IRODALMI SAROK ÉS AMI MÖGÖTTE VAN I. RÉSZ - Beszélgetés Sztakó Krisztinával

IRODALMI SAROK ÉS AMI MÖGÖTTE VAN I. RÉSZ

"Egy kis kuckó a nagyvilágban, ahol főleg látássérültek irodalmi alkotásait találod."

- Hogyan és mikor született ez a csodálatos "kuckó"?

- 2013-ban született meg a honlap. Akkor még a Bács- megyei egyesület szerves része volt, azóta már elköltöztünk és önálló életet élünk. Maga az ötlet régen megfogalmazódott bennem, gyűjtögettem a látássérültek írásait, verseit. Amikor távoztam az egyesület éléről, úgy éreztem, hogy kell valami hasznosat tennem. Így aztán a terveket meg is valósítottam. Hencz Andrást kértem meg, hogy legyen segítségemre a webes háttér kialakításában, és ő az, aki azóta is lelkesen és nagyon precízen feltöltöget mindenféle írást, amit küldök neki vagy más elküld részére.

- Még a kezdeteknél maradva: hogyan sikerült az írások összegyűjtése, szelektálása, szerzőkkel a kapcsolatok kiépítése?

- A kapcsolat kiépítés nem nehéz, hiszen gyerekkorom óta a látássérültek között élek, dolgozom. Rengeteg ismerősöm van, akiről tudtam, hogy ír, megkerestem. Akit nem ismertem, bátran írtam neki és kértem, hogy legyen ő is az irodalmi sarok tagja. Sokakat pedig már ajánlottak, vagy sokaknak ajánlották a honlapot.

Az írásokat rajtam kívül mások is gyűjtik. Rengeteg anyagot kaptam Rózsa Dezsőtől, Stolmár Barbitól és Gál Banditól. Megkerestem az egyesületeket, ha van gyűjteményük, szeretném felhasználni, ha tudnak olyan tagról, aki ír, segítsenek vele felvenni a kapcsolatot.

Az írásokat nem szelektáljuk. Nem az a cél, hogy szemezgessünk. Egyszerűen csak egy állandó, ingyenes megjelenési lehetőséget szeretnénk biztosítani mindazoknak, akik írnak és alkotnak. Ez persze a színvonal rovására is megy. De vallom, hogy akinek nem tetszik egy írás, nem olvassa el. A jó vagy rossz írás teljesen szubjektív megítélés. Persze kivételek vannak, hiszen ha egy mű nyelvhelyességileg, stilisztikailag, helyesírását tekintve csapnivaló, az szerintem nem jó. Hiába jó a téma, ha unalmasan fogalmazzák meg, ha nehézkes és döcögős. De nem szeretek konfrontálódni és egyébként sem vagyok szakember, aki dönthet afelől, hogy mi jó és mi nem az. Ezt a feladatot meghagyom másoknak! Azt persze meg tudom mondani, hogy nekem mi tetszik és miért, vagy mi nem tetszik és miért nem. Láttam már nyertes pályaműveket, amik szerintem rosszak voltak. Csapnivaló fogalmazás, rossz helyesírás, vontatott írásmód. A téma jó lett volna, de emiatt az egész elromlott.

- Sok munkát vesz igénybe az oldal szerkesztése? Megtudhatunk valamit a kulisszatitkokból?

- Sok munkát vesz igénybe. Sokkal több időt kellene ráfordítanom, mint amennyi mostanában jut. Amikor elkezdtem, még nem volt munkahelyem. Azóta már van, és bizony így sokkal kevesebbet tudok foglalkozni a megjelenéssel, mint amennyit megérdemelne.

Nincsenek kulisszatitkok. Kapok egy írást. Ha van időm, akkor átnézem és a helyesírási, központozási hibákat kijavítom. Minden javítás csak addig terjed részemről, míg az szövegbeli változtatást nem igényel. Ha értelmetlen úgy a szöveg, ahogy kaptam, akkor rákérdezek az írónál, hogy itt mit ért, biztos, hogy ez így jó. A legtöbb esetben viszont kapom, és elküldöm Andrásnak, aki felteszi úgy, ahogy van. Végül is, az, hogy ki milyen munkát ad ki a kezéből, róla árulkodik, nem rólam. Én eleve csak kifogástalan munkát igyekszem kiadni a kezemből. Persze még így is maradnak hibák a végtermékben, legnagyobb sajnálatomra, ám szerencsére én csapatmunkában dolgozom, és sokat köszönhetek munkatársaimnak, akik nálamnál alaposabbak.

- Vannak szerkesztőtársaid, akik munkádat segítik, kik ők és milyen feladatokat látnak el?

- Kezdetben volt még egy harmadik személy is, de mára már ketten maradtunk Andrással.

- Mekkora az oldal látogatottsága? Kapsz visszajelzést, ami hasznosnak bizonyul?

- Igen, kapok visszajelzéseket. Egyre többen böngészik az oldalt és egyre többekhez jut el a létezése. Számomra az a pozitív visszajelzés, hogy egyre gyarapszik azoknak a száma, akik örülnének, ha írásaikkal csatlakozhatnának az oldalhoz.

- A feltöltésre váró menüpontok ("Külföldi látássérült szerzők művei", "Barátaink művei") a közeljövőben bővülnek?

- Igen, szeretném a fenti pontokat is bővíteni. Hogy erre mennyi időt tudok szánni, mennyi időm marad műveket keresni, erről inkább nem nyilatkoznék... Próbálom úgy beosztani az időmet, hogy mindenhová jusson belőle!

- Az olvasóközönség miben segítheti az oldal fennmaradását, fejlesztését?

- Az oldal immár magánkezdeményezésnek számít, nincs szponzor és nem is tervezem, hogy pénzt kérjek bárkitől a fenntartásra. Segítséget az jelentene, ha olvasnák, mesélnének róla látóknak és látássérülteknek egyaránt. Aki pedig ír, az megtisztelne azzal, hogy megosztja írását velem és mindazokkal, akik szívesen olvasnak. Tudok róla, hogy volt már szakdolgozati téma alapja a honlap, és az ott megjelent írások. Minden évben válogathatnak a gyerekek innen is a "Versvarázs" versmondó versenyre az "Óda a fényhez" c. antológia mellett, ami igen megtisztelő számomra.

Nem látássérült irodalmat akartam létrehozni az ötlettel, hiszen nincs látássérült irodalom. Van irodalom, és van írás, költemény, amit látássérült ír, ami szintén az irodalom része, akárcsak Petőfi, Ady vagy Erdős Virág. Egyszerűen csak egy megjelenési lehetőség, ami állandó, folyamatos és ingyenes. Ráadásul minden nehézség nélküli. Nem kell bajlódni a regisztrációval, a honlapok akadálymentességével, vagy éppen azzal, hogy nincs elég informatikai ismeretem ahhoz, hogy feltöltsek, megjelentessek egy írásomat. Ide bárki írhat, egyszerűen és bosszankodás nélkül, akadálymentesen.

- Vajon látók között is népszerű az oldal?

- Nincsenek pontos adataim a népszerűségi mutatókat illetően, de tudom, hogy sok látó is böngészi az oldalt, tallóz az írások között. Családtagok, ismerősök, idegenek is. Erre a szakdolgozati témaválasztás az egyik példa. A hölgy sem nem látássérült, semmilyen köze nem volt a látássérültekhez, egyszerűen csak felfigyelt erre a kezdeményezésre.

- Közel áll hozzád az irodalom, több műfajban írsz is. Mi a legkedvesebb?

- Mostanában sajnos nincs időm írni, és valahogy a múzsa sem csókol homlokon... Leginkább versben tudom kifejezni az érzéseimet, gondolataimat. De írtam már Berci, a vakvezetőkutyám nevében is több cikket a VV-be. Emellett néhány novellám, esszém is kering a neten. De a versek állnak legközelebb a szívemhez.

- Mi ad ötletet az íráshoz?

- A legkülönfélébb dolgokból merítem az ötleteket. Saját megélt események, érzések, szerelem... Aktuális témák, amik foglalkoztatják a körülöttem lévőket, olvasókat. Egy-egy aktuális ünnep, megmozdulás, ha felkérnek, hogy írjak azzal kapcsolatban, nem utasítom vissza.

- A látássérültek olvasási lehetőségeiért is rengeteget teszel. Megtudhatnánk erről valamit?

- Igazából ez az a terület, ahol nagyon háttérbe vonultam. Ma már csak az ekönyvek listát adminolom, az olvasok.net egyelőre "vegetál". Létezik, de nem bővül. Nagyon szeretem a régi dolgokat, így aztán a hajdani VV lapszámok digitalizálása tölti ki mindazt az időt, amit régen a könyv szkennelésre, könyvjavításra szántam.

- Esetleg vágyaidról, álmaidról mesélnél nekünk?

- Szeretnék sokkal több időt! Szeretném, ha a napok sokkal hosszabbak lennének. Mindig úgy érzem, hogy kevés az időm, sietnem kell, késésben vagyok, többet kellene tennem, jobban kellene beosztani az időt. Annyi minden van még, amit nem csináltam meg és csak telnek a hónapok, múlnak az évek. Igazából nincsenek vágyaim vagy álmaim. Mindig igyekszem a mában megtalálni a legszebbet, legjobbat, abban kiteljesedni, amit ma kell csinálni! Ha a képességeimhez mérten a legjobbat tudom kihozni a munkámból, akkor teljesült minden álmom és vágyam! Szerencsés vagyok, mert a munkám lett a hobbim és fordítva.

- Jövőbeli terveidről mit lehet tudni?

- Nem tervezek hosszútávra. Szeretném jól csinálni, amit csinálok, minden nap egy kicsivel jobban, mint tegnap! Remélem, hogy még sokáig megtarthatom a munkám, be tudom fejezni mindazt, amit elkezdtem.

- Mit üzensz az olvasóknak?

- Olvassanak sokat. Tiszteljenek meg azzal, hogy előfizetnek az újságra, és talán, hogy sosem az számít, hogy mi lenne jó, hanem mindig az, hogy ami van, abból a legszebbet, legjobbat hogyan kell kihozni.

Árvay Mária

Vakok Világa 2017. december