ugrás a lényegre   ugrás a hírekre
Magyar Vakok és Gyengénlátók Bács-Kiskun Megyei Egyesülete

Menü

Lukács Réka: Bella és Anna


Felolvassa: Bene-Kovács Márta

Minden reggel együtt vitték Lillát és Pétert az iskolába. Már az óvodába is közösen kísérték a gyerekeket. Bella és Anna legjobb barátnők voltak. Immár hat éve. Kapcsolatuk tisztasága, mint egy tengerszem. Nem volt közöttük érdek, alakoskodás. Bella Anna egyetlen arcizmának rándulásából teljes bizonyossággal tudta, mit érez barátnője. Anna hiába próbálta titkolni szomorúságát, félelmét, lehangoltságát, Bella átlátott rajta. Anna pedig sokszor volt bánatos. Nem egészen úgy alakult az élete, ahogyan azt elképzelte, és erről igen sokat szokott beszélni. Egyesek szerint túl sokat. Már a pszichológusa is kiadta az útját, de Bella mindig türelmesen meghallgatta panaszait. Anna főleg azért szomorkodott, mert karrierre vágyott, festőművész szeretett volna lenni, de ez nem sikerült neki. Ráadásul utálta a jelenlegi munkáját. Bella olyan szerencsés volt, hogy a hivatásának élhetett, de ez nem volt akadály közöttük. Anna nem volt irigy barátnője pályafutásbeli sikereire, és jól tudta, nyugodtan rábízhatja Bellára minden titkát. Sőt az életét is. Bella soha nem fog visszaélni egyetlen birtokába jutott bizalmas információval sem. Anna szószátyárabb természet volt, néha elkottyantott egyet-mást, de Bella ezért sosem haragudott. Jól tudta, barátnőjének bizony vannak gyengéi. Neki is voltak, nem is egy. Például túlzottan szerette a hasát. Rajongott a finomságokért. Frissen sült pogácsa, mangalica kolbász, dobos torta, Bella mindet imádta. De az abszolút kedvence a rántott hús volt, ahogyan Anna vasárnaponként készítette. Bella minden torkossága ellenére jó alakú hölgyike volt. Anna sokat dicsérte Bellát. Szépségét, okosságát, találékonyságát. Bella mindig boldog volt, hogy barátnője nagyra értékeli őt. Érzéseit sosem rejtegette Anna elől. Erre szükség is volt, mert Anna jóval kevésbé tudta megállapítani mások lelkiállapotát, titkolt szándékait.
Minden reggel pontban hét órakor indultak, hogy elérjék a negyed nyolcas buszt. Bella mindig az ajtóban várta Annát. Anna néha késett, mert Péter nem akart rendesen öltözni, de ebből sosem támadt konfliktusuk. A fiúk már csak ilyenek. Gyakran akkor is, ha az ő anyukájuk a legpedánsabb a világon. Lilla mindig rendesen készült. Délután a két gyerek kézen fogva jött ki az iskolából. A bejáratnál Bella és Anna együtt várták őket. Hazafelé gyakran betértek a cukrászdába egy sütire vagy ittak egy forró teát. Sokszor vásároltak be együtt a közértben. Bellát néha alig lehetett lebeszélni a téli szalámiról. De szíve szerint mindig vett volna csokoládét is, pedig az nem egészséges. Sajnos az ő számára főleg nem. A finom húsokat, az édességet a gyerekek is bármikor megették volna, de Anna mindig ügyelt a helyes táplálkozásra.
Ha kevés volt a lecke, szerettek négyesben sétálni az erdőben. Télen hógolyóztak, szánkóztak. Bella erős volt és fürge, szívesen húzta akár mindkét gyereket egyszerre. Tavasszal Anna koszorút készített pitypangból, és megtanította a gyerekeket virágból fonni. Ősszel csipkebogyót gyűjtöttek, majd megszárították. Nyáron pedig, ha kitört a vakáció, akkor mókáztak csak igazán. Piknikeztek a réten, fürödtek a bányatavakban. Mentek moziba, még állatkertben is jártak. Strandra viszont nem mentek. Bellát ott nem szívesen látták. És néha előfordult, hogy máshol sem örültek jelenlétének. Féltek tőle, vagy egyszerűen csak azt mondták, hogy betegségeket terjeszt, pedig jóval tisztább és kulturáltabb volt, mint sok ember. Mégsem engedték be például egy barlangmúzeumba annak ellenére, hogy erre jogszabály kötelezte őket. Bella ugyanakkor ezt nem bánta. Anna is csak egy kicsit. Van még így is a Földön elég hely, ahol szívesen látnak egy vak édesanyát a két gyermekével és a vakvezető kutyájával.
doboz alja
oldal alja