A bölcs bíró

Bálint Gyula
A BÖLCS BÍRÓ

Hajdanában, múlt világban,
kis városban nagy vásár van.
Olyan rég volt, nem is látszik,
múlt ködéből karikázik.
Ott történt ez igaz eset,
tanulságos mi megesett.

Szamárkordén megérkezik
két fazekas tüsténkedik.
Pali Bátyó, Julis Néne
pakolgatnak a gyékényre.
Úgy gondolják, mind eladják,
mindet óvják, babusgatják.

Zsibong a nagy sokadalom,
nagyobb, min tíz lakodalom.
Mint a méhkas, zsongnak-bongnak,
hangyabolyként szorgoskodnak.
Mert ugyancsak kiabálnak,
minden dolgot elkántálnak.

Piros alma! Kocsi kerék!
Nyargaljanak csak közelébb!
Minden olcsó! Nem egy vagyon!
Nálam aztán minden vagyon!
Ide látok! Oda nézek!
Jó szerencsét hozok néktek!"

A mindenit! Mégis mi ez?
Mire ez a nagy csődület?
Borzalom az, amit látni,
szamár lábát kalimpálni.
A csődörnek iázása,
a kancának tipródása.

Jól látható gerjedelmük,
beteljesül a szerelmük.
Tapossák ám a cserepet,
edényeknek nincs kegyelem.
Korsó, kanna, tányér, szilke,
vihetik ki a szemétbe.

Pali Bátyó káromkodik,
Julis Néne sopánkodik.
„Végem van most! Tönkre mentem!
Maga beszél? Vén gazember!
Mert nem figyel! Mindig iszik!
Maga meg csak szenteskedik!"

Persze hogy a másé hibás!
Övé angyal! Nem is vitás.
„Mert a kendé tologatta!
Magáé meg csábítgatta!"
Mind a kettő úgy gondolja:
az ő kárát másik állja.

Még szerencse, hogy a bajban
vásárbíró éppen ott van.
Azt is látta, hogy mi történt,
sürgetik is tegyen törvényt.
Gyorsan! Frissen! Mert vér folyik!
Mert a kakas tojást tojik!

A fele se tréfa ennek!
Fület feszít minden ember.
Vásárbíró gondolkodik,
mellényéből gombolkozik.
Aztán mondja komótosan,
érthetően, szabatosan.

„Ami történt, már megtörtént.
Megteszem és most a törvényt.
Ez a csődör ágaskodott,
ő csak két lábbal taposott.
Ám a kanca tipródása,
négy lábat vitt be a táncba.

Négyhatod kár Juliskámé,
kettőhatod meg a Pálé.
Ám a csődör kezdte. Bizony!
Döntésembe beszámítom.
Éppen ezért fele-fele,
nyugodjanak ebbe bele.

A szerelmet ne büntessék,
szamarukat meg ne verjék.
Fellebbezést nem tehetnek,
ha fizettek, elmehetnek."
...Dévánkoznak, mit tehetnek,
külön úton hazamennek.

Otthon tovább civakodnak,
szomszédként is torzsalkodnak.
Ezen már az sem segített:
két kiscsikó megszületett.
Julis Néne nevelgette,
Pali Bátyó követelte.

Mert az egyik neki járna,
mennek újra a „bíróságra"
Unja már a vásárbíró.
Abbahagynák, az lenne jó.
Elmondja hát, emberségbül,
amit gondolt segítségül.

„Itt vannak a szamárcsikók,
itt a bognár, neki pont jók.
Adna értük fajin kocsit,
befoghatnák a két csacsit.
Mért nem együtt vásároznak?
Szomszédokként elém járnak?"

Pali Bátyó, Julis Néne
figyelmeznek a beszédre.
Julis Néne irul-pirul,
Pali Bátyó vállat kihúz.
Megígérik, átgondolják.
A bírót majd békén hagyják.

...Megfogadták, amit mondott,
megfeleztek minden gondot.
Az örömöt megduplázták,
vásárokat együtt járták.
Egy kocsival istrángoltak,
együtt jobban boldogultak.

A szamarak kárt okoztak,
amit aztán helyrehoztak.
A két gazda gyarapodott,
emberpárként gazdagodott.
Becsülték is a bölcs bírót,
állítólag szépapám volt.

Leírtam ezt csak magamnak.
Aztán mégis közreadtam.
Romhányira emlékeztem,
Őt már régen megszerettem.
Ti is sokat olvassátok,
hogyha lehet, hallgassátok.

Rímhányót ne feledjétek
ahol lehet, meséljétek.
A figyelmet megérdemli,
a jó kedvet megteremti.
Frédi, Béni, kutyabolha.
Parnasszuson kutyagolnak.

TANULSÁG

Irigységgel, sárga arccal,
egymás ellen, kemény harccal
messzire el nem juthatunk,
sorsunktól csak pofont kapunk.
Hogyha viszont összefogunk,
mindjárt jobban boldogulunk.