ugrás a lényegre   ugrás a hírekre
Magyar Vakok és Gyengénlátók Bács-Kiskun Megyei Egyesülete

Menü

Mi újság a Braille-írás-olvasás „háza táján”? - Rozemberczki Zoltán


Mi újság a Braille-írás-olvasás „háza táján"?

2015 decemberében még mindig aktuális a kérdésfelvetés, miért
van szükségünk nekünk, súlyosan látássérült embereknek a
Braille-írás-olvasás elsajátítására. Sokan úgy vélik, hogy
elégséges számunkra az informatikai és egyéb elektronikus
segédeszközök nyújtotta lehetőség, és már idejétmúlt kívánalom az,
hogy készségszinten elsajátítsák a pontírást az iskoláskorú, illetve a
később látásukat vesztett személyek. Mit mond erről egy ismert és
elismert számítástechnikai szakember?
Beszélgetőtársam Rozemberczki Zoltán, látássérült közgazdász,
az informatikában otthonosan mozgó szaktekintély.

Ismeretségünk a Vakok Általános Iskolájában kezdődött. 2011 óta az MVGYOSZ

Braille-bizottságában is együtt tevékenykedünk. Erre az ismeretségre és a közös munkára valótekintettel tegező formában fogalmaztam meg kérdéseimet.
- Kérlek, először is röviden mutasd be magadat és a családodat!
- Nagymamámmal és két bátyámmal Gyerekkoromban egy tiszazugi tanyán laktam, ahol nem volt se. vezetékes víz, se áram. Petróleumlámpával világítottunk, kútból húztuk a vizet, és kemencében kenyeret sütöttünk. Erről a környékről szól Móricz Zsigmond novelláinak egy része: Barbárok, Kegyetlenek, Kis János stb. Esténként, lefekvés előtt hozzánk közel raktuk a baltát, fejszét, csákányt, hogy kéznél legyen, ha kell. Jelenleg Buda-Tétényben élünk egy kertes házban, ahol 40 villanyégő, mintegy 20 elektronikus  és 20 elektromos eszköz van használatunkban. 3 felnőtt gyerekem van, mindhárman nagyon sikeresek. Benedek most szeretne egy amerikai doktori iskolába menni, Rebeka hamarosan ipari-formatervezői diplomát kap, s már dolgozik is, Ráhel pedig hegedűtanárnak tanul. Túl vagyunk baleseteken, betegségeken, sok egyéb megpróbáltatáson.
- Hol és hogyan ismerkedtél meg a pontírással?
- A Vakok Általános Iskolájában találkoztam a pontírással. Gyengénlátó tanulóként, felső tagozatos koromban kerültem oda. Amikor 12 évesen elveszítettem a látásomat, a többi gyerektől hamar megtanultam a Braille-írást. Három hónappal később már Braille-ben olvastam el „A hét tenger vándora" című könyvet.
- Jártál-e általános iskolás korodban Braille-könyvtárba? Voltak-e kedvenc olvasmányaid?
- Folyamatosan vettem ki az iskola könyvtárából Braille könyveket. Kicsit méretesek voltak, de szívesen olvastam az ifjúsági regényeket. Elég tipikus gyerek voltam, indián-könyvek, kalózos írások, Egri Csillagok tartoztak a kedvenc olvasmányaim közé. Seres Pista bácsi volta könyvtáros. Érdekes volt sok-sok évvel később, amikor a VERCS-en informatikát oktattam, a már 84 éves Pista bácsi nálam tanulta a számítógép-használatot, hogy Amerikában tanuló unokájával tudjon skype-on beszélgetni.
- Gyermekkorodban használtad-e a Braille-írógépet íráson kívül egyébre, pl. minták, rajzok készítésére, kísérletezgetésre?
- Vizuális alkat vagyok, elég hamar próbálgattam ábrákat készíteni pontírógéppel. Nem szeretem az olyan Braille-könyveket, amelyekben nem használják a különböző pontkombinációkat a szöveg szegmentálásának hangsúlyozására. - A Vakok Általános Iskolája után a Berzsenyi Dániel Gimnáziumban tanultál tovább. Majd a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen folytattad tanulmányaidat. Hogyan, milyen módszerekkel tanultál annak idején? Tanulmányaid során használtad-e a pontírást?
- Mindent pontírásban készítettem el! Azzal jegyzeteltem, a dolgozatokat pontírásban írtam meg. Matematikát, fizikát és kémiát másképpen nem is tudtam volna eredményesen tanulni. Az egyetemen magnetofonnal felvettem az előadásokat, és utána kijegyzeteltem pontírógéppel. Áttekinthető, jól tanulható jegyzeteket készítettem. A legbonyolultabb matematikai feladatokat is meg tudtam így oldani. Elképzelhetetlennek tartom, hogy hangos visszajelzés mellett hasonló szintű feladatokat meg lehessen oldani.
- 1988-2008 között voltál a Központi Fizikai Kutató Intézet munkatársa, majd a Vakok Állami Intézetében működő VERCS-en dolgoztál éveken át. Jelenleg az ELTE dolgozója vagy. Vegyük sorra: a KFKI-ban milyen munkakörben dolgoztál?
- Elemzőközgazdászként, majd szoftverfejlesztőként dolgoztam. Nagy élmény volt, hogy 25 éves koromban olyan gazdasági programokat készítettem, amelyet egy több ezer főt foglalkoztató kutatóintézet alkalmazott. Volt olyan programom, amelyet 10-15 éven át használtak. A nyolcvanas évek végén indultak el a vállalati belső hálózatok, s kezdettől fogva már ilyen hálózatokon futó szoftvereket írtam. Nagyon sikeresnek éreztem magam. Később írtam objektumorientált programokat, ill. internet alkalmazásokat is.
A gazdasági elemzéseimet 6 kutatóintézet igazgatói használták éveken keresztül. Egyetlen alkalommal sem kerültem ellentmondásba az adatokban. Ez nagy szó, fontos a hitelesség és következetesség. Nagy számokkal kellett dolgozni, semmilyen eltérés nem lehetett, mindennek pontosan ki kellett jönni. A számítások alapjául szolgáló adatbázisokban százezresnagyságrendben voltak tételsorok: számlák, forgalmi tételek stb. Nagyon sok programot, táblázatot, elemzést készítettem. Szerencsére jól meg is fizették, mivel 25 éves koromban teljesen nincstelen voltam.
- Annak az időszaknak jelentős fejlesztése volt a MOST nevű, látássérülteket segítő mobilalkalmazás. Részben Arató András és Vaspöri Terike irányította ezt a fejlesztést. Neked ebben milyen szereped volt, hol tart most ez a történet?
- Terinek és Andrisnak mindig nagy tisztelője voltam! Örülök, hogy dolgozhattam velük közvetlenül is. Hihetetlen nagy teljesítmény van mögöttük... Önzetlen munkájukkal „fillérekbe" kerülő profi beszélőeszközhöz juttatták magyarországi vakok ezreit. 15 éven keresztül dolgoztam a 9600 forintos BraiLab PC eszközükkel. Sok tízmillió forint adót fizettem, szinte teljesen felneveltem 3 gyerekem ezalatt. A szövegbevitelhez Braille-karakterek beírását lehetővé tevő „MOST" alkalmazás projektjében különböző, vakon használható programokat - tudományos kalkulátor, adatbázis-kezelő, játék programok - írtam.
- A VÁI-ban informatikusként számítástechnikát oktattál. Munkád során előkerült-e a pontírás-olvasás?
- Manapság nagyon gyakran felmentik a középiskolás vak tanulókat matematikából, fizikából és kémiából. Ezt Braille nélkül nagyon nehéz tanulni, szinte lehetetlen. Az egyik 12 éves korában látását vesztett tanítványom elmondta, hogy számára nagyon fontos a Braille. Amikor megkérdeztem, hogy miért, azt válaszolta, hogy különben nem tudná a reáltantárgyakat tanulni a középiskolában. Azt hiszem ez egy lényeges észrevétel volt részéről!
Miközben informatikát oktattam, nem egyszer előfordult, hogy a tanítás során Braille-jegyzetet készítettem a tanítványaim részére, hogy otthon abból tanulják meg a tananyagot. Sokan haszonnal forgatták ezeket a jegyzeteket.
Sajnos, a vakokkal foglalkozó látó emberek nem értik, hogy miért fontos a Braille. Talán még örülnek is annak, ha nekik nem kell megtanulniuk a pontírást, inkább elfogadják, hogy a beszélő számítógép miatt nincs is rá szükség.
- A VÁI Krónikában 2012 októberében jelent meg a hír: új Braille-ábécéskönyv készül a VERCS kliensei részére. Oroszlánrészed volt ennek a megvalósításában. Milyen lett ez a könyv?
- Rendes Braille-könyv lett, hagyományos megoldásokkal. Az előző ábécéskönyv tematikáját vettük alapul. Az új kiadással az volt a célunk, hogy javítsunk a korábbi tananyag gyengeminőségén.
- Most az ELTE munkatársaként a digitalizálás, a látássérült hallgatók segítése a feladatod.Hogyan kapcsolódik ez a munkád a Braille-írás-olvasáshoz?
- Fontos lenne, hogy a vak hallgatók minél sikeresebben végezzék el az egyetemet. Sajnos, ez megfelelő Braille-tudás nélkül nehezen megy, mivel a statisztika, a matematika viszonylag hamar komoly problémát okoz. Az egyik egyetemi tanár azt kérdezte tőlem nemrég, hogyan lehet 3 emeletes törtet megtanítani vakoknak. Nos, nem akartam hinni a fülemnek! Beszélő számítógép használata esetén persze ez lehet problémás, de Braille-írás használata során lényegében akármilyen bonyolult matematikai feladatot meg lehet oldani, akár 20 emeletes törtekkel is lehet  műveleteket elvégezni. Az egyetemen néhány éve indított az Informatikai Kar egy akadálymentesítéssel foglalkozó kurzust. A kurzus vezetője remekül látja a látássérültek problémáit. Szükségesnek gondolja ő is a Braille-kijelző használatát. Ezen a területen nekem is sok a tennivalóm. Aktuálisan közösen igyekszünk kitalálni, hogy mit hogy érdemes egyetemi oktatásban tanítani vakhallgatóknak az eredményesség érdekében. Részemről a Braille-írás használatának szükségessége evidencia.- Megfigyelhető az a tendencia a történelem folyamán, hogy a korszerűbb eszközök fokozatosan kiszorítják a korábbi segédeszközöket, pl. a Braille-táblát háttérbe szorította a pontírógép, most pedig a képernyőolvasó programmal ellátott számítógép nagymértékben előtérbe került. Mi a véleményed erről?
- A kerékpár jutott az eszembe: nagyon hasznos, környezetbarát, bár lehet, hogy nemkorszerű. Én speciel nagyon szeretek biciklizni, tandembiciklizni, és nem szívesen mondanékle róla, mint ahogy a Braille-ről sem. A Braille-írásban ugyanis könnyen lehet érzékelni aleírt elemek egymáshoz való viszonyát, és ez óriási segítség, ezáltal áttekinthetővé válik aszöveg.
Ma nagyon túldimenzionálják a számítástechnikát! Például egy látássérültekkel foglalkozóintézményben fordult elő az, hogy az étlapot úgy tették elérhetővé a lakók számára, hogy egy folyosóra kihelyezett számítógép segítségével a vak érdeklődő meghallgathatta, ha éppműködőképes volt a rendszer, az aktuális ajánlatot. Ezt simán kiválthatták volna kétBraille-lappal. Két forint helyett kétszázezret költöttek a probléma megoldására, csak hogymodernek legyenek. Ez az én szemléletemben inkább nagy butaság, s felelőtlen környezetszennyezés, mintsem hatékony megoldás. Sajnos, nagyon gyakori a hasonló megoldásokban gondolkodás, s a legelkeserítőbb az, hogy tényleg azt gondolják, hogy ez így van jól, így kell lennie.
Másik példa a Braille fontossága mellett: ha egy vak ember elveszíti a hallását, s a Braille-írást nem ismeri, hát elég komoly problémák előtt találja magát! Ha ismeri a Braille-t, akkor Braille-kijelzővel használhat számítógépet. Van olyan siketvak ismerősöm, aki így használja a számítógépét. Levelezni szoktunk, és sok könyvet olvas a Braille-kijelzője segítségével.
- Te mikor, milyen szituációkban használtál/használsz Braille-táblát, pontírógépet, Braille-kijelzőt és most a számítógépet?
- Braille-táblát feliratozáshoz használok. A tanítványaim gyakran kérik, hogy tanítás közben írjam le nekik pontírógéppel a legfontosabb billentyűkombinációkat, számítástechnikai parancsokat. A gyerekeimmel matekozás, fizikázás közben szintén pontírógépet használtam. Számítógépet mindig hangos visszajelzéssel használtam.
- Milyen tapasztalataid vannak a Braille-kijelzőkkel és a Braille-nyomtatókkal kapcsolatosan?
- Nekem soha nem volt Braille-kijelzőm. Másoknál azt láttam, hogy nagyon megbízhatóvá és okossá váltak. Eddig 5 különböző típusú Braille-nyomtatót használtam rendszeresen, és 4 különböző nyomtatást lehetővé tevő szoftvercsomagot ismertem meg. Az első szoftvercsomagot Arató Andris és Vaspöri Terike készítette a nyolcvanas években, a mai napig használható. Egy kaptafára működik mindegyik, a nyomtatók és a szoftvercsomagok egyaránt. Használatukhoz kell rendelkezni a szükséges tudással, s akkor nincs gond. Rugalmas Braille-írás-előállítást tesznek lehetővé.  - 2011-ben Kuminka Györgyné Anikó (néni) vezetésével megalakult az MVGYOSZ keretein belül a Braille-bizottság. Próbáld meg röviden összegezni a bizottság munkáját, az eddig elért eredményeket.
- Legfontosabbnak azt tartom, hogy igyekszünk rögzíteni, elérhetővé tenni az eddig használt jelrendszert. Ez egy érték, s az ismeretek elvesztése nagy baj lett volna. Eredmény, hogy az újabb igények irányába alakítjuk a jelrendszert.
- Van-e valami, amit sikertelennek, kudarcosnak érzel a bizottság munkáját illetően?
- A magyar Braille-rendszert egy kicsit az elején elrontották: A nemzetközi „z" betű helyett a 1, 2, 6 pontokból álló karaktert választották „z" betűnek. Ennek következménye, hogy probléma lett a kerek zárójelekkel. Gond, hogy eleink nagyon szerettek volna rövidíteni, s ezért létrehoztak egykarakteres betűket a síkírásban kétkarakteresek helyett. Emiatt elfogytak alaposan a rendelkezésre álló pontkombinációk, s ez most komoly nehézség. Régebben persze volt ennek indokoltsága, mivel sok Braille-anyag készült, s a helyspórolás érthető szempont volt. Viszont manapság a Braille-írásnak minél inkább a síkírás szabályaihoz kellene igazodnia, mivel a vak emberek a beszélő számítógép segítségével a normál írás szabályait kell, hogy használják. Ugyanakkor a Braille-írás speciális megoldásai zavaróvá váltak. Szerencsés, hogy sikerült előrelépni, például a vessző után már teszünk teljesírásban szóközt, vagy már egy fajta pont van Braille-ben is. Ha rajtam múlna, megszüntetném az összes speciális megoldást a magyar pontírásban. De tudom, hogy mi egy közösség vagyunk, vannak hagyományok, ráadásul a nemzetközi jelrendszeren is az látszik, hogy nagyon erősek a nemzeti hagyományok.
Úgy tartom, hogy a Braille-írás a vak emberek szimbóluma. Ahogy az utóbbi években fokozatosan elhanyagolódott a Braille-írás, úgy szorultak háttérbe a vak emberek is, még a legtöbb vakügyi intézményben is. Ezt nagy kudarcnak gondolom, bár nem a Braille-bizottság hatáskörébe tartozó  kudarc.
- A YouTube-n található egy 1980-as felvétel, amelyet fiad tett fel, és amelyen a Vakok Általános Iskolájának zenekara játszik. Úgy emlékszem, Te is zenéltél annak idején az iskolában. Milyen szerepe volt a zenetanulásodban a Braille-kottának?
- Nálam a zenetanulás a Braille-kotta használatára épült. Látásom elvesztése előtt semmi közöm nem volt a zenéléshez. Ez nagy hátrány volt annak idején, kimaradt nálam például a hallásfejlesztés. De fontos szerepe volt az életemben a zenélésnek, s a Braille-kottarendszer megismerésével megtanulhattam az életem első komolyabb rendszerét.
- Miért fontos a látássérültek számára, akár gyermekek, akár felnőttként látásukat vesztett személyek, a pontírást megismerni, sőt: készségszinten használni tudni a XXI. Században is?
- A Braille-írás elutasítása mögött gyakran a vakság tényének el nem fogadása húzódik meg. A Braille-írás használatához elég egy darab papír, kifüggeszthető a falra, kézbe adható a szöveg. A digitális eszközökön lévő írás vakok számára nem rakható ki faliújságra vagy más helyre, hogy közvetlenül elolvashassák az érintettek. Az átadás is sokkal összetettebb folyamat, s az olvasás egy drágább eszköz meglétét feltételezi. Fontosak a különböző Braille-feliratok, a gyógyszeres dobozok feliratozása, a férfi WC stb.
- Tudsz-e olyan tevékenységet, elfoglaltságot, ami napjainkban is a Braille-írás-olvasás ismeretét  feltételezi?
- Inkább úgy mondanám, hogy a Braille-írás ismerése leegyszerűsít időnként dolgokat. Például nem mindenki akar egy bonyolult rendszert megismerni ahhoz, hogy megnézhessen egy

telefonszámot. De ha valaki rendelkezik számítógéppel, képernyőolvasó szoftverrel, oprendszerrel, MS Office-vel, akkor ez önmagában fél millió forint fölött van. Ráadásul egy ilyen rendszert lényegében néhány évente le kell cserélni. Az emberek egy részének nincs szüksége a számítástecnika jelentette vívmányokra, ezért nem szeretne ilyen sokat költeni még akkor se, ha bizonyos szervezetek készségesen kifizetik helyette a költség egy részét. Az emberi tisztességnek mond ellent ez a pazarlás.
- Készítettél egy ún. Braille-fordító programot, amelyet „csemegének" szántál a Braille-írás iránt érdeklődő látó személyek részére. Ha begépelnek egy szót, mondatot a számítógépbe, akkor a képernyőn látható formában megjelenik az adott szöveg pontírásos változata. Hol lehet ezt kipróbálni? Milyen visszajelzéseid vannak ezzel kapcsolatosan?
- Ez egy net-es program, házi feladatnak készítettem, amikor internetalkalmazás fejlesztést tanultam. Sokan elkérték a linkjét, hogy használhassák. Sok probléma nincs benne megoldva, mindössze 6 órát fordítottam az elkészítésére, a tökéletes változat előállításához kb. 3 hónap kellene. 3 hónapot egy iskolai házi feladatra nem szán az ember még felnőtt korában sem! A lényeg azonban látszik a képernyőn: hatpont rendszer a Braille-írás alapja, megtörténik a síkírásos betűalakok átfordítása pontírásos betűalakokká. De a program nem tart be minden szabályt, a speciális karakterek közül hiányzik néhány, nincs kivételszótár. Ha valakinek fontos lesz egyszer ennek a programnak a továbbfejlesztése, akkor majd megkeres. A humor az egészben az, hogy ez egy grafikus program, amelyet vakon készítettem el. Ezt senki nem szokta észrevenni!
- Van egy fejlesztés alatt álló honlapod az interneten, amelyen az alábbi mottó olvasható: „Ha nem akarsz unalmasan élni, légy önmagad." Mit értesz ezalatt?
- Szeretem azokat az embereket, akik önmagukat adják. Ehhez persze bátorságra is van szükség, de így mozgalmasabb és érdekesebb az élet.
- Van-e olyan mottód, amely az életedet, vagy a Braille-írással kapcsolatos gondolataidat kifejezi,összegzi?
- Már mondtam, most megismétlem: a Braille-írás a vakság szimbóluma, elfogadása a vakság elfogadását jelenti. Ugyanolyan, mint a vakbot: ha használod, mindenki látja, hogy vak vagy. A használata egyet jelent azzal, hogy elfogadtad a vakságot, nem tiltakozol ellene. Én a látásom elveszítése után 3 hónappal Braille-könyvet olvastam! A Braille-írás tanulása út a vakok közössége felé. Persze, attól, hogy valaki elveszíti a látását, nem kell, hogy a vakok közösségébe is tartozzon, de ez is egy lehetőség.

Köszönöm szépen a beszélgetést.

Bieber Mária

Vakok Világa 2016. január

doboz alja
oldal alja