Közösen a munkáért Kiskőrös beszámoló

Közösen a munkáért Kiskőrös - Beszámoló
2021. augusztus 27.

Ha hónap vége, akkor rendezvény, ez pedig most fokozottan igaz volt az egyesületre, ugyanis augusztus 27-én, pénteken tartottuk a „Közösen a munkáért Bács-Kiskunban" rendezvénysorozatunk 7. találkozóját, ezúttal pedig egy kedves városkába vitt utunk, Kiskőrösre.
Az előkészületek, rendben lezajlottak a már jól bevált menetrendnek köszönhetően, majd kezdetét vette az előadás, Tusori Nikoletta munkatársunk hangja töltötte be a termet, köszöntve a jelenlévő előadókat és érdeklődőket, röviden ismertetve a pályázat célkitűzéseit. Ezt követően pedig átadta a szót Kiskőrös polgármesterének, Domonyi Lászlónak.
Polgármester úr köszöntötte a jelenlévőket Petőfi Sándor szülővárosában, s lévén közvetlen szomszédságunkban található a költő szülőháza, múltidézésre invitált bennünket, s természetesen a méltán híres Kiskőrösi borok sem maradtak ki a forgatagból, ahogy a szüreti fesztivál sem, ahová Kiskőrös város vezetése szeretettel vár mindenkit.
Rengeteg számot és százalékot hozott magával, melyből kiderül Kiskőrösön szerencsére alacsony a munkanélküliség, ugyanakkor a Covid-19 végett megnőtt az álláskeresők száma is. Kiemelte, ez főképp a hölgyeket és a 25 év alattiakat érintette, utóbbiaknál azonban nagyon nagy segítséget kaptak az Ifjúsági Garancia Programmal, melynek lényege, hogy a 15-24 év közötti fiataloknak meghatározott időkereten belül lehetőséget kell biztosítani az elhelyezkedésre vagy oktatásra.
A munkában való elhelyezkedés elősegítése érdekében indult meg 2018-ban az a Philadelphia Alapítvánnyal közös kezdeményezés, ami a helyi lakosok foglalkoztatását könnyebbé tételét tűzte ki célul például képzési programok indításával.
Bár a munkanélküliségi ráta alacsony, a mezőgazdaságban mégis óriási hiányok mutatkoznak.
Fontosnak tartják ugyanakkor a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatását, amit mi sem bizonyít jobban, minthogy jelenleg is folynak tárgyalások a Kézmű-Főkefe-ERFO Kht. cégcsoport letelepedéséről, s már az épület is kiválasztásra került.
Polgármester urat egyesületünk elnöke, Hencz András követte a pódiumon, már-már tradicionális beszédével köszöntve az egybegyűlteket.
Kitért az okoseszközök oktatásának fontosságára, hiszen létfontosságú, hogy a látássérültek infokommunikációs lehetőségei bővüljenek. Ugyanilyen fontos küldetés számunkra a fiatalok és gyermekek „rendszerbe" történő integrálása, lehetőség szerint már óvodás korban. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy a felnőtt korban látásukat vesztett személyek bármiben is hátrányt szenvednének, hisz valljuk, a rehabilitáció már a tragédia bekövetkeztekor nagyon fontos, egyenesen nélkülözhetetlen ahhoz, hogy a személy visszanyerje addigi életét.
Ezen pályázati projekt keretén belül is szeretnénk előre lendíteni a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatását, s fő célkitűzésünket, hogy minél több látássérült helyezkedhessen el a nyílt munkaerőpiacon.
Kuthy-Kovács Katalin a projekt szakmai vezetőjeként ismertette a mai nap célkitűzését és felvezette a várható programokat. Fontosnak tartja, hogy az emberek személyesen halljanak jó példákat olyanoktól, akiknek „már sikerült". Ha ezzel már elültetjük a vezérhangyát, sikeresnek és teljesítettnek ítélhetjük a projektet. Felsorolással élt, milyen sokrétű segítséget vehetnek igénybe a látássérültek, akár a hétköznapi életről és segédeszközökről beszélünk, akár a rehabilitációról.
„Információátadás a munka világának szereplőitől" című blokkunk első előadója volt Herczeg Lajos, az Informatika a Látássérültekért Alapítvány munkatársa, aki elmondta, a 2000-es években, MVGYOSZ által létrehozott alapítvány fő tevékenysége - mint neve is mutatja-, elhozni az informatika adta lehetőségeket a látássérültek számára. 19 megváltozott munkaképességű személyt foglalkoztatnak, akik között főképp látássérültek vannak, de akad mozgássérült, hallássérült és immunbetegséggel élő dolgozó is. Hangsúlyozta, csak azért, mert valakinek egészségügyi problémája van, nem szabad lemondania arról a munkáról, melyről álmodott, tehetsége van hozzá, hisz a csapatmunka képes áthidalni a nehézségeket. A sokrétű tevékenységi körben mindenkinek megvan a maga helye, hisz attól, hogy valaki látássérült, angoltudása lehet kiemelkedő, amivel így a szakmai és egyéb anyagok fordításában játszik jelentős szerepet, ugyanúgy, ahogy programozók között is nem egy látássérült munkatárs tevékenykedik, jogászuk szintén látássérült. Lehet, hogy bár egy személy látása ép, teste mégis keretek közé szorítja, ennek ellenére programozóként képes elkészíteni egy szoftver kezelőfelületét, majd jöhet a tesztelés, amit szintén el tudnak végezni akár gyengénlátó kollégák is. Ez a példa pedig remekül szemlélteti a csapatmunka sikeressége mellett azt is, ha egy látássérült lehetőséget kap a bizonyításra, fog is bizonyítani.
Kiemelte a weblapok akadálymentesítésének fontosságát, beszélt a jelenleg ingyenesen elérhető akadálymentesítő szoftverekről, amik így semmiképpen nem lehetnek akadályai egy látássérült foglalkoztatásának.
Az informatikai kalandozás után ellátogattunk a látássérülés mezejére, ahol az előző előadáshoz hasonló igen részletes és informatív demonstrációt hallgathattunk meg Ábelné Pintér Éva és Horváth Gyula párosától, akik a Kreatív Formák Alapítványtól érkeztek hozzánk.
Elemi rehabilitációs szakemberként feladatuk a látássérült személyek életének megkönnyítése, jobbá tétele, ám, hogy minél jobban megérthessük ennek fontosságát, Éva elkalauzolta a közönséget a szembetegségek útvesztőjében, megvilágítva, mekkora akadályt, s lelki megterhelést jelent egy-egy ilyen problémával együtt élni. Ha pedig adott egy ilyen betegség, hová fordul az ember, hová megy? Mint mindennek, ezeknek a lehetőségeknek is megvannak a maguk korlátai, a korlátok bekövetkezte után pedig a látássérült ember élete elkezd darabjaira hullni. Itt kezdődik igazán Éva és Gyula munkája, ideértve az infokommunikációs eszközök használatát, a tájékozódás és közlekedés újratanulását, mindennapos tevékenységeket, braille írás és olvasás oktatását, illetve a funkcionális látástréninget.
Némedi Varga Beatrix a Kiskunfélegyházi Mozgáskorlátozottak Egyesületének elnöke saját élettörténetével készült az előadásra. Őszinte, mélyreható története jól szemlélteti, hogyan változhat meg az ember élete, illetve maga az ember is egy pillanat alatt és hogyan kezd összedőlni mindaz, amit addig felépített. Mi változott? - tette fel a kérdést. Meg kellett tanulnia segítséget kérni és elfogadni, ami bár kimondva egyszerű, a megvalósítás már kevésbé. Megváltozott a családi kapcsolat, hisz nem mindenki tudja elfogadni, hogy családtagját a megszokotthoz képest passzív, rossz állapotban látja, az addigi életvidám, tettvágytól duzzadó személyt egy kerekesszékben gubbasztva figyelje tehetetlenül. Ez egy gyászkorszak minden fél részéről, hisz elgyászoljuk korábbi önmagunkat, s egyáltalán nem mindegy, ebben a szakaszban mi történik a személlyel, ezért is hozta fel a sorstársi tanácsadás néven ismert szolgáltatást, ahol gyógyult, vagy sérülésükből előnyt kovácsoló emberek segítenek a frissen helyzetbe csöppenteknek. Fontosnak tartja, hogy ezek az emberek próbálgassák szárnyaikat, amihez az önkéntesség egy nagyszerű eszköz.
Úgy véli, sosem késő tanulni, képezni, önmagunkat átképezni, újra keretezni az életünket. Nagyon hasznos és fontos lehet egy mentor jelenléte, akivel védett környezetben a fogyatékossággal élő megtanulja a munkahelyi rutinokat, akár munka után megbeszéli vele a tapasztalatait, a munkahelyeknek pedig hatalmas szolgálatot tehetnek a különböző szervezetek, egyesületek, akik szemléletformáló előadásokkal segítik a kollektíva idomulását ebbe a rendhagyó helyzetbe, ezzel is gátolva a túl, - vagy alul gondozás kialakulását.
Opauszki György, a Magyarországi Baptista Egyház Filadelfia Integrált Szociális Intézmény intézményvezetője első alkalommal jár rendezvényünkön előadói minőségben, s foglalkoztatói tapasztalatait kívánta megosztani a hallgatósággal, tekintve, hogy a szociális szférában jó néhány megváltozott munkaképességű dolgozik náluk. Ezen felül vannak olyan személyek, kiknek állapota folytonosan romlik, így mindenképpen megváltozott munkaképességűek lesznek, az alapítvány pedig szeretné őket továbbra is foglalkoztatni. Felkarolták a hajléktalanok csoportját is, akik között szintén nem kevés megváltozott munkaképességű személy akad.
Ezután az Eckerle Automotive KFT. HR munkatársa, Mácsai Ildikó lépett színpadra, aki tüstént munkalehetőséget is ajánlott megváltozott munkaképességű embertársainak. Hangsúlyozta, az autóalkatrész gyártás meglehetősen monoton munka, azonban, ha valaki ebben a helyzetben is jól érzi magát, igenis hasznos tagja lehet egy cégnek, akinek egyébként sem idegen a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatása.
A Kézmű-Főkefe-ERFO Kht. az ország legnagyobb foglalkoztatója, mely megváltozott munkaképességű személyeket alkalmaz. Farkas Dániel, Kiskunhalas járás vezetője nem tudott részt venni rendezvényünkön, azonban Hubina Ádám, egyesületünk munkatársa vállalta a cégcsoport és szolgáltatásainak bemutatását. Országosan mintegy 10.000 embert látnak el munkával, melyből 8.000 személy megváltozott munkaképességű, ez Bács-Kiskun megyére kivetítve 600 embert jelent.
Bár állami fenntartású cég, ez korántsem jelenti azt, hogy kizárólag állami megrendeléseket teljesítenek; számtalan bel,- és külföldi piaci igényt kielégítenek. Távolabbi célkitűzéseik között szerepel, ami egyben a cég alapkövét is jelenti, a társadalmi felelősségvállalás erősítése, s ennek nyomatékosítására bejelentették, újabb telephelyet nyitnak a térségben.
Egyesületünk alelnökasszonya, Mali Andrea ezúttal nem elnöki minőségében kísért el bennünket a rendezvényre, hanem mint megváltozott munkaképességű munkavállaló, egy jó gyakorlatot mutatott be a közönségnek. Elmondta, már egészen fiatal korában eldőlt, milyen pályák mentén kutakodhat, hisz egy éves korában nyilvánvaló volt látássérülése. Ennek ellenére integrált oktatásban tanult és elhatározta, az egészségügyben kíván dolgozni, így keresett magának középiskolát is, ám ott gyorsan zsákutcába futott, így a gimnáziumi tanulmányok után gyógymasszőr képzésben vett részt, amivel gyorsan sikerült elhelyezkednie, s a környezet is rendkívül befogadó volt irányába. Egészségügyi állapotának romlása következtében azonban munkahelye már nem tudta biztosítani az ehhez szükséges követelményeket és a munkaügyi központ sem tudott segíteni, hisz akkoriban még igen kezdetlegesek voltak a beszélő-olvasó szoftverek is. Rögös úton főiskolai tanulmányokba kezdett és szociális munkás diplomát szerzett. Látása elvesztése után munkahelyén már nem volt rá szükség, rehabilitációs központba került, így jutott el Kecskemétre, ahol ügyfélkoordinátor munkakört töltött be, de oktatott informatikát is. Jelenleg Baján dolgozik gyógymasszőrként a Mozgássérültek Dél-Bác-Kiskun Megyei Egyesületénél, ami szintén egy akkreditált foglalkoztató, s mint látható, nem csak mozgáskorlátozottak számára kínál lehetőségeket.
Andrea bízik abban, hogy a rehabilitáció térnyerésével és az ehhez hasonló rendezvények megtartásával egyre több ajtó nyílik meg a munkát vállalni szándékozó fogyatékossággal élők előtt, hisz számára az volt meghatározó sötét folt és örök negatívum, hogy bár szociális ágazatban dolgozott, tanult, s küzdött, a munkáltató „mégsem volt annyira szociális" - ahogy fogalmazott, és becsukta előtte az ajtót. Példája jól szemlélteti, hogy ha az ember igazán akar valamit, nincs lehetetlen: számtalan munka,- és lakóhelyváltást megélt már, jelenlegi munkahelye mintegy 3 km-re található otthonától, melynek egy részét saját készségei felhasználásával tanulta meg. Hangsúlyozta, ez pszichésen egy sokkal nehezebb folyamat, mint gondolnánk.
Arra a kérdésre, mire bíztatná a jövőbeni munkavállalókat, így felelt: „Amit megálmodunk, ahhoz igyekezzünk tartani magunkat." Saját példáját hozta fel, hisz még ő sem adta fel, hogy a nyílt munkaerőpiacon helyezkedjen el, mindössze annyi történt, hogy senki sem hívta be állásinterjúra. Fontosnak tartja a kölcsönös kommunikációt, tehát, hogy ne féljünk elmondani, mások hogyan tudnak nekünk segíteni, hisz az életünket alapjaiban könnyítik meg általa.
Ábelné Pintér Éva faggatta őt az „álommelókról", de Andi úgy véli, ilyen nem létezik az ő esetében, hisz nem álmodik nagyot sem, csupán a szakmájában kíván tevékenykedni, így arra sem tud válaszolni, látássérülteknek mi lehet ez az álommunka, mert ezt az egyénnek kell tudnia, neki mi áll legközelebb a képességeihez és a szívéhez.
Végül, de nem utolsó sorban Jilling Gábor, a Montázs Projekt fogyatékosságügyi tanácsadója lépett színpadra. Titulusa, mint fogalmaz, egy új szakma is egyben. Feladatuk az információ áramoltatása fogyatékossággal élők és szakemberek között. Céljuk egy olyan országos hálózat kiépítése, ahol maga a fogyatékossággal élő személy vagy akár hozzátartozója is megkaphat minden szükséges támogatást, ami az egyén minőségi életvitelének folytatásához nélkülözhetetlen, legyenek azok szakemberek, egyesületek, támogatások, vagy akár szabadidős tevékenységek.
Mindenkinek köszönjük a rendkívül hasznos előadásokat, a résztvevőknek pedig, hogy jelenlétükkel és kérdéseikkel emelték rendezvényünk színvonalát.
Rendezvénysorozatunk lassan a végéhez közeledik, már csak két helyszín van hátra: 2021. szeptember 3-án Bajára látogatunk, azután pedig szó szerint ott folytatjuk, illetve zárjuk a rendezvényt, ahol elkezdtük. A kecskeméti székhelyű Katona József Megyei Könyvtár már nyitórendezvényünk megtartásakor bizonyította, hogy színvonalas helyszíne tud lenni egy nemes ügynek és elbír a megnövekedett érdeklők létszámával is. Most sem terveztük másképp, ezen eseményre megközelítőleg 150 jelenlévőre számítunk. Időpontja: 2021. szeptember 24.

Lázár Klaudia