ugrás a lényegre   ugrás a hírekre
Magyar Vakok és Gyengénlátók Bács-Kiskun Megyei Egyesülete

Menü

Biczei3


Jelige: Biczei3
A harmadik Angyalka

Az égi kórusban gyakran cserélték helyüket az angyalkák. Voltak, akik szolgálatba álltak a földön, ugyan akkor újak is érkeztek, akik befejezték a korábban kapott feladatukat. Ilyenkor az újonnan érkezőket kifaggatták, merre járt, mit csinált a földi szolgálata alatt. Az útra készülőket pedig jó tanácsokkal látták el.
Az Úr időben kijelöli minden angyalka útját, akik izgatottan készülnek az újabb feladatokra.
Picinyke is izgatott volt, mert alig távozott a kórusból a szomszédja, már tudta, hogy Ő is követni fogja. Gyakran leszökött hozzá megnézni milyen helyen van és milyenek a szülei. Ilyenkor hosszan elbeszélgettek és tervezték a közös jövőjüket. Az érdekessége az volt a dolognak, hogy gyakran utazgattak két ország között. Néha - ha leendő anyukája utazott a gyermekeivel - Picinyke a repülőgépen figyelte őket. Már türelmetlenül várta az időpontot, amikor megérkezhet.
A gyakori látogatások feltűntek az Úrnak. Magához hívatta és megintette, ha nem tartja be a szabályokat, akkor visszatartja a küldetéstől. Bár Picinyke jól érezte magát az égi karban, mégis komoly büntetés lett volna, ha nem mehet a kijelölt családhoz szolgálatba.
Egy ideig nyugton maradt, szépen énekelt a kórusban, közben egyre azon járt az esze, mikor jön el az Ő ideje. Néhányszor neki indult, hogy újra találkozzon egykori pajtásaival, - leendő testvéreivel - de csak a felhők széléig jutott. Itt ráébredt, elveszítheti a lehetőséget, ha tovább megy. Ilyenkor leült egy-egy felhő szélére onnan figyelte a családot és áhítozott a találkozásra.
Az Úr magához rendelte és értésére adta, rövidesen indulhat! Nagy boldogságában a beszélgetés után úgy gondolta ezt rögtön meg is valósítja. Gyorsan leszállt a földre és meglátogatta leendő szüleit. Ott megsúgta nekik, hogy rövidesen megérkezik. A környezet, meg az a tudat, hogy itt fogja a szolgálatát teljesíteni, elfeledtette vele az Úr parancsát és ott maradt.
Az Úr bokros teendői közben megfeledkezett a kis Picinykéről. Amikor eljött az idő, hogy a földre küldje szolgálatba, hiába hívatta. Az angyalok karából jelentették neki, hogy Picinyke már a legutóbbi beszélgetés után eltávozott, valószínűleg a leendő családjához. Az Úr összevonta szemöldökét és utasítást adott, hogy azonnal hívják vissza a kis rendetlenkedőt!
Közben a leendő anyuka örömmel tapasztalta, hogy ismét meghallgatta kérésüket az Úr. Hálaimát rebegett és minden figyelmét az új jövevényre szentelte. Még nem mondta el senkinek a nagy örömhírt, csupán a korábban számításba vett neveket próbálgatta a családban, vajon melyiket adja majd születendő gyermekének, ha fiú lesz és melyiket, ha lányka születik!
A gyermekei tudták, hogy itt van a közelükben Picinyke, hiszen korábban sokat társalogtak vele, amikor leszállt megfigyelni leendő családját.
Amikor az Úr megparancsolta Picinykének a visszatérést, Ők is kérték, hagyja közöttük!
Az Úr szíve meglágyult. Az eredeti elhatározását megváltoztatta és Picinykét visszatérése után alaposan megdorgálta, de megígérte, ha rendesen viselkedik, és nem kóborol el az égi karból, akkor mégis a kijelölt szülőknél lesz újabb családtag!
A leendő szüleit nagyon megrázta, hogy az Úr visszahívta születendő gyermeküket. Attól tartottak, hogy valami olyat tettek, amiért az Úr megharagudott rájuk. Felidézték az első gyermek érkezését, mennyi időt vártak és mennyi mindent tettek azért, hogy családjuk legyen. Már-már azt hitték, hogy az ígéretük - Úr tiszteletére nevelik megszületett és leendő gyermekeiket - nem talált meghallgatásra. Gondolatban átvették életük eddigi eseményeit. Vajon hol vétettek? Mi volt az, ami miatt az Úr nem enged újabb angyalkát hozzájuk! Végül az Úr szíve megenyhült Picinyke iránt és nem akarta a szülőket büntetni egy huncut angyalka csínyje miatt.
Az anya érezte a nagy örömöt, de félt, nehogy újabb csalódás érje. Az orvosa megnyugtatta a magzat szépen beágyazódott. Ellátta tanácsokkal - amit sajnos nem mindig tudott betartani - és kérte rendszeresen ellenőriztesse magát! Ez utóbbi kissé nehezen ment, mert a családdal ingázott két ország között. Megindult a találgatás, fiú vagy lány lesz az új családtag! Az anya tiltakozott, nem akarta tudni mi lesz a születendő gyermeke, Ő egyformán boldogan fogadja akár fiú, akár lány érkezik. - Már volt két angyalkája egy kisleány és egy kisfiúcska. - Ezt a kívánságát mindenki tiszteletben tartotta. Az utolsó hazautazásuk előtti vizsgálaton az orvos elszólta magát. Leány lesz az új jövevény! Mindenki örömmel próbálgatta a lány neveket. Zsuzsi vagy Zsófi?
Picinyke nagyon jól érezte magát a mamája pocakjában, vígan lubickolt az éltető folyadékban. Sokat forgolódott, majd kényelmesen leült a fenekére és várta az időt, amikor megláthatja a szüleit, mint újszülött.
Az egyik vizsgálatnál az orvos figyelmeztette az anyukát, hogy a baba nem jól helyezkedik el, így problémás lesz a szülés. Különböző tanácsokat kapott, hogyan bírja rá a babát a megfordulásra. Megfogadva a tanácsot, plédet tekert össze és a dereka alá helyezve feküdt le. Azonban a javasolt néhány perc helyett egy fél éjszaka ott maradt, mert időközben jótékony állomba merült.
Picinyke egyre kellemetlenebbül érezte magát a helyén, mert valami szörnyen nyomta ott kinn. Ezért kénytelen volt újabb ficánkolásba kezdeni. Addig próbálgatta a különböző helyzeteket, míg teljesen megfordult és a fejét egy kényelmes mélyedésbe helyezte.
A legközelebbi vizsgálatnál az orvos örömmel újságolta, hogy a baba helyet változtatott, nincs akadálya a szülésnek.
Még hetek voltak a szülés várható idejéig, amikor érezte az anyuka valami nincs rendben, lehet, hogy nem várja meg a baba a kitűzött időt. Egyre feszült a hasa és furcsa fájdalmai lettek. Korábbi tapasztalatai alapján tudta ez már a szülés első jelei, de nem akarta hinni, hisz még nincs itt az idő. Éjjel arra ébredt mintha forrás fakadna belőle. Felkelt és valóban egy forrás bugyogott belőle, a magzatvíz indult el. Gyorsan felöltözött, azonban alig ment egy emeletnyit, amikor mint az áradat tört elő belőle a még bent levő magzatvíz. Taxival, ment a szülészetre, nehogy valami baj legyen út közben. Az orvos megállapította, rövidesen jön a gyerek. Kiküldte a folyosóra sétálni. Néhány lépés után ismét úgy érezte még mindig folyadék, távozik. Alig ment be a szülőszobába már is elindult a szülés. Negyedóra múlva felsírt az újszülött Zsuzsika.
Picinyke érezte az őt körülvevő éltető folyadék szinte odapréselte a fejét a csatornába, amelyben korábban olyan kényelmesen elhelyezkedett. Egyszer csak fogyni kezdett a víz, és már nem tudott ficánkolni. Egyre jobban bepréselődött ebbe a szűk helyre melyen a víz távozott. Érezte, egyre előrébb mozgatja valamilyen láthatatlan erő. Még fel sem fogta, hogy ez az a pillanat, amikor emberi életét megkezdi, egyszerre nagy fényesség vette körül. Szólni akart, hogy ez kellemetlen, azonban az eddig használt angyali hang helyett csak gyenge nyöszörgés hagyta el a száját. Közben éles fájdalom járta át, ahogy a friss levegő áramlani kezdett a tüdejébe. Fájdalmában még erőssebben akart tiltakozni, de csak hangos sírásnak tűnt az őt körülvevőknek.
- Ez az, jó jel! A tüdeje működik. Mondta a szülésznő, miközben az anyuka mellére helyezte a kisbabát, majd inkubátorba rakta.
- Úgy látszik, jól érzi magát, mert egyből elhallgatott.
Az orvos rendbe tette az anyukát és gratulált a sikeres, könnyű szüléshez, meg a szép kisbabához.
Picinyke az inkubátorban ismét kicsit úgy érezte, mintha a korábbi közegben van. De ahogy végignézett magán és a környezetén, megállapította ez már valóban a rég várt családi állapotának kezdete. Belülről ujjongott, hogy kívánságának megfelelően alakultak a dolgok. Mos már csak arra várt, vajon milyen nevet kap a földi életre.
Reggel, amikor oda tették az anyukája mellé, és az elkezdte becézgetni: Zsuzsám, Zsuzskám, Zsuzsikám, megelégedetten nyújtózkodott a pólyában. Tetszett neki a Zsuzsanna név. Öröme csak fokozódott, amikor testvérei - egykori angyal pajtásai - megérkeztek és anyukájuk egymás után rakta őt az ölükbe. A régen megszokott angyal nyelven üdvözölték egymást. A környezetük ebből persze semmit sem értett, csak azt vették észre, hogy a gyerekek nagyon örülnek az új jövevénynek. A kis Zsuzska pedig boldog mosollyal fekszik a pólyában.
Végre teljesült a kívánságuk. Öttagú lett a kis család. Magukban megköszönték az újabb gyermekáldást, és kérték az Urat, őrizze meg ezt a kis családot, és Ők mindent megtesznek, hogy az Úrnak tetsző életet éljenek itt a földön.

doboz alja
oldal alja