dr. Böröcz Károly őrnagy, a pécsi rendőrkapitányság közlekedésrendészeti osztályának vezetője örvendetesnek tartotta, hogy az elmúlt tíz-tizenöt évben nem volt olyan baleset, amelynek szenvedő alanya látássérült ember lett volna. A rendőrség a látássérültek érdekében is garantálja a forgalmi szabályok betartatását. Figyelnek arra, hogy a járdán ne parkoljanak autók, s a járdáról a gyalogos forgalmat akadályozó hirdetőtáblákat is eltávolíttatják.

Tóth Lívia Gabriella, a városi polgármesteri hivatal közterület-felügyeletének csoportvezetője elmondta, hogy a szabálytalanul parkoló gépkocsivezetőket figyelmeztetik, gondoljanak fogyatékkal élő társaikra is. Gyakran a helytelenül kitett zöldnövényzet is akadályt képezhet, ezért is szoktak szólni.

Cseh Károly, a vakok Baranya megyei egyesületének gyengénlátó elnökségi tagja elpanaszolta, a helyi buszjáratok információs tábláját túlságosan magasra helyezték, jó lenne ezen változtatni, hogy az utasok könnyebben hozzáférhessenek.

A közszolgáltatások igénybevételének lehetőségeit taglalta dr. Tóka László elnök a továbbiakban.

- Sajnálatos, hogy a nagy bevásárlóközpontokból nem jött el senki erre a beszélgetésre, pedig ezekben az óriási üzletekben egy látássérült ember aligha tud egyedül boldogulni - hangsúlyozta. - Itt aztán igazán fontos a személyi segítés, mint ahogyan az önkormányzatnál, a postán, a pénzintézetekben, hogy csak néhány példát említsünk. A legjobb természetesen az lenne, ha előzetesen telefonon bejelentkezhetnének a látássérültek a hivatalos ügyeik intézésekor, s nagy könnyebbséget jelentene, ha várnák is őket ott. Az ügyfélszámos hívórendszer pedig mondja is be, melyik sorszám következik. Kényes kérdés, meddig mehet el a kísérő például egy egészségügyi intézményben. Mert amikor egy látássérült ember orvoshoz fordul, ő is igényli, hogy a problémáját diszkréten kezeljék.

Dr. Bérczesi Ferencné, az Egyesített Egészségügyi Intézmények ápolási igazgatója úgy vélte, utóbbi is a személytől függjön. Vagyis, ha egy vak ember igényli, akár a szakrendelőbe is bemehet vele a kísérője, ha pedig ezzel nem kíván élni, akkor a rendelő előtt találkoznak. A családorvosi hálózatban egyébként létezik már az intim szoba, ahol a doktoron és a páciensen kívül senki más nem tartózkodhat, s ez is a gyógyítás diszkrécióját szolgálja.

Hartmann Tamás, az OTP Bank dél-dunántúli régiója pécsi igazgatóságának vezetője arról tájékoztatta a jelenlévőket, hogy náluk ügyrend szabályozza, milyen feladatokat kell ellátniuk az ügyintézőknek, s természetesen a vak és gyengénlátó emberek maximális kiszolgálását is fontosnak tekintik. Az igazgató ígéretet tett arra, hogy minden nagyobb bankfiókjukban kijelölnek egy személyt, aki a látássérülteknek közvetlenül a segítségére lesz, s a kisebb fiókokban a biztonsági őrökhöz lehet majd fordulni.

Az OTP-vel kapcsolatban dr. Tóka László elnök elmondta, milyen nagy gondot jelent, ha a vak és gyengénlátó ember nem tud a saját folyószámlájához hozzáférni. Az OTP-nek felül kellene vizsgálnia a belső szabályozási rendszerét, hogy a látássérültek is probléma nélkül elvégezhessenek olyan banki műveleteket, amelyek a látók számára természetesek.

Cseh Károly jó példákkal is szolgált, mert, mint elmondta, az APEH városi irodájában egy alkalmazott jön az ügyfélért és felkíséri őt az ügyintézőhöz, s a nyugdíjfolyósító intézetnél is hasonló tapasztalatot szerzett.

A Vakok és Gyengénlátók Baranya Megyei Egyesülete szívesen rendelkezésére áll bármely intézménynek és együttműködési megállapodást is köthetnek a későbbi zavartalan kapcsolattartás érdekében. Erről is dr. Tóka László elnök beszélt, mint ahogyan arról is, hogy már javasolta a közintézményekben, helyezzenek el a bejárat közelében egy pontírású térképet, a látássérültek jobb eligazodása érdekében. Ismeretes, hogy Pécs 2010-ben kulturális főváros lesz. Készül már a nagy megyei könyvtár, amelynek tervezésekor a beruházóval egyeztették a látássérültek számára szükséges akadálymentesítési megoldásokat. Ez példaként szolgálhat mások számára is.

Arról a fontosabb kérdésről is szó esett, hogy a jelenlévő szakemberek milyen esélyt látnak a látássérültek foglalkoztatására?

Vincze Györgyné, a Dél-dunántúli Regionális Munkaügyi Központ rehabilitációs szakreferense nem tudott bíztató lehetőségeket említeni, de azt lényegesnek tartotta, hogy minden irodájuk akadálymentes, és a fogyatékkal élő ügyfeleik személyre szabott segítségben és rehabilitációs tanácsadásban is részesülnek.

Vojtek Aurél, a Főkefe Kht. Rehabit gyáregységének régiós vezetője elmondta, hogy náluk 16 látássérültet foglalkoztatnak, s nagyon meg vannak velük elégedve, mert a speciális részfeladatokat sokkal jobban el tudják látni, mint kevésbé fogyatékos társaik.

Dr. Szökendi Tamásné, a szigetvári önkormányzat egészségügyi szakreferense megígérte, intézményeikben ők is megvalósítják a személyi segítés gyakorlatát.

A döntéshozói kerekasztal-beszélgetés résztvevői az ebéd mellett is folytatták a párbeszédet. Majd Lovrek József alelnökkel és Gecsó Gabriellával, a mohácsi körzeti csoport vezetőjével meglátogattuk a vakok Baranya megyei egyesületének irodáját, amely rendkívül jó helyen található és könnyen megközelíthető. A 130 négyzetméteres, több helyiségből álló, tágas iroda hétfőn és csütörtökön várja klubnapjain a látássérülteket. A megyében 863-an tagjai az egyesületnek, és sokan eljönnek ilyenkor beszélgetni vagy csak azért, hogy a sorstársakkal egy kis időt együtt tölthessenek a kellemes és barátságos környezetben.

Garamvölgyi Annamária

 

 

 

Külföldi vendégeket is meghívtak

A Vakon Schengenben program Nyíregyházán

 

Két kisfilmet is levetítettek június 5-én Nyíregyházán a Hotel Centrál különtermében azoknak a vendégeknek, akik eleget tettek a Nyírségi Látássérültek Egyesülete és a Szlovákiai Vakok Szövetsége invitálásának. A kisfilmek közül az egyik a békéscsabai televízió munkája volt, s a Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetségének és a Békés megyei egyesületnek az életét mutatta be, a másik film pedig a Nyírségi Látássérültek Egyesületének a tevékenységét, amelyet az egyesület munkatársa, Tarczali Gyula készített.

A Vakon Schengenben című programhoz a Nemzeti Civil Alap pályázatán nyertek pénzt a nyírségiek, s a június 4-től 6-ig tartó találkozó egyik legfőbb eseménye volt az a fórum, amelyre külföldi vendégeket is meghívtak. Jakab Sándorné, a nyírségiek elnöke és Terezia Petiova, a szlovák vakszövetség alelnöke már korábban elhatározta, hogy együttműködésüket kiterjesztik az európai uniós pályázatokon való közös részvételre is. Terezia Petiova most elhozta magával Henrieta Hajdeckerovát, aki a Kassától 10 kilométerre lévő Zdobán 2007 februárjában átadott bentlakásos siketvak intézet igazgatója. Mint megtudtuk, korábban nem volt ilyen intézmény Szlovákiában. Nyolc lakójuk van, akikkel éjjel-nappal szakképzett személyzet foglalkozik. A gondozottak, egyéb lehetőség híján, akár egész életükben is az intézet lakói maradhatnak.

Eljött még Szlovákiából Jozef Zavadsky, a nagymihályi alapszervezet alelnöke, Nagy István, a vakok és gyengénlátók szlovákiai szervezetének asszisztense is. Romániából pedig Katócz Ágnes hozta el a vakok szövetsége szatmárnémeti fiókjának üdvözletét.

A nyíregyházi fórum fővédnökeként Nagy László, a városi önkormányzat alpolgármestere köszöntötte a vendégeket. Mint elmondta, a városban közel 600 civil szervezetet tartanak nyilván. Közülük legfeljebb 150 dolgozik rendszeresen. A nyírségi látássérültek vezetőjével, képviselőivel gyakran találkoznak, ismerik a törekvéseiket, s az önkormányzat igyekszik anyagi eszközökkel is segíteni nekik. Idén az önkormányzat elfogadta azt a civil koncepciót, amely a városban működő, önkéntesen szerveződő közösségek támogatási rendjére vonatkozik. Ennek értelmében a civil szervezetek pályázhatnak működési támogatásra is.

Ezután Jakab Sándorné elnök részletesen bemutatta a Nyírségi Látássérültek Egyesületének életét, eredményeit.

Dr. Szabó Miklós, a Fehér Bot Alapítvány elnöke ismertette a látássérültek érdekében végzett munkájukat, s a vakok és gyengénlátók foglalkoztatása és képzése során elért sikereket.

Dr. Micserics József, az MVGYOSZ Országos Hivatalának vezetője szólt a Szövetség szervezeti átalakításáról, gazdálkodásáról.

Csizmadi Sándor, a Vilati-Signal-Huberbau Kft. munkatársa, arról az új műszaki fejlesztésről, a gombnyomásra megszólaló jelzőlámpákról tett említést, amely, ha elterjed, megkönnyíti a vakok közlekedését. Ebben a munkában, mint elmondta, nagy érdemeket szerzett Tóth János csepeli sorstárs.

Üdvözölte a tanácskozást Herczku Tünde, a városi Esélyek Háza irodavezetője. A Nyírségi Látássérültek Egyesületét Markóczi Mária alelnök, Szikora Tibor, Farkas Istvánné, Csordás János elnökségi tagok, valamint Kenyeres Lászlóné, Márton Tibor, Deák Lajos klubvezetők, Nagy György nonprofit menedzser, Mészárosné Virág Eleonóra irodavezető és Tarczali Gyula rendszergazda képviselték. A program sikeréért az iroda munkatársait illeti a dicséret.

G. A.

 

 

 

A hátrányos megkülönböztetés megszüntetéséért

Az intézményi információs napok rendezvényeiről

 

Három napon át 42-en vettek részt a "Nem látva is látszani!" projekt keretében a Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetsége által megrendezett térítésmentes tanfolyamon. A résztvevők, az önkormányzatok, megyei intézmények, hatóságok, közszolgáltatók képviselői, Magyarország 16 településéről és a fővárosból érkeztek az intézményi információs napokra, azzal a céllal, hogy tájékoztatást kapjanak a látássérülteket sújtó diszkrimináció formáiról, valamint, hogy megismerjék azokat az eredményeket, amelyeket az MVGYOSZ ezen a területen már elért.

Május 26-án és 27-én a Hotel Hunguest Platánusban zajlott a képzés. A vendégek között volt gyógypedagógus, szociális munkás, családgondozó, rehabilitációs tanácsadó, fejlesztő pedagógus, humánpolitikai referens is. Előadást tartott számukra: dr. Szőke László, az MVGYOSZ elnöke; dr. Micserics József, az Országos Hivatal vezetője; dr. Nagy Sándor alelnök, dr. Gyarmati Edit, az Egyenlő Bánásmód Hatóság Hatósági és Jogi Irodájának vezetője; Kemény Péter, a Szociális és Munkaügyi Minisztérium fogyatékosságügyi és rehabilitációs főosztályának helyettes vezetője; Pap Erika pszichológus; dr. Ozvári-Lukács Ádám jogász; dr. Szabó Miklós, a Fehér Bot Alapítvány elnöke; Tihanyi Rita, a Dél-alföldi Regionális Munkaügyi Központ munkatársa; Kissné Zsigovics Erzsébet , a Békéscsabai Civil Szervezetek Szövetségének ügyvezetője; dr. Végh Lászlóné, a Közoktatási Szakértők Békés Megyei Egyesületének elnöke, dr. Vadász István, a Szolnoki Főiskola felnőttképzési szakértője, múzeumigazgató; Pázmándiné Erőss Andrea, a Vakok Óvodája, Általános Iskolája, Speciális Szakiskolája, Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézménye Diák- és Gyermekotthonának tanára; Szuhaj Mihály, az "Informatika a látássérültekért" Alapítvány elnöke; Péter Zsigmond, az MVGYOSZ Braille-nyomdájának vezetője; Szabó Anna és dr. Tolnayné Csattos Márta, a Vakok Állami Intézete - Vakok Elemi Rehabilitációs Csoportjának pedagógusai és Gyulavári Judit, a Neumann János Számítástechnikai Szakközépiskola tanára.

Május 28-án szakmai gyakorlatra került sor az MVGYOSZ székházában, ahol a résztvevők megismerhették a Szövetség küldetését, szervezetét, működési területeit, továbbá az érdekvédelem, a Braille-nyomda, a Braille-könyvtár, a stúdió, a hangoskönyvtár, a segédeszközbolt, a tankönyvellátás, s a vakvezetőkutya-kiképző iskola munkáját.

Végezetül a vendégek egy csoportja megtekintette a Láthatatlan kiállítást a népligeti E-klubban, mások pedig ellátogattak Csepelre, a kutyaiskolába.

A tanfolyam elvégzéséről oklevelet kapnak a résztvevők. Sokan kifejezték elismerésüket a szervezőknek ezért a tartalmas és hasznos három napért, amelyen nyíltan és őszintén beszélgethettek a látássérülteket érintő legfontosabb kérdésekről, s arról, hogy miként tudnak fellépni majd a hátrányos megkülönböztetés megszüntetésének érdekében.

G. A.

 

 

 

A szürkehályogról

 

Az időskorúak legjellemzőbb szembetegsége a szürkehályog. A kezeletlen szürkehályog még vaksághoz is vezethet. Műtéttel ma már százszázalékosan gyógyítható. A betegség tünetei: ködös, homályos látás, foltok észlelése a szem előtt, kettős látás, fokozódó fényérzékenység. A szürkehályog általában mindkét szemen megjelenik, de nem ritka eset, hogy az egyiken korábban alakul ki.

K. M.

 

 

 

Apróhirdetések

 

Húszéves, őszinte, megbízható, szeretetre vágyó látássérült fiatalember keresi hozzá illő, őszinte, káros szenvedélytől mentes lány társát, akit igazán tudna szeretni. Írjatok, hívjatok! Norbi

Cím: 5630 Békés X. k. 100 Telefon: 0630/5121425

*

35 éves budapesti gyengénlátó, barna hajú, barna szemű fiatalember vagyok. Korban hozzám illő hölggyel ismerkednék, aki közös szimpátia esetén hozzám költözne, gyermek nem akadály. Telefon: 06-30/6993638

*

52 éves vidéken élő özvegyasszony vagyok. Nem italozó, nem dohányzó barátot keresek. Telefon: 06-70/2280008

*

Eladó egy Pannon 70-es, a vakok számára szükséges beszélő programmal ellátott mobiltelefon. Irányár: 59000,- forint. Telefon: 281-5612 Soltész Lajosné

 

 

 

Látássérült fiatalok zenei versenye

Nagy lelki gazdagságot eredményez

 

Az idén a Vakok Batthyány László Római Katolikus Gyermekotthonának iskolája május 26-án rendezte meg a versenyt. E találkozó kezdeményezője Németh Tamás zenetanár, zongoraművész, sorstársunk volt. Az első ilyen rendezvényre 1993-ban került sor. Azóta kétévenként megismétlik. E találkozó teljes neve: Látássérült Fiatalok IX. Országos "Lukin Lászlóné Horváth Eszter" Zenei Emlékverseny.

A találkozónak helyet adó intézmény igazgatója, Fehér Anna nyitotta meg a rendezvényt, s többek között elmondta: Lukin Lászlóné Eszter néni, akinek az emlékére rendezzük e versenyt, hosszú ideig tanított itt az intézetünkben. Szeretettel, anyagi térítés nélkül nevelte, tanította a fiatalokat. Férje is nagyon sokat tett a magyar ifjúság nevelése érdekében. A zsűri elnöke: Lukin Márta operaénekes, tagjai: Illyés Zsuzsanna fuvolaművész, Kellenné Gergely Katalin csellóművész, Rohonyi Anikó operaénekes és Németh Tamás voltak. Az ország szinte minden részéből érkeztek versenyzők. A látássérülteket nevelő, oktató négy iskolát itt csak az általánosságban használt nevük szerint említjük: a fővárosból: Vakok Batthyány László gyermekotthona, vakok általános iskolája, gyengénlátók általános iskolája; Debrecenből: vakok és gyengénlátók általános iskolája. Az integrációs iskolákból érkező diákokat, tanáraikat az eredmények sorolásakor említjük meg. A találkozóra 77 tanuló és az őket felkészítő 14 tanár érkezett meg.

A versenyzők külföldi és magyar klasszikus szerzők hangszeres darabjaival, énekszámaival, kórusműveivel szerepeltek. Hallhattunk magyar, csángó és más nemzetbeli népdalokat is. Saját szerzeményű műveket és könnyűzenei darabokat is bemutattak.

A közel négyórás verseny végén döntött a zsűri. A számos első, második, harmadik helyezést elértek közül csak a legkiemelkedőbbeket említhetjük meg:

Péterfay Dóra és Ferenc a bajai Liszt Ferenc Alapfokú Művészeti Oktatási Intézmény tanulói (ikrek), felkészítő tanáruk Kántor Erika. Mindkét fiatal szólóban is zongorázott. Együtt pedig Weiner Rókatánc című négykezesét szólaltatták meg. A mostani találkozót szervező intézményből Jóni Elemér énekszámmal és a vegyes kamarakórusban is szerepelt, Kovács Tamás zongorán játszott, tanáruk Csont Tamásné.

A budapesti gyengénlátók iskolája tanulói: Mihalik Enikő, Sebők Máté, Kolárszki Boglárka és Vidák Renáta, valamennyien zongoristák, tanáraik: Hódi Mariann, Prokk Natália és Winberg Csilla.

A budapesti vakok iskolája: Helle Maximilian kiválóan zongorázott. Lakatos Csaba Vince remek harmonikajátéka is kiemelkedő volt. Nagy sikert aratott a Pacsirta Daloskör és a Tilinkó együttes, tanáraik: Hajdúné Fehér Veronika, Jakó Ferencné, Magyar Csaba.

A debreceni vakok és gyengénlátók iskolája kórusművekkel szerepelt, tanárai: Farkasné Zvelinkár Bernadett, Bencze Anikó. A maglódi általános iskola tanulója, Krizbai Terézia énekelt és zongorázott. Az említetteken kívül részt vettek még a versenyen Pécsről a Bálicsi Integrációs, Nevelési, Oktatási Központ tanuló; Szolnokról a Fiumei úti általános iskola zenét tanuló diákjai is.

Németh Tamás művész úr többek között így zárta a találkozót: Valójában nem is elsősorban versenynek, hanem egy kedves összejövetelnek szántuk e találkozót, ahol a muzsika szeretete, a művek és egymás megismerése a legfontosabb. A zene nagy összetartó erő, amely nagy lelki gazdagságot eredményez.

Fehér Anna igazgató köszönetet mondott valamennyi segítőnek a munkájáért. A rendezvény a Hummel Kornél Alapítvány segítségével valósulhatott meg.

Lak István

 

 

 

Amikor már az életéről volt szó

Fohászkodása meghallgatásra talált

 

Dávid Józsefné Rózsika járdánházi látássérült életében is voltak olyan események, amelyeket ellenségének sem kívánna az ember. Itt van például az édesanyjának a halála, ahogyan Dávid Józsefné elmondta.

- Édesapám 1984-ben egy napon rosszul lett. Édesanyám is beült mellé a mentőautóba, hogy elkísérje a kórházba. Én elmentem dolgozni a munkahelyre. Egyszer csak odajött hozzám a művezető és elkezdett kérdezősködni a munkáról, a családról. És az anyukája hogy van? - kérdezte. Mondom neki: hála Istennek, jól van. Egy pillanatnyi csend után azt mondja: az anyukája meghalt. Számomra akkor megszűnt a világ. Amikor feleszméltem, akkor mondta el, hogy mire a kórházba ért a mentő, anyukám halott volt. Tüdőembóliát kapott.

- Az édesapja meggyógyult?

- Igen. Ma is él. Nyolcvankilenc éves.

- Javaslom, menjünk vissza az időben a gyerekkorára.

- 1944-ben születtem Járdánházán. Hárman vagyunk testvérek. Én vagyok a középső. Az első Ibolya volt, a harmadik pedig Vali.

- Szülei mivel foglalkoztak?

- Édesanyám szakács volt egy Zöldfa nevű étteremben. Édesapám az ózdi vasgyárban tevékenykedett. Magamról annyit, hogy az általános iskola elvégzése után otthon maradtam. Nem tudtam eldönteni, hogy hol tanuljak tovább. Mire eldönthettem volna, jött az udvarló. Tizenévesen férjhez mentem. Férjem a Borsodnádasdi Lemezgyárban dolgozott. Sajnos 2002-ben meghalt. 1963-ban született meg Józsi fiam, 1965-ben pedig Ildikó lányom. Mikor ők felcseperedtek, 1973-ban én is elmentem dolgozni az ózdi gyárba a finomhengerműbe. Vasíróként kezdtem, de közben elvégeztem egy hengerkormányosi tanfolyamot és az ott tanultakat hasznosítottam a gyakorlatban. 1989-ben onnan mentem rokkantsági nyugdíjba.

- Milyen egészségügyi gondja volt?

- Csak homályosan láttam. Kórházból kórházba jártam, de nem tudták megmondani a baj okát. Végül a miskolci kórházban kiderítették, hogy a jobb szememet rosszindulatú daganat támadta meg. Nagyon meg voltam ijedve. Kaptam a sugarakat, de attól rettenetesen fájt a fejem. A szemnyomásom 81 volt. Ez nagyon magas érték. Elküldtek Debrecenbe kivizsgálásra. Onnan már haza sem engedtek. Dr. Berta András professzor úr azt mondta, már az életemről van szó. El kellett távolítani a jobb szememet.

- Fájdalmas volt a beavatkozás?

- Nem, pedig el sem altattak. Ezt követően gyakran kellett járnom kontrollra. Ma már csak évenként megyek. Ilyenkor alapos vizsgálatnak vetnek alá.

- Mint azt a beszélgetésünk elején említette, két gyereke van. Az ő sorsuk miként alakult?

- A fiam 1984-ben megnősült, a lányom ugyancsak ebben az évben férjhez ment. Még a lagzi is egy napon volt. A fiamnak két gyereke született. Attila 1985-ben, Eszter pedig 1987-ben. A fiam házassága 1995-ig tartott. Elváltak. A két gyerek nevelése majdnem teljesen rám hárult. A fiam két éve Borsodnádasdon lakik az élettársával. Attila unokám technikus lett. Eszter Kazincbarcikán érettségizett. Ezután még tanult egy évet képzőművészeti vonalon. Ennek ellenére nem tud elhelyezkedni, azaz munkanélküli. Ildikó lányomnak, aki a járdánházi polgármesteri hivatalban dolgozik, szintén két gyermeke van. Cintia, aki most kezdte az általános iskola első osztályát és Nikolett, aki rendőr Budapesten. Amikor annak idején megtudtam, hogy rákos vagyok, arra kértem az Istent, adja meg nekem, hogy a gyermekeimet még nevelhessem, segíthessem. A kérésem meghallgatásra talált.

- Testvérei hol élnek?

- Ibolya három évvel ezelőtt elhunyt. Vali itt lakik Járdánházán. Az elmondottakból biztos kitűnik, hogy van kihez szólnom, nem vagyok magányos. Ennek ellenére nagyon szeretek a Látássérültek Klubjának összejöveteleire, rendezvényeire eljárni, elbeszélgetni a sorstársakkal.

Kerékgyártó Mihály

 

 

 

Verseny a hazaérkezés időtartamában

A postagalambok a régi hírközlésben

 

Barátom, Batizi János, évtizedek óta nagy kedvelője a postagalambsportnak. Tőle tudom, hogy hazánkban több mint 5 ezer postagalambász van.

Akárcsak az atlétáknak, a postagalamboknak is rendeznek versenyeket. A rövidtávú 70-300, a középtávú 300-500, a hosszútávú 500-900, a maratoni versenyek távja pedig 800-1200 kilométer.

Hogy miként találnak haza a nagy távolságból is, ma sem tudják pontosan a szakemberek. Azt feltételezik, hogy a Föld mágnesessége és a galambdúc kisugárzása segíti őket a tájékozódásban. Repülési sebességük ideális időjárási körülmények között eléri óránként a 100-120 kilométert.

A postagalamb elnevezés egy kissé megtévesztő. Levelet ugyanis csak haza lehet küldeni vele. Tehát az általa folytatott hírközlés csak egyirányú lehet.

E galambfajtának a különleges képességét az emberiség már nagyon régen felfedezte és felhasználta. Egykor gyakran küldtek velük üzeneteket, főleg háborús helyzetekben.

A II. világháborúban például Csíkszeredán egy magyar postagalambszázad állomásozott.

Minden postagalamb kap 5-6 napos korában a lábára egy gyűrűt, amelyről a galamb élete végéig leolvasható a személyi azonosítója (a galamb életkora, gazdája személyének és lakhelyének betű- és számjele). A versenyzéskor egy számozott gumigyűrűvel is ellátják őket, amelyet a galamb hazaérkeztekor a gazda beledob egy speciális óraszerkezetbe, s az a bíráló bizottság számára hitelesen mutatja a galamb hazajutásának időpontját. (Ha a galamb hazaér, de a gumigyűrűvel a lábán a háztetőn pihenget, a gazdit a szívinfarktus kerülgeti.)

Kerékgyártó Mihály

 

 

 

Tatabányán is zajlik az élet

A médiafelelős beszámolójából

 

Hajnal Sándor személyében médiafelelőse is van a Vakok és Gyengénlátók Komárom-Esztergom Megyei Egyesületének. Méghozzá igen lelkiismeretes ember, aki kézzel írott levelében részletes tudósítást ad egyesületének életéről. Szól a tavaszi-őszi lengőteke versenyükről, a megyei sakkversenyükről, amelyen egyébként Tóth Sándor és Boros Lajos mögött Hajnal Sándor lett a harmadik; továbbá megemlíti a Ceglédre és a Bakony térségeibe tervezett kirándulásaikat, amelyeken a fehérbot napja alkalmával szokásos Ismerd meg hazádat! című vetélkedőjükre gyűjtik az ismereteket. Meglátogatják idén a szlovákiai sorstársaikat is, akikkel már tíz év óta tartják a kapcsolatot.

Miként írja, a komáromi fürdőbe évente négyszer mehetnek ingyen felfrissülni a sorstársak. Klubdélutánt tartanak minden hónap utolsó szerdáján. Kihelyezett fogadónapjaik vannak Esztergomban, Kisbéren, Komáromban, Oroszlányban. Pályázatokon igyekeznek pénzt szerezni. Programjaik között idén is fontos szerep jut a Mikulásbálnak, amely minden évben nagyon jól sikerül.

Májusi taggyűlésükön egyébként részt vett Lukács Zoltán, Tatabánya országgyűlési képviselője is.

Cs. S.

 

 

 

Vakmissziós látogatás Erdélyben

A vakvezető kutyának nem örültek a vendéglőben

 

A Magyarországi Református Egyház Vakmissziójának néhány munkatársával látogatást tettünk Erdélyben, hogy képet kaphassunk az ott élő sorstársak helyzetéről. Lehetőséget kaptunk egy kolozsvári gyülekezet ifjúsági közösségétől, hogy bemutathassuk egy előadás keretében Missziónk szolgálatát, és általános képet adhassunk a látássérült emberekről a fiataloknak.

Utazásunk első állomása Debrecen volt, ahol is részt vettünk egy jótékonysági koncerten, melynek bevételét pontírásos nyomtató vásárlására fordítjuk a közeljövőben.

Másnap először Nagyváradon álltunk meg, hogy micit (micset) ebédeljünk. Ez az étel a románok egyik nemzeti étke, amely háromféle húsból készül, kenyérrel és mustárral tálalják, mint a virslit. A vendéglőbe nem akarták beengedni vakvezető kutyámat, tehát máris ízelítőt kaphattunk az ottani esélyegyenlőségből. Végül bemehettem kutyámmal, de egy félreeső helyre kellett leülnünk, ahol nem zavartunk senkit, s főleg nem látták kutyámat a vendégek.

Ebéd után tovább indultunk Kolozsvárra, ahol is szállásadóinkkal találkoztunk, akik egy közeli faluban, Györgyfalván élnek.

Másnap reggel Kolozsvárra utaztunk szállásunkról, hogy fényt derítsünk annak a többezer kazettának a hollétére, melyeket látássérült sorstársainknak küldtünk ki. Kiderült, hogy a Belmissziói Központ nem küldte szét a kazettákat, hanem a könyvtár állományában vannak már jó ideje.

Ezt követően látogatást tettünk a kolozsvári teológián, majd családlátogatásra mentünk egy vak lányhoz, aki igen szegényes körülmények közt él. Rövid beszélgetés után megtudtuk, hogy nincs munkája, persze nyolc általánossal még nehezebben tud elhelyezkedni, mintha rendelkezne valamilyen végzettséggel is.

A családlátogatás után a kolozsvári Vakok Iskolájába mentünk, ahol aligazgató úrtól átfogó képet kaphattunk a romániai vakügyet illetően.

Megtudhattuk, hogy Románia területén több, vak gyermekeket oktató intézmény is működik, melyek egészen az érettségiig elkísérik a diákot. Romániában nem tanulnak együtt a látó diákokkal még középiskolai szinten sem a vak diákok.

Romániában a legnépszerűbb vakos szakma a gyógymasszőrség. A fővárosban működik egy híres intézmény, ahol nagytudású orvosok képezik a látássérült masszőröket. Aki ebben az intézményben végez, jó esélye van arra, hogy munkát kapjon. Az oktatás egyébként ingyenes ebben az iskolában, valamint ingyenes szállást és teljes ellátást biztosítanak a diákok számára.

A középiskolát végzett, látássérült fiatalok tovább is tanulhatnak, de alapvetően kevesebb a lehetőségük, mint nálunk. Érdekességként hallhattuk, hogy a jogi karon egyetlen látássérült sem tanul, míg nálunk köztudottan vannak látássérült jogászok, joghallgatók.

Segédeszköz-ellátottságban nálunk jobb a helyzet, mint Romániában. Alapvetően úgy tudnak segédeszközökhöz jutni a rászorulók, ha külföldről hozzák be azokat magánúton.

Végezetül megtudhattuk, hogy Romániában vakvezető kutya egyáltalán nincs, ahogy vakvezetőkutya-kiképző iskolájuk sincs, így feltehetően a jogi háttere sincs meg a vakvezető kutyával való közlekedésnek.

Este hivatalosak voltunk egy kolozsvári református gyülekezet ifjúsági közösségébe, ahol előadást tartottunk Missziónk szolgálatáról, valamint a látássérültekről általánosságban. Komoly érdeklődés mutatkozott e témában a fiatalok között, nagy örömünkre.

Másnap Radnótra utaztunk, ahol is az ottani lelkipásztorral megterveztük egy esetleges erdélyi körutazás részleteit. Akkor már nem csak munkatársakat vinnénk, hanem a hazai testvérek közül is pár embert.

Este Bibliaórán vettünk részt a györgyfalvai templomban.

Durgonics Tamás

MRE Vakmisszió fogyatékosügyi referens

 

 

 

Tanítani a látó embereket a segítségadásra

Párbeszéd a helyi döntéshozókkal Nógrádban

 

Hasznos tanácsokat tartalmazó tájékoztatót kaptak kézhez május 22-én Salgótarjánban a József Attila Művelődési és Konferencia Központban a döntéshozói kerekasztal vendégei. A Hogyan segítsük a vak embert? című segédanyagot Vadadiné Lőrincz Anita, a Vakok és Gyengénlátók Nógrád Megyei Egyesületének elnöke és munkatársai készítették azért, hogy aki elolvassa, nyomban képet kapjon a látássérültek különböző élethelyzeteiről és arról, miként tud egy látó ember a legjobban segíteni nekik.

Dr. Szőke László, a Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetségének elnöke megnyitójában utalt arra, hogy a „Nem látva is látszani!" projekt keretében sorra kerülő beszélgetések célja, egy asztalhoz ültetni a helyi döntéshozókat és mindazon szervezetek vezetőit, ahol felmerülhet a látássérültek diszkriminációja.

- Sok esetben a helyi döntéshozók nem tudják pontosan, miben segíthetnek nekünk - emelte ki az MVGYOSZ elnöke. - Ezért fontosak az ilyen találkozók, hiszen így mód van a véleménycserére. A fogyatékosok jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szóló törvény immár 10 éves. E törvény legfőbb hozadéka, hogy a közgondolkodás részévé tette az esélyegyenlőséget. Lényege: komplexen kezelni az akadálymentesítést, ami nem mindig pénzkérdés. A törvény legfőbb adóssága, hogy még nem sikerült megoldani a látássérültek segédeszközökkel való ellátásának a problémáit. Miért fontos ez? Mert sem korszerű oktatásról, sem hatékony foglalkoztatásról nem lehet szó a megfelelő segédeszközök nélkül.

Sajnos, a munkaadók még mindig nincsenek kellőképpen ösztönözve arra, hogy látássérült munkatársakat is foglalkoztassanak. Ehhez szükség lesz a törvényszintű jogalkotásra is.

Vadadiné Lőrincz Anita egyesületi elnök szerint is fontos a közös gondolkodás, s az, hogy a döntéshozók és a látássérültek érdekei közelítsenek egymáshoz.

Dr. Tóth Károly, a Szent Lázár Megyei Kórház szemészeti osztályvezetője is arról a tanácstalanságról szólt, ami a kórházban megjelenő látássérülteket körülveszi. Az emberek nem tudják, hogyan segítsenek fogyatékkal élő társaiknak, erre meg kell tanítani őket.

Varga Béla, a Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlésének alelnöke szerint lényeges, hogy ne legyen akkora szakadék a látók és a látássérültek között, hiszen azonos körülmények között, együtt kell élnünk.

Halama Zoltán, a Nógrád megyei Rendőrkapitányság alezredese szerint a rendőrségre is vonatkoznak akadálymentesítési feladatok. Ha például egy egészséges ember elfoglalja a mozgáskorlátozottak számára kijelölt parkolóhelyet, szigorúan megbüntetik.

Molnár Éva, a Balassi Bálint Megyei Könyvtár igazgató-helyettese hangsúlyozta:

- Minden embernek egyformán joga van az információhoz, ezért igyekszünk minden látogatónkat a teljesség igényével kiszolgálni. Természetesen könyvtárunk szociális funkciót is ellát. Ezért a házi kölcsönzés felélesztését is fontosnak tartottuk.

Kapás Tünde, a könyvtár zenei részlegének vezetője elmondta, hogy 1979 óta állnak kapcsolatban a vakok helyi szervezetével. A 2000-es évek kezdetétől új alapokra helyeződött a régi kapcsolat, s az együttműködés került előtérbe. A hangoskönyvek egyre népszerűbbekké váltak, s a könyvtár próbálta beszerezni a látássérültek számára szükséges egyéb eszközöket. Felvették a kapcsolatot a Labrador Bt-vel is ennek érdekében. Folyamatosan pályáztak, így sikerült nagyobb értékű berendezésekhez hozzájutniuk. Így van már beszélő szoftverrel ellátott számítógépük, a könyvtárban megtalálható a hordozható olvasókészülék, a kézi és asztali nagyító, s a magas kontrasztú monitor is. 621 hangkazetta és 16 CD jelenti a hangos, kölcsönözhető állományt.

Deák Edit, az Észak-magyarországi Regionális Közigazgatási Hivatal Nógrád megyei kirendeltségének főosztályvezető-helyettese a saját szemműtétéről is beszélt, arról a két hétig tartó állapotról, amikor semmit nem látott. Ő igazán át tudja érezni a látássérültek helyzetét, s kiváltképpen örült, amikor egy európai uniós program keretében 200 millió forintot tudtak fordítani a megyeházán az akadálymentesítésre, s így egy beszélő lift munkába állítására.

Szilveszter Gyuláné, az Önálló Életvitel Központban rehabilitációs vezető. Mint részletesen beszámolt róla, központjuk évek óta komplex programok közös megvalósításával tud segíteni a fogyatékkal élőknek. S a rehabilitációs munkavállalási tanácsadó irodát is az Önálló Életvitel Központ működteti. Jól sikerült A palóc nők az egyéni vállalkozás útján című európai uniós projektjük, amelyen látássérültek is részt vettek. E képzés abban próbált segítséget nyújtani a hallgatóknak, miként válhatnak egyéni vállalkozókká.

Simon Gábor, a Nógrád Megyei Esélyegyenlőségi Koordinációs Iroda vezetője feladataik között említette a civil szervezetekkel való együttműködést, valamint a célcsoportnak szóló rendezvények, konferenciák szervezését, lebonyolítását.

Gargács Ferencné, a Magyar Államkincstár családtámogatási és szociális ellátási irodájának munkatársa elmondta, a megyében 3600 főnek folyósítanak fogyatékossági támogatást. 171-en részesülnek még a vakok személyi járadékában. Ügyfélszolgálatuk a megyeháza épületében található. Ha egy látássérült hozzájuk fordul, természetesen figyelmébe ajánlják majd a vakok szövetségének helyi egyesületét.

Sréterné Pádár Györgyi, a Nógrád megyei Egészségbiztosítási Pénztár gazdasági igazgató-helyettese megígérte, ha több információt kap hivataluk a látássérültekről, s megtudják, miben segíthetnének, ők mindent megtesznek ezért.

Kopka Miklós ügyvezető igazgató, a Nógrád Megyei Hírlap főszerkesztője elmondta, hogy a megyében élő kb. 220 ezer emberből 45 ezren rendszeres olvasói újságuknak. S mivel lapjuk a legjelentősebb médiumnak számít a térségben, ők is keresik a fogyatékkal élőkkel, s így a látássérültekkel való együttműködés lehetőségét. Akár úgy is, hogy bemutatnak egy-egy vak vagy gyengénlátó embert, akik valamiért példaképül szolgálhatnak sorstársaik előtt. Lapunk főszerkesztője és a Nógrád Megyei Hírlap vezetője meg is állapodtak a kapcsolattartásban. Tájékoztatják majd egymást a fontosabb, látássérülteket érintő eseményekről és megismertetik egymás munkáját az olvasótáborukkal.

Eged Ferencné, a vakok helyi egyesületének irodavezetője felvetette, hogy a városi postahivatal átépítése előtt nem kérték ki a látássérültek véleményét. A helyi autóbuszállomás is megújult nemrég, de a gyalogátkelőhelyeket alig lehet felfedezni, mert a zebra bordó színe beleolvad a sötétszürke burkolatba.

A rendkívül élénk eszmecsere végén Vadadiné Lőrincz Anitától megtudtuk, hogy egyesületüknek 700 tagja van. A döntéshozói kerekasztal-beszélgetésre a vezetőségből eljöttek még: Szűcs Andrásné alelnök, valamint: Kaspár Gáborné, Földi Gyula elnökségi tagok és Berta Györgyné, a felügyelő bizottság elnöke. Ők majd tolmácsolják a hallottakat a tagtársaknak.

Garamvölgyi Annamária

 

 

 

Mikor lehet szaunázni?

 

Segítséget kért szerkesztőségünktől Ézsiás László sorstársunk. Mint elmondta, tavaly október 25-én volt utoljára szaunázni a Vakok Állami Intézetében. Azóta nincs erre lehetősége, mert a szauna nem működik. Mivel ő úgy véli, ez szociális szolgáltatás, szeretné megtudni, mikor veheti igénybe a szaunát újra, illetve mi lesz a szauna sorsa. Ézsiás László most kénytelen a látók közé járni szaunázni és ez neki nagy problémát okoz, főként a tájékozódás miatt.

Megkerestük Szabóné Berta Irént, a Vakok Állami Intézetének igazgatóját, aki a következőket válaszolta kérdésünkre: Ismerem Ézsiás úr panaszát, több kollégát, különböző fórumot keresett már meg ez ügyben. A szauna jelenleg nem üzemképes, a biztonságos működtetés feltételeit talán őszre tudjuk megteremteni.

Egyebekben a szauna egyetlen szociális intézményben, szociális szolgáltatásban sem kötelező elem, azt csupán plusz szolgáltatásként üzemeltetjük, elsősorban klienseink számára! Természetesen üzemképes állapot esetén nem csak klienseink vehetik igénybe.

G. A.

 

 

 

CD-nyeremény

 

Ki volt az a világhírű magyar zeneszerző, népzenekutató, zongoraművész, aki 1881-ben Nagyszentmiklóson született és 1945-ben New Yorkban halt meg? Színpadi művei: A kékszakállú herceg vára, A fából faragott királyfi és A csodálatos mandarin.

Beküldési határidő: szeptember 15.

Májusi számunk kérdésére a helyes válasz Huszka Jenő volt.

Így gondolta ezt Kertész Ágnes oroszlányi olvasónk is. Nyereményéhez szeretettel gratulálunk!

 

 

 

Minden ember egyformán fontos

 

Május 5-én volt az esélyegyenlőség napja. Ebből az alkalomból "Minden ember egyformán fontos" címmel közös rendezvényt szerveztek a mozgáskorlátozottak, a vakok és gyengénlátók, a siketek és nagyothallók, a Mentálhigéniás és Rehabilitációs Intézet és a Mosolygós gyermekekért Alapítvány.

A Vértes Center bevásárlóközpont akadálymentes közlekedést és helyet biztosított azon a délutánon. A cél az volt, hogy az egészséges emberek közelebb kerüljenek a fogyatékkal élőkhöz, és jobban megismerjék a mindennapi életüket, gondjaikat, örömüket. Hogy elfogadják, és lehetőség szerint segítsék őket.

Minden egyesület paravánokon is bemutatta életvitelét és művészi tevékenységét. A színpadon a csoportok bűvészei, táncosai, versmondói szórakoztatták a nagyszámú közönséget. Jelnyelvi tolmács volt a segítségükre azoknak, akik csak így érthetik meg a beszédet. A mi egyesületünket Frecska József elnök mutatta be a hallgatóságnak. Az érdeklődők kipróbálhatták, hogy milyen sötétben élni. Bekötött szemmel sakkozni, társasjátékot játszani, szaglással, ízleléssel, de főleg tapintással tárgyakat felismerni, közlekedni. Várvölgyi János szintetizátoron játszott, én két versemet adtam elő.

Takácsné Csente Juliánna

 

 

 

Megnyugtató levél a BKV-tól

 

Tisztelt Elnök Úr!

Köszönöm, hogy észrevételével megtisztelte Társaságunkat.

Társaságunk a közelmúltban - mintegy fél évvel ezelőtt - döntött úgy, hogy kis mértékben változtat a járművein eddig megszokott hangszövegek információtartalmán. Tette ezt legfőképpen azért, mert az idősebb járműveinken üzemelő kijelzők és hangbemondó rendszerek memóriakapacitása a sorozatos forgalmi változások kapcsán immár túl kicsinek bizonyult, ám rövidtávon új berendezések beszerzésére nem volt lehetőségünk.

A lehetőségeket számba véve - a lehető legpontosabb információk biztosíthatóságát kiemelten szem előtt tartva - döntöttünk úgy, hogy a járműfedélzeti utastájékoztatásban az átszállási kapcsolatokat a korábbiaktól eltérő módon közöljük. A bemondások során csak a legfontosabb, és hosszú távon is stabil gyorsvasúti és távolságibusz-kapcsolatokat ismertetjük, míg a sokkal változékonyabb villamos-, trolibusz- és autóbusz átszállási kapcsolatok, ha nem is hangzanak el, ezzel szemben a kijelzőkön sokkal pontosabban jelenhetnek meg, javítva ezzel a tájékoztatás megbízhatóságát.

Sajnos tájékoztatásunk, sőt helyreigazításunk ellenére is a médiában, sajtóban több helyen, így például az RTL Klub műsorában is félrevezető módon jelentek meg az erről szóló hírek. A hangszórók elnémításáról ugyanis egyáltalán nincs szó: a soron következő megállóra és a főbb átszállási kapcsolatokra vonatkozó hangbemondások, illetve az egyéb akusztikus figyelemfelhívó szövegek továbbra is hallhatók azokon a járműveinken, amelyeken erre alkalmas berendezés üzemel. A járművek egy szűkebb csoportja pedig továbbra is képes arra, hogy a megállóhelyeken a külső hangszórók segítségével informálja látássérült utasainkat a járat számáról és célállomásáról.

Az akusztikus tájékoztatás jelenleg alkalmazott módjával eleget teszünk törvényi kötelezettségünknek, ugyanakkor Társaságunknál jelenleg is folyamatban van egy olyan, műholdas helymeghatározáson alapuló, korszerű utastájékoztatási rendszer bevezetésének előkészítése, amely a jövőben alkalmas lesz az eddigieknél szélesebb spektrumú, az utazással kapcsolatos minden korábbinál pontosabb információ közlésére nem csupán járműveinken, hanem Budapest és az agglomeráció legforgalmasabb csomópontjain és megállóhelyein egyaránt. A Közép-Magyarországi Operatív Program támogatásával megvalósuló fejlesztés keretében olyan technológiát vezetünk be, amelynek használatával nem kényszerülünk a jelenlegihez hasonló kompromisszumos megoldásokra az akusztikus utastájékoztatásban.

A projekt céljait illetően fontosnak tartjuk, hogy olyan hangos utastájékoztatást valósítsunk meg, mint a pilot projekt a 86-os autóbusz vonalán, ezért arra kérjük Önöket is, hogy próbálják ki minden újításunkat és jelezzék felénk továbbra is észrevételeiket, mint eddig. Javaslataikat a jövőben is figyelembe vesszük, hiszen nagyon fontos nekünk, hogy az Önök által képviseltek is az adott lehetőségek figyelembe vételével, de a lehető legjobb körülmények között utazhassanak járműveinken. Bízunk benne, hogy az MVGYOSZ-től kapott nyilatkozatukban megerősített támogatásukra mindvégig érdemesek leszünk.

Köszönöm, hogy időt és energiát fordított arra, hogy írjon nekünk, Társaságunk járművein kellemes utazást kívánok Önnek és a Szövetség tagjainak egyaránt.

Üdvözlettel:

Kiesswetter Walter osztályvezető

 

 

 

Versenyfutás az idővel

Fontos a jó életminőség elérése is

 

"Fogjunk össze a rák legyőzéséért" - vallja a Magyar Rákellenes Liga, amely szervezet a közelmúltban az agydaganat felismeréséről és kezeléséről tartott sajtótájékoztatót. Az elhangzottakat mindenkinek ajánlom figyelmébe, mert bárkivel bármi megtörténhet.

A beteg gyógyulása nem csak orvosi feladat. A sikeres gyógyuláshoz elengedhetetlen magának az érintettnek és hozzátartozójának a tájékozottsága is. Ugyanis a pontos ismeretek hiánya félelmet, a félelem halogatást, ez utóbbi pedig idővesztést jelent. A rákkal szembeni harcban a győztes csak az lehet, aki maga is felkészült a harcra, aki látja a célt, tudja a teendőket és a kockázatokat.

Dr. Mangel László, a Pécsi Tudományegyetem tanszékvezető docense a rosszindulatú agydaganatok kialakulásáról beszélt. Elmondta, hogy a központi idegrendszeri daganatok az öszszes daganatos megbetegedéseknek mindössze 2-3%-át teszik ki. Ezek jelentős része kifejezetten rosszindulatú és csak sebészeti eljárással nem gyógyítható betegség. Az utóbbi évek kutatási eredményei alapján elmondható, hogy a "reménytelenség" bélyegét az agydaganat esetében is lassan át kell értékelni.

Dr. Lövey József, az Országos Onkológiai Intézet Sugárterápiás Osztályának főorvosa, a rosszindulatú agydaganatok gyógyítási lehetőségeiről beszélt. A rosszindulatú agydaganatok a betegség súlyossága, a kezelés összetettsége miatt különleges jelentőséggel bírnak. Elsődleges cél a beteg életének megmentése, de ugyanilyen fontos a jó életminőség biztosítása is. A kezelésben a műtét, a sugár- és a kemoterápiás kezelés játszik szerepet. Az orvostudomány jelenlegi álláspontja szerint a rosszindulatú daganatokat lehetőség szerint meg kell operálni. A műtétet követően utókezelésként sugár- vagy kemoterápiás kezelés (vagy a kettő együttesen) hozhat sikert. Örvendetes, hogy az utóbbi évtizedekben mind a műtéti, mind a sugárterápiás kezelés korszerűsödött, pontosabbá vált. A legnagyobb fejlődés a kemoterápiás kezelés terén történt. Egy új készítmény bevezetésével a túlélés esélye megsokszorozódott. Hazánkban ugyanazokat a gyógyszereket és terápiákat alkalmazzák az agydaganatok gyógyításában, mint a világ fejlett országaiban, így az eredmények sem maradnak el.

A sajtótájékoztatón a meghívott előadók arra is felhívták a figyelmet, hogy amennyiben tartós fejfájás, látás- és beszédzavar észlelhető, a lehető leghamarabb forduljanak szakorvoshoz. Ugyanis ahogy minden rosszindulatú megbetegedés, úgy az agydaganat esetében is fontos tényező az idő!

Bartha Zsuzsanna

 

 

 

In memoriam Porubszky Ildikó

 

Sokunknak ismerős Porubszky Ildikó neve. Az író- és költőnő Győrött élt és alkotott. A Zsarát kiadó főszerkesztője volt tíz éven át. Írásait több folyóirat és napilap közölte. A Sziporkák című antológiát Ő szerkesztette. Verseit szavalóversenyeinken gyakran hallhattuk. Több alkalommal művei közül választottunk kötelező verset. 1998-ban kapta meg a Krúdy emlékérmet. 2000-ben a Magyar Kultúra Napján a Győr Megyei Jogú Város Önkormányzata kitüntetésben részesítette. Tagja volt a Krúdy Gyula Irodalmi Körnek.

Néhány az ismertebb verses köteteiből: Köszöntelek Klematisszel, A kitartás izzásában, Lassan levetkőzve, Szaggatott vonal. Ildikó az utóbbi években teljesen elvesztette a látását és a járás lehetőségét is.

Mindig figyelte az egyesületünkkel kapcsolatos híreket, eseményeket, tanácsaival segítette a munkánkat. A Szaggatott vonal című verses kötetének bemutatóját mi bonyolíthattuk le a Győrött évente megrendezett Nemzetközi Könyv Szalonban. Amíg tehette, ott volt a rendezvényeinken és hálás volt, ha hallhatta verseit.

Az Elégia monoton című versében a látása elvesztését fogalmazta meg, a rá jellemző realitással.

Június 3-án vettünk végső búcsút Porubszky Ildikótól. A temetésén Szabóné Szabó Márta mondta el egyesületünk részéről búcsúzóul Az éji madárhoz című versét.

Zilahi György

 

 

 

Búcsú Garamvölgyi Esztertől

 

A szövőszék elnémult, a látássérült Garamvölgyi Eszter nem kápráztatja el többé a világot szebbnél szebb szőtteseivel, mivel június 2-án elhunyt. Hosszantartó, súlyos betegsége 54 évet engedélyezett számára. Azonban ez az élet az akaraterőről, az emberfelettiről szólt.

Példakép volt mindazoknak, akik ismerték és szerették, köztük a Vakok Elemi Rehabilitációs Csoportja tanfolyamán végzett sorstársainak. Életútját a jövő nemzedéknek is érdemes megismerni, hogy erőt merítsen belőle.

Szőttesei, a vele készült interjúk, vakvezetőkutyája emlékére írt könyvecskéje tovább őrzik emlékét, mely barátainak, ismerőseinek és családjának a szívében örökké él.

Bartha Zsuzsanna

 

 

 

Hangulatokkal, színekkel varázsol

Rózsa Dezső verseskötetének ünnepi bemutatója

 

A Debreceni Művelődési Központ Újkerti Közösségi Ház Könyvtára az "Esélyegyenlőségi hetek" programsorozatában a legjelentősebb állomásához érkezett 2008. május 23-án, amikor egy látássérült szerző - Rózsa Dezső - első, nyomtatásban kiadott verseskötetét mutatta be a nagyközönségnek.

Szilágyi Ildikó, az Újkerti Könyvtár vezetője köszöntötte a vendégeket és elmondta, hogy a verseskötet összeállításának gondolata ebben a könyvtárban született meg.

Rózsa Dezső, a szerző, nem ismeretlen már előttünk, hiszen Debrecen kulturális életének fáradhatatlan közreműködője, a látássérültek kulturális menedzsere.

Hangját már sokan hallhatták, ha a Polgármesteri Hivatal telefonközpontját hívták, vagy ha a "Szól a Rádió" frekvenciájára tekertek. Előbbi a munkája, utóbbi a hobbija.

Verseivel is találkozhattunk már néhány folyóiratban. Idestova 15 éve ír verseket. Ildikó 2006. őszén hallotta először Dezső verseit a Helen Keller életét bemutató emlékműsorban. Mivel rá a műsor és benne a versek is nagyon nagy hatással voltak, úgy gondolta, ezt az élményt másoknak is át kell élnie. Így született meg az "Esélyegyenlőségi hetek" program gondolata.

- Ezekkel a rendezvényekkel szeretnénk segítséget nyújtani ahhoz, hogy minél többen megismerjék a sérültek világát, elfogadják másságukat, és ez által közelebb kerüljenek egymáshoz az emberek. Fontos, hogy felismerjék és elismerjék, hogy a fogyatékkal élő emberek is képesek maradandó értéket létrehozni. Ékes példája ennek ez a könyvbemutató - hallhattuk.

- Az esélyegyenlőségi programok szervezésében Dezső nagyon sokat segített - mondta a könyvtár vezetője -, s leveleihez mindig csatolt egy-egy verset is. Hol vidámabb, hol komolyabb hangvételű szerzeményeket. Néhány hónap alatt már közel 150 vers gyűlt a postafiókomban. Akkor én már tudtam, Ő még nem hitte, hogy ebből verses kötet lesz. Az álmok azonban néha mégis valóra válnak.... Hosszú ideig válogattam a versek között, míg a végső változat megszületett, mely talán teljes képet ad arról a mélységről és magasságról, melyet minden ember átél, de csak kevesen tudják megfogalmazni, szavakba önteni. Rózsa Dezső olyan hangulatokkal, színekkel és képekkel varázsol el bennünket, hogy verseiből erőt merítve mi is szebbnek és színesebbnek látjuk a világot. 15 év verseinek legjavát gyűjtöttem a kötetbe, úgyis mondhatnám, hogy a legszebb rózsaszálakat válogattam össze. A versek egymásra épülnek, öt témakört ölelnek fel: életérzést, hangulatokat, az otthont, a szerelmet, a sorsot.

Néhány költemény kifejezőerejét nyomatékosabbá teszi Burai István grafikusművész alkotása. Az eredeti grafikákból kiállítás is készült, amit a könyvtárban tekinthettek meg az érdeklődők.

A kötet mérete nagyobb az általában megszokottnál. Ennek az a magyarázata, hogy a csökkentlátókra is gondolva öregbetűs változatban készült el. Köszönet illeti a segítőket és a támogatókat, akik lehetővé tették a könyv létrejöttét.

Név szerint: Újvári Béla, a Lícium-Art könyvkiadó vezetője; Dr. Szabó Miklós, a Fehér Bot Alapítvány elnöke; Szabó László püspökladányi rádióamatőr; a Jövő Könyvtáráért Alapítvány; Farkasné Gellért Erzsébet, a városi könyvtár igazgatója; valamint az Újkerti Könyvtár közvetlen munkatársai, akik ötleteikkel, támogatásukkal segítették a könyv megszületését.

A kötetből meghívott előadók ízelítőt adtak az összejövetelen: Horányi László színművész, Szántó Valéria színésznő, Régi Erzsébet előadóművész és Rózsa Dezső barátai: Geriné Jóna Ilona, Donkó Jenő, Horváth István, Lakó Sándor. Rózsa Dezső beszélgetőpartnere Dr. Baranyiné Miks Mária, Szolnokon élő látássérült költőnő volt.

A kötetet a szerző Braille írással dedikálta. Miután május 23-án épp Dezső névnap volt, így a költő életében ez a nap dupla ünnepnek számított. Ennek megünneplésére egy dal szólalt meg a barátságról, a szeretetről és az összetartozásról "Csak egy kék színű virág" címmel Horányi László művész úr előadásában, a közönséggel együtt énekelve.

Az elkövetkezendő esztendőkre is gazdag költeményáradatot és jó egészséget kívánunk a szerzőnek!

Pappné Karcagi Márta

 

 

 

Esélyegyenlőségi nap Salgótarjánban

 

Május 23-án egyesületünk részt vett a Salgótarján Fő terén megrendezett esélyegyenlőségi napon. Vadadiné Lőrincz Anita, a Vakok és Gyengénlátók Nógrád Megyei Egyesületének elnöke bemutatta egyesületünket. A rendezvényre meghívtuk a miskolci Baráthegyi Vakvezető és Segítő Kutya Iskolát, amelynek képviselői látványos bemutatóval szórakoztatták a résztvevőket. A bemutató mellett ingyenes szemészeti szűrésen vehettek részt az érdeklődők.

Szűcs Andrásné

 

 

 

A Vakok Világa a Kossuth Rádióban

A 70 éves évforduló alkalmából

 

Garamvölgyi Annamária, a Vakok Világának főszerkesztője és Lak István tanár úr, a lap állandó munkatársa interjút adtak június 15-én az MR1 Kossuth Rádió Vasárnapi Újság című műsorában. Az azóta általános elismerést kiváltott interjúra az adott okot, hogy a Vakok Világa ebben az évben ünnepli fennállásának 70. évfordulóját. A Cservenka Judit rádióriporter kérdéseire adott válaszokból milliók ismerete és tudása bővült a látássérült emberek életvitelét illetően. A hat és félperces műsoridőben Lak István az újság múltjáról, Garamvölgyi Annamária pedig elsősorban a lap és a látássérült emberek mai kapcsolatáról mondta el a legfontosabb tudnivalókat.

Cseri Sándor

 

 

 

Jogsegélyszolgálat az MVGYOSZ-nél

Anti-diszkriminációs ügyekben is

 

A Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetsége 2007. december elsejétől kibővítette eddig is működő jogsegélyszolgálatát, 2007. dec. 1-től anti-diszkriminációs ügyekben is várja az érdeklődőket. A tanácsadás során bármilyen jogi témával kapcsolatosan fordulhatnak hozzánk.

Jogászunk továbbra is ad felvilágosítást anti-diszkriminációs ügyekben is, továbbá segít az ügyintézésben.

A szolgáltatás a peres képviseletet nem foglalja magába.

A jogi tanácsadást Dr. Ozvári-Lukács Ádám jogász nyújtja.

A jogsegélyszolgálat elérhető:

- postai úton (levélcím: MVGYOSZ jogsegélyszolgálat 1146 Budapest, Hermina

út 47.),

- elektronikus levélben a demnet.jogsegely@mvgyosz.hu címen,

- munkanapokon 9-17 óra között a 0620/533-3027-es telefonszámon, valamint

- személyesen - előzetes időpont-egyeztetés alapján - kedden 8-11 óra, továbbá csütörtökön 16-19 óra között az MVGYOSZ székházában (1146 Budapest, Hermina út 47.).

A jogsegélyszolgálat az Európai Unió átmeneti támogatási programjának "A civil szervezetek és az anti-diszkriminációs törvény végrehajtása" pályázatának támogatásával, valamint a Magyar Köztársaság Szociális és Munkaügyi Minisztériuma társfinanszírozásával valósul meg.

Forduljanak hozzánk bizalommal!

 

 

 

Vaskóné és társai megkapták az igazságot

Döntött a MÚOSZ Etikai Bizottsága

 

Kérem minden kedves olvasómat, képzelje el a következő torz állapotot. Egy futballcsapat élére új edzőt szerződtetnek azzal a követelménnyel, hogy a csapat élvezetes játékkal nagyon jó eredményeket produkáljon. Ezt követően egy maroknyi, balhét kedvelő alak harsányan és gátlástalanul meg akarja szabni az edzőnek, hogy milyen stratégiai és taktikai elemeket alkalmazzon, kik kerüljenek be az együttesbe és azok alkalmatlanságuk ellenére is játsszanak, mit sem törődve azzal, hogy a pályán való téblábolásukkal, öngóljaikkal az egész csapatot nevetség tárgyává teszik a normális emberek előtt.

Hát az ilyen helyzetben lévő edző szánalmas szerepét próbálták meg ráerőltetni Garamvölgyi Annamáriára, a Vakok Világának főszerkesztőjére egy tucatnyian az elmúlt hónapokban. Játszadozásukhoz megfelelő médiumnak találták Vaskóné Kiss Évát, aki készséggel állt rendelkezésükre, mímelt felháborodásának okaként tüntetve fel azt, hogy helyesírási, nyelvhelyességi, gondolatfűzési hibáit kijavítottuk igénytelen tudósításában. Kijavított hibáit természetesen csak azután hoztuk nyilvánosságra, miután ő a nyilvánosság előtt áskálódott a főszerkesztő ellen és tagadta, hogy írásában bármiféle hiba lehetett volna, hiszen ő egyetemi könyvtáros.

Az őt bíztató, heccre éhes csoport útbaigazítása alapján Vaskóné Kiss Éva a Magyar Újságírók Országos Szövetségének etikai bizottságához fordult. Az etikai bizottság captatio benevolentiaejának előidézése végett az állítólagos etikátlanságunkról leírt zagyvaságait ezzel a drámai kitöréssel zárta: "talán a vakoknak mindent el kell tűrniük?".

Vaskóné korábban ezt írta Rózsa Dezsőnek: "Viszont azt én is látom, hogy a listán az idézőjelek, melyek az eredeti levélben olvashatóak voltak, más karakterformátumot mutattak!". Tehát látja a betűket és idézőjeleket. Továbbá fotóalbumokat tud készíteni, az Interneten olvasható hirdetésének tanúsága szerint. Mindezzel nem akarom kétségbe vonni, hogy rendelkezhet a látássérültségére vonatkozó orvosi papírokkal (nekem is van), pusztán azt vagyok bátor javasolni neki, hogy döntse el, a vak vagy a látó szerepéhez tud-e következetesen alkalmazkodni.

Mindenesetre a MÚOSZ etikai bizottságához elkísérte a Vakok és Gyengénlátók Csongrád Megyei Egyesületének képviseletében Szőke-Törökné Zemkó Márta is, aki hiteles tanúként arról számolhatott be az április 5-i küldöttgyűlésen még a főszerkesztőnő ellen szavazó Klimász Sándorné egyesületi elnöknek, hogy az etikai bizottság döntése szerint semmi sem igaz abból, amire a hecckampány épült. Íme, az etikai bizottság határozata, teljes terjedelmében.

 

MÚOSZ Etikai Bizottsága

4. sz. Eljáró tanács

ETIKAI HATÁROZAT

A MÚOSZ Etikai Bizottságának 4. sz. Eljáró Tanácsa (elnök: Hárshegyi János, tagjai: Bogár Katalin és Gara Péter) 2008. május 13-án megtárgyalta Vaskóné Kiss Éva panaszát, amelyet a Vakok Világa című lap, illetve szerkesztői ellen nyújtott be.

Az eljáró tanács ülésén megjelent a panaszos és - látássérültsége okán - kísérője, valamint a lap főszerkesztője Garamvölgyi Annamária.

Határozat:

A lap, illetve a bepanaszolt újságírók nem követtek el etikai vétséget.

A határozat ellen a felek a kézhezvételtől számított 15 napon belül jogorvoslattal élhetnek a MÚOSZ Etikai Bizottság Fellebbviteli Tanácsánál.

Indokolás:

A panasz szerint a Vakok Világa, illetve annak főszerkesztője és szerkesztője etikátlanul viselkedik a tudósítókkal, cikkírókkal, mert formailag és tartalmilag erősen megrövidítik írásaikat. Panaszos felrója Cseri Sándor szerkesztőnek azt is, hogy vitájukat a lap márciusi számában nyílt levéllel zárta le.

A tárgyaláson - Cseri Sándor egészségügyi okból nem jelent meg, távolmaradását jelezte, s levélben reagált a panaszra - a felek megerősítették saját álláspontjukat.

A panaszos számon kérte, hogy miért nem jelenhet meg beküldött írása teljes terjedelmében, változatlan formában, míg a főszerkesztő fenntartotta szerkesztői jogainak védelmét.

Panaszos azon felvetésére, hogy a lap miért hozta nyilvánosságra vitájukat, a különböző, rendelkezésre álló iratokból megállapítható, hogy a főszerkesztő magánlevelét először panaszos adta közre az un. vaklistán. Itt már korábban is felhívásokat tett közzé, keresve azokat, akiknek vitája támadt a Vakok Világa szerkesztőivel. A személyhez szóló levél közzétételével, annak megjelentetése az újságban, nem minősíthető etikátlannak.

A tárgyaláson, illetve a rendelkezésre álló iratokból kiderült, hogy a lapszerkesztés határain jóval túlmutató, személyes ellentét vezette panaszost, amikor az etikai bizottsághoz fordult.

Az eljáró tanács megállapította, hogy a vitát kiváltó eredeti kézirat, és annak megjelentetett változata között nincs olyan különbség, amely helyreigazítást tett volna szükségessé. Ugyanakkor megfogalmazta panaszos számára is azt az alaptételt, hogy egy beküldött írás tömörítéséhez, helyesírási, nyelvhelyességi, logikai hibáinak kijavításához, kizárólagos joga van a szerkesztőnek. Ha valaki ragaszkodik írása változatlan terjedelmű és formájú megjelentetéséhez, akkor legfeljebb előzetesen kérheti, hogy ha ez nem teljesíthető, tekintsenek el a közléstől. A szerkesztő felelőssége, hogy a lap szakmai színvonalát, arculatát biztosítsa.

Végül a szerkesztők azzal sem sértettek etikai szabályt, hogy felkérték a panaszost, hogy a jövőben más lapnál próbálkozzon írásai megjelentetésével.

A határozatban megfogalmazottakat a fentiek alapján állapította meg az eljáró tanács, azaz a panaszt nem találta megalapozottnak.

Budapest, 2008. május 15.

Hárshegyi János sk.

az eljáró tanács elnöke

A kiadmány hiteléül: Pintér Anna - EB titkár

 

Az etikai bizottság határozatát megismerve Vaskóné, a számára a heccelődők által előre beígért diadalmámor helyett, csalódottan hagyta el a tárgyalótermet. Hiszen hallania kellett az eljáró tanács elnökének azt az élőszóban közölt véleményét is, hogy a Vakok Világa szakmai szempontból színvonalas újság. Vaskóné Kiss Éva az áskálódásával csupán annyit ért el, hogy nevét, tudásának színvonalát és hajlamait az ország 7500 újságírója ismeri meg a MÚOSZ honlapjáról, és valószínűleg munkaadói is plasztikus képet nyernek karakteréről, bár ezért mi nem keressük meg sem a rektort, sem a dékánt, sem a könyvtári vezetőit.

Mivel én több mint három évtizeden át voltam egy napilap nívódíjakkal és egyéb kitüntetésekkel elismert szerkesztője, talán feltételezhető rólam, hogy a sajtójogot, sajtóetikát is ismerem valamelyest, hiszen egyébként aligha vehettem volna részt újságíró nemzedékek nevelésében. Éppen ezért ha a Vaskónét uszító, oktalanul gyűlölködő csoport csupán a szerkesztőknek akart volna ártani, szóra sem méltatnám igyekezetüket. Csakhogy ezek az önmagukat megfellebbezhetetlen ítéletű bíráknak tekintő valakik a vakok társadalmának ártanak valójában. Közös jellemzőjük az, hogy a Vakok Világát nem olvassák, tehát az újsággal kapcsolatban hangoztatott véleményük nem oszt, nem szoroz. A véleménynyilvánításuk jellege és formája azonban okot adhat a látó emberek számára ahhoz, hogy azt gondolják: ilyenek a vakok. Pedig a valóság az, hogy a látássérültek túlnyomó többsége tehetséges, becsületes, szolid, jóra törekvő, segítséget érdemlő ember. Csakhogy egyetlen harsány mocskolódó nagyobb figyelmet képes kelteni, mint száz szelíd, tisztességes embertársunk. Éppen ezért elemi kötelességünknek kell tekintenünk, hogy a látássérült emberek túlnyomó többségének társadalmi segítését veszélyeztető gonoszok neve és hitvány tettei egy pillanatig se merülhessenek feledésbe.

Az uszításban Németh Orsolya elnökségi póttag járt az élen. Ő volt az, aki a főszerkesztő asszonyt aljas perszónának nevezte a nyilvánosság előtt, miközben a vidéki látássérülteket is ócsárolta, noha gyalázkodására a főszerkesztőnő semmiféle okot nem adott neki.

A heccelésben kitüntette magát Takács Péter, a megalapozatlan perek és hatósági eljárások kezdeményezésének és elvesztésének specialistája is.

Szintén az élbolyba tartozott Lukács Sándor. Az ő eligazítása betű szerinti hűséggel így szólt: "Aki úgy érzi, hogy őt vakként sértette a Vaskónénak írt levél a VV-ben, beszéljen egyesületének küldöttjeivel. Az országos küldöttek száma kb 110. Ha kb ötvenen támogatjuk a leváltást sikerülni fog. A támogató küldöttek természetesen magánban írjanak.". Lukács Sándor ugyanilyen odaadással uszította a Szövetség ellen Földi Antalt is, de mikor Földi Antal pervesztesként kénytelen volt 47980.- forintot fizetni, Lukács Sándornak eszébe sem jutott, hogy Földi Antallal osztozzon a büntetésben. Általános felháborodást váltott ki magával szemben Lukács Sándor akkor is, amikor megtámadta a Vaklistán a közmegbecsülésnek és közszeretetnek örvendő Szombath Tiborné Katikát, a Hermina egyesület irodavezetőjét.

Rendkívüli szorgalommal adta állítólagos felkészültségének tanújelét Rátóti A. Kriszta. Sok egyéb között így írt: "Petra teljesen jól értelmezte a sajtótörvényt, ezt speciel én is tudom, hiszen benne vagyok a témában elég vastagon, tehát ismerem a sajtótörvényt is, a médiatörvényt is, a Luxinak is átküldtem a vonatkozó részeket, tehát tudom, hogy nekünk van igazunk... jó ez, hogy Földi János is megszólalt ezügyben nyilvánosan a listán, mert így tényleg itt is alátámasztattak jogilag is azok is, amiket én írtam, továbbá kaptam az országos elnökség egyik - nem is kicsit - jelentős pozícióban lévő tagjától (tudjuk, ki az illető - a szerk.) egy tájékoztató magánlevelet". Tehát saját szavai szerint benne van vastagon abban a témában, amihez az etikai bizottság határozatának tanúsága szerint nem is konyít.

Az itt említett Márkus Petra szintén el volt ragadtatva saját nagy tudományától. Többek között ezt írta: "A főszerkesztő asszonynak üzenem, hogy... a szerzőtől a cikk leközlése előtt köteles legalább szóban annak leközlésére vonatkozó engedélyét kérni és megkapni.". (Márkus Petra nem képes épkézláb mondatokba foglalni a gondolatait. Szeptemberben mindkét ifjú hölgy tanintézményét felkeresem, hogy mint középiskolai tanár és az Újságíró Iskola egykori tanára megérdeklődjem oktatóiktól, mit szólnak eme rokonszenves tanítványaik égbekiáltó ismerethiányának a bizonyítékaihoz.)

Megszólalt az ügyben Bojtor Zoltán is, aki Győzike, "Béja asszony", Fekete Pákó és a miniszterelnök gúnyolása után jutott el ehhez a felismeréshez: "Ön (vagyis a főszerkesztő) alapvető sajtóetikai és egyéb írott ill. íratlan szabályokkal nincs tisztában.".

Hegedűs István így adta ki magából, ami a fejében volt: "Ha ez a nő tagja valamelyik újságíró egyesületnek vagy kamarának... tuti, hogy etikai eljárást kezdeményeznék ellene!".

Pető Tibor tömören okosítja a népet: "Ezek után javaslom az újság bojkottálását.". A nép azonban nem hallgat eme prófétára, a látássérültek közül tucatszámra jelentkeznek az újabb tudósítók.

Szórádi Bálint is megteszi a tőle telhetőt. Minthogy, szerinte, a küldöttgyűlés húsz százaléka a főszerkesztő ellen szavazott, távoznia kell. Tehát ő magasról tesz a nyolcvan százalék véleményére, akaratára. Viszont egy "nagy" ember remélhetőleg megsimogatja érte a buksiját.

Csirinyi Tibor felkínál egy takarítói állást a főszerkesztő asszonynak, miután leckét adott neki az újságszerkesztés mikéntjéről. (Megjegyzem, a főszerkesztő takarítóként is megállná a helyét, kivéve, ha Csirinyi úr gondolatai között kéne rendet raknia.)

Szedresi Anna csak a "futottak még" kategóriába küzdötte be magát azzal a dörgedelmével, hogy egy cikk kijavítása bunkóság.

Miközben szemezgetem eme cizellált szépségeket, eszembe idéződik a sok-sok tisztességes, dolgos, alkotó ember, akik vakon is boldog családi életet élnek, s akiknek csodálója vagyok. Nekik sem hajlamuk, sem szándékuk nincs az itt bemutatott megnyilvánulásokra. És ugyanakkor elszomorít az a biztos tudat, hogy az oktalanul gonoszkodó, heccelődő emberek sohasem lesznek boldog feleségek, férjek, szülők. Mert a gonosz ember csak kárörömre képes, a boldogságra képtelen. A gonosz embernek nincs esélye arra, hogy jólelkű társsal derűs légkörben éljen. A gonosz ember hasonlít a bolhához: addig figyelnek rá csupán, amíg csíp.

A főszerkesztő asszonynak nem tudnak tartós szomorúságot okozni. Munkája ugyanis kiállja a legkényesebb szakmai grémium próbáját is. Családanyaként pedig mindennap örömét leli évfolyamelső, országos versenyeket nyerő gyermekeiben.

Tavaly a fehérbot napja alkalmából a MÚOSZ nagytermét ingyen kaptuk meg az MVGYOSZ sajtótájékoztatójának megtartásához az újságíró szövetség elnökétől. Vajon a MÚOSZ tenne ilyen, szinte példátlan gesztust egy alacsony színvonalú lap kedvéért? A Vakok Világa kedvelt olvasmány ma már falvakban és városokban egyaránt. Az országos főhivatalokban is beleolvasnak, s a miniszterelnök asztalára is odakerül. (Erről a kormányfő személyi titkára értesítette a főszerkesztőnőt.) Miként legutóbbi számunk címoldalán látható volt, a Vakok Világa a német nagykövetnek is tetszik. Egyszóval: sokfelé hirdeti lapunk a magyar látássérült emberek vágyait, törekvéseit, alkotásait, mindennapi életét. Gondolják végig mindezt azok, akik értékelni tudják a vakügy sajtóbeli tisztességes, hozzáértő és áldozatos szolgálatát!

A gyalázkodók pedig, érvek híján, ismételgessék most is a tőlük megszokott szólamot. Azt, hogy ez felháborító!

Cseri Sándor

 

 

 

Tisztelt Szerkesztőség!

 

Megdöbbenéssel olvastam a Vakok Világa májusi számában a főszerkesztőt ért támadásokat az újságkészítés kapcsán. Véleményem szerint Ő helyesen járt el, amikor azon a bizonyos cikken változtatott és így tette azt közlésre alkalmassá. Ezért inkább köszönet járt volna érte az írás beküldőjétől. Több ezer kisebb-nagyobb cikket írtam már életem folyamán különböző újságoknak, folyóiratoknak. Számomra természetes, ha a szerkesztő igazít a cikken, ha szakmailag és egyéb vonatkozásban azt szükségesnek látja. Azt is megtehetné, hogy a nem kellően megírt cikket a szemétkosárba dobja és nem dolgozik rajta egy csomót.

Fellapoztam Lovas Dánielnek A helyi sajtó ABC-je című könyvét. Az alábbiakban ebből idézek néhány részletet:

A főszerkesztő teljes körűen felel a szerkesztőség működéséért, az újság tartalmáért. Meghatározza a lap arculatát. Döntései megszabják minden egyes szám tartalmát, külső megjelenését. Kiválasztja a megjelenésre szánt cikkeket, fotókat. Ellenőrzi, hogy megfelelnek-e a lap szerkesztési politikájának, nyelvi normáinak. Dönt a címükről, elhelyezésükről... A szerkesztőnek joga van mondatokat vagy bekezdéseket elhagyni a szövegből a szerző hozzájárulása nélkül is úgy, hogy a rövidítés ne változtasson a cikk lényegén...

A Vakok Világa olvasójaként (időnként egy-egy cikk, írás szerzőjeként) nem akarom beleütni az orromat mások vitájába, de nem tudom szó nélkül hagyni, ha egy főszerkesztőt azért kritizálnak, bántanak, támadnak, amiért lelkiismeretesen, szakszerűen végzi feladatát a lap színvonalának megőrzése érdekében. Ezért pedig Neki mindenképpen elismerés, megbecsülés jár.

Kerékgyártó Mihály

 

 

 

Rotyog a hús a nagy kondérban

 

Május 30-án "Vidám fakanál" címmel bográcsozást tartottunk a Vakok és Gyengénlátók Nógrád Megyei Egyesületének udvarában. A gulyást Salgai Imréné, Almádi Balázs és Honfi Lajos sorstársaink főzték. Míg készült az ebéd, a tagjaink által készített süteményt ízlelgettük.

Mindenki nagyon jól érezte magát.

Szűcs Andrásné

 

 

 

Humor

 

- Örömmel állapítom meg, Pista bácsi, hogy az új hallókészülékével most már ismét jó a hallása. Ugye, örül a családja?

- Még nem mondtam meg nekik. Csak csendben figyelem, hogy mit beszélnek rólam. Már többször is megváltoztattam a végrendeletemet!

*

- Férjecském, mindjárt itt lesznek a vendégek, tedd el a gyerekbiciklit az előszobából!

- Na de, szívecském, a Kolompár Zsigáék nem lopnak!

- Tudom. De esetleg felismerik!

*

- Na, uram, most elkaptuk az orvvadászaton!

- De kérem, én csak öngyilkos akartam lenni, és véletlenül egy nyulat találtam el.

*

- Elítélt! Hogy merészel a cellában ilyen hangosan énekelni!

- Foglár úr! Dobjon ki, ha nem tetszik magának!

*

- Józsikám! Ugye, szerinted is van bennem valami szép?

- Van, de mindjárt kihúzom!

*

- Bizony, Jucikám, mióta a férjem esténként önszuggesztiót alkalmaz, azóta kiváló az ágyban!

- Mondd már meg, Terikém, hogy csinálja, mert a férjemre is nagyon ráférne!

- Bezárkózik a fürdőszobába és azt mormolja, hogy "Nem az én feleségem! Nem az én feleségem! Nem az én feleségem!"

*

- Asszonyom, nagyon szép kiskutyája van. Megsimogathatom a szőrzetét?

- Hát persze.

- És a kiskutyáét is?

*

- Édesapám! A legeltetés végén megkeféltem az egyik birkát.

- Nocsak! Aztán melyiket?

- Az egyik fehéret.

- No, azért! Mert a feketével vigyázz, az nagy kurva!

*

- Erzsikém, tudod, mi van a férjed és én köztem?

- Nem.

- Tulajdonképpen már csak te!

*

- Zsiga! Most, a nászéjszakánk kezdetén őszintén megmondom neked: már volt dolgom férfival.

- Nekem is!

*

- Nem szégyelli magát! Így hasbarúgta a szomszédját!

- Bíró úr, ártatlan vagyok! Én nem hasba akartam rúgni, de ő az utolsó pillanatban megfordult.

*

- Jean! Hozza a fürdőnadrágomat!

- Dehát uram, épp az ön esküvőjére megyünk!

- Tudom. Úszni akarok a boldogságban.

Cseri Sándor

 

 

 

Ez itt a kérdés meg a válasz is

 

Az áprilisi lapszámunkban megjelent kérdések helyes megfejtései: CXXXI. 1, CXXXII. 1, CXXXIII. 2, CXXXIV. 2, CXXXV. 1, CXXXVI. 2, CXXXVII. 2, CXXXVIII. 2, CXXXIX. 1, CXL. 1, CXLI. 2, CXLII. 1, CXLIII. 1.

Így gondolta ezt Csizovszky Andrea budapesti olvasónk is. Nyereményéhez szeretettel gratulálunk!

CLIII. Si Huang-ti császár Kr. e. 210-ben egyesítette uralma alatt az összes kínai államot. Az ő rendeletére kezdték el a Kínai Nagy Fal építését. Olyan sírt építtetett magának, amelyet 600 ezer életnagyságú agyagkatona "őrzött" a föld alatt. Mi lett az agyaghadsereg sorsa?

1. Megsemmisült

2. Egy részüket az ásatások már feltárták

CLIV. Melyik pápa rendeletére avatták szentté I. István magyar királyt, Imre herceget (vagyis István király fiát) és Gellért csanádi püspököt?

1. VIII. Gergely

2. VI. Sándor

CLV. Igaz-e, hogy Kálmán királyunk tagadta a boszorkányok létezését?

1. Igen, igaz.

2. Nem. Csak a strigák létezését tagadta.

(A strigák olyan képzelt boszorkányok voltak, akik vadállatok alakját vették fel és úgy szívták ki az emberek vérét. A "szemmel verő", "ráolvasó" boszorkányok (a malefizik) büntetését ő is az elevenen való elégetésben szabta meg.)

CLVI. Melyik pápa hirdette meg a clermonti zsinaton az első keresztes hadjáratot azzal a céllal, hogy a Szentföldet (Palesztinát) és Jeruzsálemet ragadják ki a mohamedán arab világ hatalmából?

1. II. Orbán

2. VI. Gyula

CLVII. Melyik pápa küldte Istvánnak a királlyá koronázásához a Szent Koronát Magyarországra?

1. II. Szilveszter

2. III. Leó

CLVIII. Az egyik ókori görög államban a kellemetlen dolgoknak kellemesen és emberségesen hangzó nevet adtak. Ezért a rossz hírű nőket "barátnőknek", az adókat "hozzájárulásnak", a katonaságot "városi őrségnek", a börtönt "bentlakásnak", az adósságok eltörlését "teherlerázásnak" nevezték. Melyik volt ez az ókori görög állam?

1. Spárta

2. Athén

CLX. Arra a kérdésre, hogy melyik a legjobban kormányozott városállam, a híres törvényhozó így válaszolt: "Az, amelyben a sérelmet elszenvedők és azok, akiket nem ért sérelem, együttesen lépnek fel és büntetik meg a jogtiprókat.". Ki volt ez a törvényhozó?

1. Lükurgosz

2. Szolón

Beküldési határidő: szeptember 15.

Cseri Sándor

 

 

 

Szakértőként a tanácskozáson

 

Dr. Szőke László, a Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetségének elnöke és Kroll Zsuzsanna érdekvédelmi vezető szakértőként vett részt a Fogyatékos Személyek Esélyegyenlőségéért Közalapítvány akadálymentesítési programirodája által megrendezett szakmai tanácskozáson június 9-én. A Szociálpolitikai és Munkaügyi Intézetben megtartott „A fizikai és info-kommunikációs akadálymentesítés szakmai hátterének kialakítása" kiemelt projekt második érdekegyeztető fórumának célja az volt, hogy az érdekvédelmi szervezetek képviselői tájékozódjanak a Társadalmi Megújulás Operatív Program (TÁMOP) 5.4.5-ös projekt előrehaladásáról, az előző találkozó óta eltelt időszakban elért eredményekről.

A fórumon a résztvevők olyan oktatási programokat ismerhettek meg, amelyek a hátrányos helyzetű tanulók esélyegyenlőségének megteremtésére és a sajátos nevelési igényű gyermekek együttnevelésére irányulnak. Az MVGYOSZ vezetője és munkatársa hasznos szakmai javaslataikkal járultak hozzá a projekt megvalósításához.

G. A.

 

 

 

Nyolc gyermekkel egy ágyban az édesanya

Az idő múlásával egyre szorosabb lett a kapcsolat

 

Előző írásom végén a kisbabával való egy ágyban alvással összefüggésben felvetődött pár kérdés: mi történik az egy ágyban alvó kisgyermekkel, ha kistestvére, esetleg kistestvérei születnek; kerüljön-e a nagyobb baba ki az édesanyja mellől külön ágyba? Ezekről és még sok érdekességről mesél nekünk ebben a hónapban Guba Jánosné Ari, aki aliglátóként nem látó férjével neveli gyermekeit.

"38 éves vagyok, nyolc gyermek édesanyja. A legidősebb lányom a most 18 éves Noémi, utána született a 17 éves Benjámin, a 15 éves Rebeka, a 14 éves Dávid, a 13 éves Enikő, a 11 éves Petra, a 8 éves Gergely és a 6 éves Immánuel.

Nagyon szeretem a gyermekeket, ezért is vállaltam ennyit. Imádom azokat az aranyos kis csomagokat, nagyon édesek, de nagyobb korukban is tüneményesek.

Noémi még a védőnői tanácsok miatt kezdetben kiságyban aludt. A 90-es évek elején még újdonságnak számított, hogy egy kisbaba akkor és annyit szopjon, amennyit szeretne. Ugyanígy újdonság volt még a csecsemővel való együttalvás is. Mikor Noémi hathónapos volt, terhes lettem második gyermekünkkel, de Noémi nem aludta át az éjszakát, gyakran felébredt. Várandósan egyre fárasztóbb volt számomra mindig kikelni az ágyból éjjelente, így magam mellé fektettem Noémit az ágyba. Ő ekkor már sajnos nem szopott. Az összeköltözés eredménye pedig az lett, hogy láss csodát, már csak akkor ébredt fel éjjelente, mikor éhes volt, mert biztonságban érezte magát mellettem. Az öszszeköltözésnek további pozitív hatásai is voltak azon kívül, hogy kipihentebbé váltam. Az idő múlásával egyre szorosabb lett a kapcsolat a baba és köztem, továbbá mikor Noémi elkezdett forgolódni, hamar megtanulta, hogy nem szabad közel menni az ágy széléhez, mert leeshet. Sokkal hamarabb megtanulta a veszély fogalmának létezését, mint az a baba, aki mindig a kiságyban volt bezárva.

A második baba születése után is volt még kiságyunk, de akkor már két gyerekkel aludtam együtt. Szerencsére volt egy hatalmas ágyunk, melyben mindannyian elfértünk. Nem költöztettem ki a gyerekeket magam mellől. Megvártam azt az időt, amikor maguk kezdték el igényelni a saját ágyat. Nagyon fontosnak tartom, hogy a gyerekek sokáig érezhessék az anyjuk által nyújtott biztonságot. Egy hasonlattal élve: a gyümölcs is akkor hullik le a fáról, mikor már érett, és nincs szükség a fára. Amikor most odabújik hozzám éjjel a legkisebb, de akár a legnagyobb, nyugodtan megteheti, nem utasítom el, hiszen tudat alatt csak az anya által nyújtott biztonságot keresi, és ezt a szükségletet ki kell elégíteni.

Amikor újabb kistestvér született, akkor "mindig eggyel balra került" a nagyobb gyerek, ugyanis rendszerint a bal oldalamon aludt mindig az újszülött, és az eggyel nagyobb a baba bal oldalán, és így tovább. De a gyerekek mindig mondták a balra tolódás ellenére, hogy még így is közel vannak az anyukájukhoz. Volt olyan, amikor mind a nyolc gyerek velem aludt. Gyakran játszottunk ilyenkor kicsi a rakás játékot, és sokat hancúroztunk, birkóztunk együtt. Csodálatos érzés, amikor nyolc gyerek átölel, és azon versenyeznek, ki tud közelebb kerülni hozzám. Ha jobban meggondolom, egyszerre öt gyermek aludt velem átlagosan. Általában öt fotelágyat toltunk össze, és azokon aludtunk. Volt azonban olyan időszak is, mikor két kétszer kétméteres szivacsot tettünk le egymás mellé a földre, és azokon aludtunk; ezek úgy 10 centi magasak voltak. Azokban az időkben rengeteget játszottunk a szivacsokon, mindenki kényelmesen el is fért rajtuk éjszakára is. Akkoriban a legnagyobb gyermekem is csak 12 éves volt még, és ekkortájt voltam a legboldogabb az életemben, mert minden gyermekem teljesen az enyém volt, és volt a gyermekeim között igazán pici baba is még."

Az együttalvás pozitív hatásait tudományos kutatások is igazolják. Azok a babák, akik édesanyjuk mellett alszanak, jobban gyarapodnak, és kisebb a bölcsőhalál kockázata az esetükben, mert édesanyjuk légzéséhez igazítják lélegzetvételüket álmukban is. Azon anyukáknál, apukáknál és nagyobb testvéreiknél, akik egy ágyban alszanak az újszülöttel, sokkal nagyobb fokú kötődés alakul ki, amely hormonális változásokon keresztül biológiailag is kimutatható. Mindegyik fél stressz szintje alacsonyabb lesz, mint azoké, akik nem alszanak együtt a babával.

Mikor ne aludjunk együtt az újszülöttel? Ha a szülő erős dohányos, altatót, a központi idegrendszerre ható gyógyszert szed, ha alkoholt ivott, nem ajánlott hogy egy ágyban aludjon a babával. Ugyancsak veszélyes lehet az együttalvás, ha a szülő különösen túlsúlyos, főleg akkor, ha a plusz kilókat terhessége alatt szedte fel, mert nem szokott még hozzá teste új terjedelméhez. A fenti korlátozások azonban csak hat hónapnál fiatalabb csecsemőre vonatkoznak.

Szintén nem ajánlott háziállatot egy ágyban altatni az újszülöttel. Ne botránkozzon meg a kedves Olvasó az utóbbi mondat létjogosultságán, mert az USA-ban több állat alszik gazdájával egy ágyban, mint gyermek a szülőjével.

Dr. O. Lukács Réka

 

 

 

Fogyatékosok fesztiválja Nyíregyházán

Hátha még az egészséges emberek is érdeklődtek volna!

 

Immár 5. alkalommal toborozta a fogyatékkal élő, kultúrát szerető embereket a Móricz Zsigmond Művelődési és Ifjúsági Ház Közhasznú Alapítvány Nyíregyházára, a fogyatékosok fesztiváljára. A szervezőknek a különböző fogyatékkal élők számára hirdetett programban kellett biztosítani a megfelelő helyet és feltételeket. A meghívó a megyében élő hallás-, látás-, mozgássérülteknek és értelmi fogyatékkal élőknek szólt. Május 22-én délután több művészeti csoport tagjai is ismerősként üdvözölték egymást. A délután folyamán tapssal, együttérzéssel segítették a produkciók sikerét. Nagy öröm töltött el bennünket, hogy egyesületünket többen is képviselték.

Bemutatták tudásukat: az Ambrózy Dalárda, Horváthné Rácz Ibolya (szólóének), Pócsi Jánosné (szólóének), Együtt Egymásért Klub cigánytánc csoportja (Márka József, Bereczki Zoltánné, Sándor Szilvia), Koószné Varga Eleonóra (szólóének), a tiszalöki Írisz Klub, Kulcsár Imréné (szólóének) és az énekkar, akik a Bartók által feldolgozott népdalokat énekelték. Külön kategóriában léphettek fel a versmondók, akik közül Pócsi Jánosné és Pták Istvánné képviselte egyesületünket.

A zsűriben foglalt helyet Tóth László tanár úr népművelő, Gebri József nyugalmazott főiskolai tanár, Szegedi Sándor alapítványi titkár. A délután folyamán összesen 120 fogyatékkal élő mutatta be produkcióját. A produkciók végén következett az eredményhirdetés izgalmas pillanata. Természetesen nem a rangsor felállítása volt a legfontosabb. A zsűri tagjai az értékelés során arra törekedtek, hogy jó tanácsokkal és az elkövetkezendő munkához segítő információkkal lássák el a fellépőket. A fellépők emléklapot és szerény ajándékot kaptak és a nap zárásaként vacsorával látták vendégül őket a szervezők. Úgy érzem, egy csodálatos közösségben tölthettünk el együtt egy délutánt, ahol mindenki számára természetes volt a másság. A szervezőkkel együtt nagyon sajnáljuk, hogy az egészséges emberek nem érdeklődtek a fogyatékkal élők színvonalas produkciói iránt. Gyönyörködhettünk a fogyatékkal élők különböző, szebbnél szebb és nagy gonddal elkészített alkotásaiban.

Köszönjük a szervezők áldozatos munkáját, hogy már évek hosszú során megszervezik számunkra ezt a csodálatos programot.

Jakab Éva

 

 

 

Szatmári és beregi tájakon

Három napon át a feledhetetlen élmények sokasága

 

A Vakok és Gyengénlátók Hermina Egyesületének turista szakosztálya május 16. és 18. között háromnapos kirándulást indított Hirth Ignác szakosztályvezető szervezésében.

A kirándulás első helyszíne a vajai Vay Ádám Múzeum és Szoborpark megtekintése volt, ahol a Rákóczi-szabadságharc generálisának életét ismerhettük meg.

Következő programunk a gyönyörű tákosi templom meglátogatása volt, melyet "mezítlábas Notre Dame-nak" is neveznek.

A beregi csodák Csarodán folytatódtak, ahol rövid szabadidő után a Csonka-Bereg emlékműnél és a XIII. században épült templomban ismerkedhettünk történelmünk régmúlt eseményeivel.

Az első nap utolsó helyszíne Lónya volt, ahol a Lónyay-család kastélya és temploma méltán tart igényt a világörökségi címre.

A második napon Szatmárcsekén Kölcsey Ferenc síremlékénél koszorúztunk és megtekintettük a múzeum Kölcsey-gyűjteményét.

Túristvándiban csoportunk kérésére beindították a cölöpökön álló, világhírű vízimalmot és a helyi ételek kóstolása is fokozta a jókedvünket.

Következő állomásunk Tiszacsécse volt, a "Tündérsziget", ahogy Móricz Zsigmond, a falu nagy szülötte nevezte ezt a kis települést.

Amikor Sonkád községbe és az ott megtekintendő templomhoz érkeztünk, mindenki örömmel hallgatta az 1998-ban Európa Nostra-díjat kapott templom történetét.

Csengersimán mintha mesevilágba érkeztünk volna, a Szamos régi holtágából kialakított Simai-tó kis félszigetén, diófaligetben álló XIII. századi, román stílusú templomba léphettünk be. Ez az épület a legrégebbi a Szamos-mente Árpád-kori templomai közül.

A harmadik nap programja Mátészalkán indult a Tony Curtis jóvoltából felújítás alatt álló zsinagóga és a Szatmár Múzeum kiállítási anyagának megtekintésével. A kocsigyűjtemény különlegessége miatt országosan egyedülálló ez a múzeum.

A következő helyszín Nyírbátorban, a Báthory Múzeum és a minorita templom értékeinek megcsodálása után, a késő gótika világhírű műemléke, a XIII. századi templom következett, ahol orgonamuzsikával várták csoportunkat.

Végül a Polgár mellett található archeoparkban töltöttünk egy órát, majd rengeteg élménnyel érkeztünk haza.

Az idegenvezető e sorok írója volt.

Milhofer István

 

 

 

Együttes fellépés az AMD-s betegek érdekében

A Retina Magyarország Egyesület közgyűlése az MVGYOSZ-ben

 

A Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetségének Hermina termében tartotta közgyűlését a Retina Magyarország Egyesület június 1-én. Hundzsa Gyula egyesületi elnök a vendégek között köszöntötte dr. Csáky András országgyűlési képviselőt, a Parlament egészségügyi bizottságának tagját, az MVGYOSZ-tól dr. Szőke László országos elnököt és Kroll Zsuzsanna érdekvédelmi vezetőt. A tanácskozás legfontosabb témája az AMD-betegség (makula degeneráció) volt, s a résztvevők képet kaptak e súlyos elváltozás kezelésének lehetőségeiről. Hundzsa Gyula hangsúlyozta annak jelentőségét, hogy a vakok és gyengénlátók szövetségével közösen lépnek fel az AMD-ben szenvedő betegek érdekében.

Dr. Szőke László, az MVGYOSZ elnöke azt a munkát mutatta be, amelyet a Szövetség a betegség megelőzésében végez. Szólt a Szövetség szervezeti átalakulásáról, működéséről, gondjairól is. Kroll Zsuzsanna ismertette azt a 18 napon át tartó, a makula degeneráció megelőzését szolgáló országos tájékoztató kampányt, amelyet az MVGYOSZ a Bausch & Lomb szemészeti készítményeket gyártó és forgalmazó cég támogatásával, s a PreSolver Kft koordinálásával hazánk nyolc nagyvárosában megrendezett.

Eljött a közgyűlésre az AMD-ben szenvedő 77 éves Bélteki János, akinek kálváriáját szomorúan hallgatták a jelenlévők. Miként leánya, Kovács Ildikó elmondta, az édesapja hat évvel ezelőtt a bal szemére teljesen elveszítette a látását. Négy évvel később a még látó jobb szeme is nagy veszélybe került, mert kiderült, hogy nedves AMD-t kapott. Megtudták, csak egy injekciókúra segíthet rajta, de a szérum beszerzése nagyon sokba kerül. A család méltányossági kérelmet adott be az Országos Egészségbiztosítási Pénztárhoz, amely azt jóváhagyta, s így az idős beteg megkaphatta az injekciós kezelést. Ettől nagyon sokat javult a látása, ami azért is fontos számára, mert mérlegkészítő a szakmája, s ahhoz bizony szükséges a jó szem. Amikor a következő injekciókúrára vonatkozó kérelmüket elutasították, a Retina Magyarország Egyesület úgy döntött, az összes nedves AMD-ben szenvedő beteg képviseletében kezdeményezi az OEP által befogadott korszerű és a szakemberek által költséghatékonynak ítélt kezelés állami finanszírozását. Mivel sajnos, egy esztendeig az ügyben semmilyen előrelépés nem történt, ez év május elején levelet írtak az egészségügyi miniszternek, akinek a bíztató válasza meg is érkezett, s arról tájékoztatott, hogy a vonatkozó rendelet módosításával a kezelés elérhető lesz a betegek számára.

Ezért a mostani közgyűlés felhatalmazta Hundzsa Gyula egyesületi elnököt és dr. Szőke Lászlót, az MVGYOSZ elnökét, hogy közösen kérjenek választ az egészségügyi tárca vezetőjétől az AMD-kezelésére vonatkozó kérdéseikre. Dr. Csáky András országgyűlési képviselő is megígérte, segíteni fog és a parlamenti interpellációk közé felveteti ezt a problémakört.

A közgyűlésre az ország minden tájáról érkeztek résztvevők. Gulyás Erzsébet Sárbogárdról jött és mint elmondta, 18 éve szenved nedves AMD-ben, s nagyon reméli, hogy végre javulás állhat be az állapotában. Tóth Ilona Marcaliból arról tudakozódott, miként lehet megállapítani, hogy valakinek nedves vagy száraz AMD-betegsége van-e. Mint a válaszból kiderült, elsősorban orvosi szakvélemény szükséges ennek a megállapításhoz.

A tanácskozás második felében a Szempont Alapítvány és a Labrador Bt. mutatta be tevékenységét, illetve segédeszközeit.

Garamvölgyi Annamária

 

 

 

Ülésezett az Országos Elnökség

Lapzárta után a székházban

 

A júliusi lapszámunk már készen volt, amikor megtartotta soron következő ülését az MVGYOSZ Országos Elnöksége június 19-én a Szövetség székházában. Ezért erről az eseményről csak augusztusban tájékoztathatjuk kedves Olvasóinkat.

Az értekezleten beszámoló hangzott el a Vakok Állami Intézetének tevékenységéről; a vakvezetőkutya-kiképző központ helyzetéről, a Somlai Angyalka Alapítvány és az MVGYOSZ kapcsolatáról; megvitatták a résztvevők a Szövetség honlapjával kapcsolatos észrevételeket; a felkészülést a Szövetség 90. jubileumának megünneplésére; s meghallgatták a tájékoztatást a "Látótér", valamint a "Nem látva is látszani" projektekről.

G. A.

 

doboz alja
oldal alja