Ágnes és kutyája

Varga Gábor

Ágnes és kutyája

Huncut a te kutyád, Ágnes,
ahogy óvatosan rád les,
s megpróbálja kikutatni,
mivel, s hogyan tud rád hatni;
hogy mit szabad, s mit nem tehet,
bosszantásban meddig mehet,
meddig engedi a póráz,
s jön-e gazdijára jófrász?

Hogyha járjátok az utat,
macskakaka után kutat.
Rátalálva, eszi-rágja,
s mert büdös lesz a pofája,
mondod neki bizonyára:
„No, kiskutyám, ennyit mára,
befejezzük most a sétát,
ebben nem ismerek tréfát."

Hazatérőt műcsont várja,
kutyád mégsem gondol másra,
csak, hogy végre otthon lehet,
s a lakással bármit tehet.
Kárt okozhat, nagyon sokat,
rághatja a bútorokat.
Nem kell törnie kobakját,
mi bosszantja még asszonyát:

Lehet nagyon biztos abban,
hogy hangja nem hatástalan.
Hallható az kint is bent is,
messze hangzik lent is fent is.
A szomszédok átkozódnak,
foganatja nincs a szónak;
kutyád velük nem törődik,
hallatja hangját reggelig.