Vakok Világa 1940. augusztus

Vakok Világa
3. évf. 8. szám
1940. augusztus

a Vakok Szövetsége kiadványa.
felelős szerkesztő: dr. Vitéz Kassay Béla
Budapest, 1. Fenyő-u. 7.
telefon: 156 121
postatakarékpénztár: 44744.
pénztáros: Lefort Géza, Budapest, 14. Francia-út 42. (szombaton este 5-7 a Társaskörben)
telefon: 297 800
kiadóhivatal:
„Vakok Világa", Rákoshegy.

A VSZ tagdíja évi két pengő. A Vakok Világa évi előfizetési díja tagnak 1,20 P, nem-tagnak 3,70 P.

Tartalomjegyzék:

A szövetség műhelye
A Solt-iskola vizsgája
A Vgyoe közgyűlése
„Rádió-előadás" (a szerkesztő üzenete)
Szövetségi hírek
Új postai rendelkezések
A vakügy Görögországban
Hírek a nagyvilágból
Hirdetések
Nők rovata: pulloverek készítése

melléklet:
Hangtalan beszéd.
Beszélgetés. A vakok és a munka.

Hozzászólás a szöv. műhelyhez.

„Megjegyzéseimet a következőkben foglalom össze. Nem vitás, hogy a műhelyre nagy szükség van. Sorstársaink legtöbbje tanácstalanul áll az élettel szemben; nem tudják, hová, merre menjenek, mihez kezdjenek, ha nem alapozzák meg jövőjüket. Szüleikkel eltemették minden reménységüket, s most úgy élnek környezetükben, mint akiknek nincs többé joguk az élethez, meg vannak fosztva mindattól, ami, ha csak kevéssé is, megédesíthetné nekik a keservek poharát. Ezek a sorstársak óhajtják legjobban, hogy ez a terv megvalósuljon. Minden kezdet nehéz! Előttünk is vannak akadályok, amelyek nehezítik a terv megvalósulását. Leginkább a szegénység. Szegény a Vakok Szövetsége, szegény a magyar társadalom, s benne a vakok! Másik akadály, hogy - tisztelet a kivételnek - a társadalom a helyzet nem-ismeretében közömbösen nézi a magyar vakügy elmaradottságát. Sőt húzódnak az újabb mozgalmak támogatásától is. Ha ez nem volna, a legnehezebb kérdést megoldottnak tekinthetnők. A harmadik akadályt maguk a vakok gördítik a megvalósulás útjába. Sokak lelkéből hiányzik az öntudat, hogy kellő mértékben részt vegyenek valamennyiünk ügyének munkálásában ha másként nem, hát azzal, hogy növelik a tábort, a Vakok Szövetségét, amely érettünk harcol. Sőt maguk viseletével önzésből, kényelemszeretetből vagy más okból, veszélyeztetik a nagynehezen már megszerzetteket is és így ellenünk dolgoznak! Remélve, hogy ezek hamarosan megszűnnek, rátérek a főkérdésre.
1. A műhely felállítását én falun tartom legjobbnak. Ott az ellátás olcsóbb, mint városban. Igaz ugyan, hogy ott meg az értékesítés nehezebb, de ezen megfelelő szervezéssel lehetne segíteni. Össze-köttetést kell keresni nagykereskedőkkel, a Hangya központjával; vagy önálló értékesítő központot alapítani.
2. A kosárfonás annyira elterjedt háziipar, hogy minden gazda maga készíti el szükségletét. Különlegesebb kosarakat pedig a gyári üzemek állítanak elő tömegesen. Kefében ugyan-csak képtelenek vagyunk a gyáriparral versenyezni. Tanácsosabb volna tehát más szakmával kísérletezni.
3. Főgond az is, hogy ki vezesse a műhelyt. Sajnos, kész embert erre én sem tudok.
4. Az anyagiak előteremtésére volna: hosszú lejáratú kölcsön, állami támogatás, adományok gyüjtése. Ezek egyike sem célravezető. A kölcsön egy tálból eszik a gazdával, államsegélyt nem adnak, gyüjtést pedig nem engedélyeznek. Más módot kell tehát keresnünk.
5. Igaza van annak a sorstársunknak, aki szerint a vakoknak csak legfeljebb fele keresi meg az üzemi költségeket. De hát miből fedezzük akkor a hiányt? Szó sem lehet róla, hogy a magunk erejéből hozzunk össze olyan alapot, vagy biztosítanánk olyan jövedelmi forrást, amelyből minden futná. Ez arra a megállapításra kényszerít, hogy a megvalósítás ideje még nem érkezett el. Az alma, ha megérik, lehull a fáról a nélkül, hogy nagyon ráznánk a fáját. Eljön az idő, talán már nincs is nagyon messze, amikor állami intézkedések szorgalmazzák a terv megvalósítását. Különösen így lesz, ha a szövetség vezetői nem engedik ismét elaludni a lassan pislákoló lángocskát, amely világítani kezd a vakok éjszakájában...!"
Györffy János.

Beszámoló Solt János igazgató.
tanár zeneiskolájának tanév-végi vizsgájáról.

F. évi június 9-én d.u. félöt órai kezdettel tartotta jól sikerült vizsgáját a Solt-féle magániskola Kőbányán.
Erre az alkalomra már rég-óta készültem. A vakok József nádor intézetének zeneileg legtehetségesebb növendékeivel együtt felkerekedtem, hogy tanúja lehessek egy nem mindennapi eseménynek. Mikor az iskolához értünk, (a kőbányai iparoskör székházához), nem mentünk be mindjárt, mert szerettem volna tudni, ismerik-e Kőbányán ezt az iskolát, vajjon tudják-e mások is, hogy vizsga lesz az iparoskörben. Több idegen helyre bementem és érdeklődtem, hol lesz a Solt-féle magániskola vizsgája. A legnagyobb örömömre mindenki jól felelt. Ismerik, nagyon jól ismerik és szeretik is ezt a lelkesen, nagy odaadással működő zeneiskolát, amit egy nem-látó igazgató-tanár vezet. Mi negyedöt órára értünk vissza az iparoskör dísztermébe s akkorra már alig tudtunk helyet kapni. Az érdeklődő közönség zsúfolásig megtöltötte a termet. Lázas sietséggel érkeztek hegedűvel s egyéb hangszerekkel az iskola növendékei. Kicsinyek, nagyok, lányok, fiúk kipirult arccal, izgatottan várták a vizsga kezdetét. Végre feszült várakozás után kilépett az emelvényre Solt János igazgató és vezetésével a hat tagból álló tanári testület. Az igazgató szép szavakkal nyitotta meg a vizsgát. Megnyitó beszédjében szólt az iskola céljáról és feladatáról, megemlítve, hogy német-magyar óvodával bővítette ki magániskoláját.
Az óvóba ez idő szerint 18-20 növendék jár, a zenei tagozatba ugyan-csak annyi. Az óvóba járó gyermekek hibás beszédének kijavítására is nagy gondot fordítanak. Az Isten, haza, szülők s egymás iránti szeretet érzelmeinek kifejlesztése az iskola nevelés-oktatásának alapja. A zenei tagozatba járó növendékek zongora, hegedű, tangóharmonika és bármilyen más hangszer oktatásában részesülnek.
Az igazgató beszédje után a növendékek bemutatták tudásukat. Az eredmény kiváló volt. A bájos kis óvodások szép énekekkel, mondókákkal és versikékkel gyönyörködtették a hallgatóságot. Az óvónő odaadásáról, példás működéséről tett tanúbizonyságot. (A kifogásunk csupán annyi, hogy többet mosolyoghatott volna a vizsgabemutatón. Nem baj, ha a kicsikék elhibázzák a szereplésüket, azok hibáikkal együtt is igen bájosak.)
A zenei tagozat szépen felépített műsorszámai következtek ez-után. A nagyszámú közönség lelkes tapssal jutalmazta meg a szereplőket, amit meg is érdemeltek. De ez a taps, ez az elismerés szólt a tanároknak is, kik fáradságot nem ismerve munkálkodtak a reájuk bízottakért. Solt János igazgató szép szavakkal zárta be a jól sikerült vizsgaelőadást s megérdemelten meleg ünneplésben volt része. És ekkor az én lelkemen egy büszke, jól-eső érzés ömlött el. Mindig boldog vagyok, ha a nem-látók sikereit tapasztalhatom. Ez a jól sikerült vizsga a közönség megértő és nagyrabecsülő elismerése igazolja azt a feltevést, hogy mindenki, - tekintet nélkül arra, hogy lát, vagy nem lát, - boldogulhat kint az életben, ha a boldoguláshoz meg-van a megfelelő tudás és akaraterő. Itt érlelődött meg bennem az a másik gondolat is, hogy az egyes nem-látót szívesen veszik bár-hol, csak a vakok tömegesebb megjelenése okoz némi nehézséget. A nem-látók ügyes elkeveredése a látók között, megélhetést biztosíthat bár-kinek. Minden nem-látónak látókból álló társaságba kell beletartoznia, de ebben a társaságban lehetőleg csak ő egyedül legyen nem-látó.
Solt János zenetanár sikerét kiváló tudásán, nagyszerű rátermettségén és szervező tehetségén kívül a fent mondottakban látom megvalósulni. Megállapítható, hogy sajátmaga vezette iskolájában és iskolájával nagy sikert ért el, amelyhez gratulálunk és még sok szép sikert kívánunk gyönyörűen indult munkájához.
Bors Vilmos tanár.

A vakokat gyámolító orsz. egyesület közgyűlése.

Jún. 29-én d.e. 11 órakor a bentlakók és érdeklődők jelenlétében nyitotta meg Sipeki Balás Béla elnök. Vázlatosan felemlítve az elmúlt év eseményeit, kegyeletes szavakkal emlékezett meg dr. Tóth Zoltánról s az egyesület többi halottjáról. Bejelentette, hogy a választmány az igazgatói székbe Schnitzl Gusztávot választotta meg és reméli, hogy a miniszter megadja hozzájárulását.
Ez-után Hikkel István gondnok olvasta fel a mult évi számadást, melyet a közgyűlés Klug Péter kormányfőtanácsos hozzászólása után egyhangulag elfogadott, és megadta a vezetőségnek a felmentvényt. 22 választmányi tag s a számvizsgáló bizottság kijelölése után Schnitzl Gusztáv igazgató olvasta fel a jövő évi költségvetést. Bevezető szavaiban röviden vázolta elgondolásait az egyesület vezetése tekintetében. Nagy hiba volt a multban, mondta, hogy a gyámolítás és a foglalkoztatás gondolata összekeveredett a vezetők tudatában. Ezt a két kérdést élesen el kell választani, s aki tud dolgozni, azt munkához juttatni, aki pedig munkaképtelen, nyugalomhoz kell segíteni, hogy amazok ne legyenek kénytelenek a gyengék miatt alacsonyabb életszinten mozogni, emezeket pedig ne állítsák a dolgozók miatt megoldhatatlan feladat elé. Elvárja a társadalomtól, s a kormányzattól, hogy ezt megérti és rendelkezésre bocsájtja a lehetőségeket s az eszközöket ennek a célnak elérésére. A gyűlést ünnepély követte, melyen szavalatok és a Homeros-énekkar gyönyörködtették a közönséget.

A szerkesztő üzenete.

„Rádióelőadás..." Sokan, nagyon sokan írtak vele kapcsolatban és én mindenkinek köszönöm a kedves szavakat, a meleg, könnyes érzéseket s a jóleső együttérzést és biztatást, ami a száznál is több levélből kiáradt, hálálkodva és új munkára buzdítva. Reméljük, hogy az előadást meghallották azok is, akik tehetnek róla, hogy a vakok élete új értelmet nyerjen, s az elhagyott, tehetetlen munkátlanokból dolgozó, megelégedett polgárok legyenek! Nagyon sokan írják, hogy vihar miatt nem, vagy csak hiányosan hallották az előadást, és kérik, hogy ezt, s a Rádióéletben megjelent beszélgetést pontírásban közöljük. Kérésüknek eleget teszünk, s az e havi mellékletben adjuk őket. Sokan kérdik, milyen érzés volt felolvasni ott, a mikrofon előtt... Bizony, kicsit különösen éreztem magamat, bár egyszer, a helyszíni közvetítésünkkor, már beszéltem előtte, de az más volt, s különbözött a szereplés módja is. Akkor sokan voltunk a teremben, és csak kérdésekre kellett felelnünk úgy, ahogyan akartunk, ha meg is volt írva előre a válasz, eltérhettünk tőle. Míg most... Az előadás anyagát jóelőre átírtam pontírásba. Rövidírásban több mint tíz oldalt tett ki. Többször átolvastam, hogy folyékonyan menjen, hiszen a látó hallgatók nem értik azt, hogy mi, akik felnőtt korunkban vakultunk meg, nem tudhatunk oly gyorsan olvasni, mint azok, akik gyermekkoruk óta gyakorolják, vagy akik egyre olvasnak. Csepergő esőben indultam el a studio felé, a fiam kísért. Az előadó termek, hivatalos helyiségek, a Sándor-utcai ház udvarán, a belső épületben vannak. Az ajtóban egyenruhás kapus fogadott. Elvette kabátjainkat, s az egyik folyosóra mutatott: „Ott balra, kérem, a négyes teremben lesz a felolvasás..." Odamentünk. Az ajtaja nyitva volt, mögötte vastag, nehéz plüs-függöny; a padlón vastag szőnyeg, csak úgy süpped bele a lábunk! Különösen hatott rám, hogy a függönyön belül a hangok egészen tompák lettek. A külső zajt a függönyök nem engedik át s a mennyezet, a falak mind-mind hangtompító szőnyegekkel vannak betakarva, hogy a hangvisszaverődés az előadó hangszínezetét ne befolyásolhassa. Teremnek éppen nem lehetett mondani, nem hiszem, hogy lett volna 9 Nm nagyságú. Az ajtóval szemben, a fal mellett 2 M hosszú, 60 Cm széles asztal áll, olyasféle, mint a régimódi toalett-asztal tükör nélkül. Közepén a falról lóg le a mikrofon, alig nagyobb egy tojásnál, az alakja is olyan. Persze, ekkor még nem volt bekapcsolva. A falon, mellette, üvegtábla különböző figyelmeztetéssel; a mikrofon alatt ez a felírás: „Ha a piros lámpa ég, mindent hall a közönség!" Nem volt sok időnk, legfeljebb tíz perc. Jött is a rendező hamarosan. Figyelmeztetett, hogy ne kezdjek beszélni, amíg a gong el nem némul, s megkérdezte, kiszámítottam-e pontosan, hogy hány percig tart az olvasás. Ki én, pontosan 25 percig. A fejéhez kapott: Lehetetlen, a műsorban csak húsz van rá felvéve! Annyi baj legyen, mondám könnyedén, utána úgyis cigányzene következik, abból bátran elvehetnek öt percet.... Nem, nem, az lehetetlen! Tiltakozott ő. Én összecsaptam a kéziratot: akkor jó lesz, ha látó felolvasóról gondoskodnak, mert én 25 percnél hamarabb nem tudom felolvasni! Nos, akkor megkísérli, talán kivételesen megengedi az igazgatóság, hogy eltérjenek a pontos befejezéstől, hátrált meg a rendező, és eltünt a függöny mögött. Ekkor meg egy ujságíró, az Új Magyarság munkatársa lépett be, hogy a hátralevő öt perc alatt kikérdezzen a szövetség célkitűzései s a vakügy állása felől. Úgy rángatták ki a szobából, hogy megkezdhessük a felolvasást. Jött Skublits Kriszta, a soros bemondó. Az ajtót becsukták, a függönyt eligazították, a külvilág meghalt számunkra... Az asztal felett csengő berregett egyszer, kétszer... A bemondó mellém lép, rákönyököl az asztalra, s beszél: „Rádió Budapest-egy..." Gong... Hozzákezdek. Megy símán, csak egyszer akadok meg: arra gondoltam, milyen kínos volna barátaimnak, ha megakadnék. Keresném ujjaimmal az elvesztett sort, egy-két mondatot még mondanék emlékezetből, az-után hallgatnék, lázasan tapogatva a sorokat, keresve egy új mondatot, amit elkezdhessek, ők pedig hallgatnák a csendet, s jobban aggódnának, mint én! És ez elég is volt hozzá, hogy elveszítsem a sort, de csak egy pillanatra, úgy, hogy észre sem lehetett venni. Csak kisfiam arca gyúlt lángra mellettem: ő síkírásból figyelte olvasásomat, és látta, hogy eltévedtem, de segíteni nem tudott. Nos, baj nem történt, szerencsésen befejeztük. Mindenki gratulált, s a kéziratot ott tartották a rádió múzeuma részére. Az első pontírás, amelyből vak olvasott fel.... Reméljük, hogy nem az utolsó, s reméljük, hogy más vak is odakerül...!
...y

Szövetségi hírek.

Félárú vasúti jegy váltására jogosító igazolványt kérő szövetségi tagok figyelmét felhívjuk arra, hogy kérelmüket az elutazás előtti hónap 25-ig tegyék postára, hogy igazolványukat elsejére megkaphassák. Más időpontban csak egészen kivételesen állítják ki az igazolványt. A kiállítási díj 40 F, amit egyfilléres vagy tízfilléres bélyegekben előre be kell küldeni. A kéréseket a szerkesztőség címére (Budapest, 1. Fenyő-u. 7.) kell küldeni. Akinek még nincsen meg, állíttassa ki hozzá szövetségi arcképes igazolványát is.
- A földmívelésügyi minisztérium szövetségünk közben-járására megengedte, hogy tagjaink az ősz folyamán kedvezményes áron kaphassanak fajbaromfit tenyésztési célokra. Akinek van hozzá kedve s helye, meg természetesen a szükséges élelem, jelentkezzék e hó folyamán írásban szerkesztőségünknél és jelentse be, hány nemes tyúkot, kakast vagy más baromfit óhajt vásárolni. A vételárat részletekben is lehet fizetni. Érdeklődők írjanak a szerkesztőség címére.
- Az állami intézetben júniusban rendezett rövidírás-verseny szép sikerrel járt. Az ősz folyamán a felnőttek versenyét is megrendezzük. Felhívjuk a résztvenni szándékozók figyelmét a rövidírás összefoglaló füzetére, amely a VV kiadóhivatalában 50 F-ért kapható. Lesz szövegmásolás teljesírásból rövidírásba, verseny felolvasott szöveggel, és rendezünk gépírás-versenyt is, amely ugyan-csak két részből áll majd: felolvasott szöveg írása, és a másik versenyen rövidírásban leírt szöveg síkírásba (gépen) való áttétele. Ez lesz a főverseny. Valamennyi verseny győztesei és helyezettjei pénz-jutalmakat és használati tárgyakat fognak kapni. Az, aki az összes versenyekben részt vesz, és a leg-több pontszámot éri el, külön jutalomban részesül. Felhívjuk ezekre a versenyekre nemcsak a Vakok Szövetsége tagjainak, ha-nem minden magyar vaknak a figyelmét. Eltekintve attól, hogy a pénz- és tárgyjutalmak még a jobb anyagi viszonyok között élő vakoknak is komoly értéket jelentenek, az a tény, hogy sokan vesznek rajta részt, a magyar vakok tudását, élni és dolgozni akarását, munkakészségét jelenti majd. A mi versenyeink jó gyakorlatok lesznek gépíróinknak arra, hogy majdan a látókkal együtt versenyezhessenek.
- Olvasóink tapasztalhatják, hogy ez évben megszaporodott mellékleteink száma. Május havi közgyűlésünk úgy határozott, hogy a VV ez-után megjelenő minden számához adjunk mellékletet. Ez így is lesz, amíg anyagi erőnk engedi és győzzük munkával. Úgy tervezzük, hogy a mellékleteket a szépirodalom, népszerű tudományos és orvosi tárgyú közleményekből állítjuk össze. Néha az egész 40 oldalas füzetet egy közlemény tölti ki, máskor többféléből válogatjuk össze. Mondanom sem kell, hogy ez a vállalkozás több munkát és több kiadást jelent a szerkesztőségnek, de szívesen vállaljuk, mind-össze évi 20 Ft kérünk a melléklet előfizetése fejében. Félreértések elkerülésére ismételjük, a VV és havi melléklete előfizetése egy évre tagnak egy p húsz, nem-tagnak 3,70 P. Külön nem lehet őket megrendelni.

Új postai rendelkezések.

Július 1-én több új postai rendelkezés lépett életbe, melyek közül, az alábbi, - reánk vakokra nézve különösen kedvező, - rendelkezéseket részletesen adjuk:
A „vakok írása" jelzésű küldemények felső súlyhatára ezentúl nem öt, ha-nem hét Kg. A díjszabás ez-után is kilónként egy fillér, Magyarország, Szlovákia, Németország (beleértve a Cseh-morva védnökség és a német fennhatóság alatt lévő Lengyelország területét is), valamint - ami eddig nem volt, - Olaszország és Vatikán-állam területére. Más külföldre is hét Kg súlyhatárig küldhető a „vakok írása", de minden más országba a díj Kgként négy F.
Különös érdekessége az ú.n. buenos aires-i egyezmény ezen rendelkezésének, hogy e nemzetközi egyezmény alapján, - kiterjeszti e díjszabás érvényét a vakok intézményeitől kölcsönzött hanglemezekre is. Ennek minálunk csak akkor lesz jelentősége, ha majd külföldi mintára a vakok valamelyik intézete Magyarországon is bevezeti a „hangos könyvek" előállítását és vakok számára való kölcsönzését.
A „postai rendeletek tára" 1940. év június 28-i számában megjelent I. ad224.748 4 sz. rendelet vonatkozó része egyébként szó-szerint a következő:
„A vakok részére szolgáló dombornyomású küldemények díjszabását kell alkalmazni a következő küldeményekre:
a. Braille-féle betűkkel írt levelekre,
b. a vakok írásának jeleivel ellátott klisékre,
c. kizárólag vakok használatára szolgáló hanglemezekre,
azzal a feltétellel, hogy a küldemények feladója vagy címzettje csak a vakoknak valamely hivatalosan elismert intézete lehet."
Hálásak vagyunk érte a postának!

A vakügy Görögországban.

A görög vakság évszázados éjszakája után akkor kezdett hasadni a hajnal, amikor 1908-ban egy előkelő jóakarójuk az első és máig is egyetlen görögországi vakok intézetét megalapította. Az intézet neve: "Kallithea" (vakok otthona), (tesco 14 Athenes).
Otthon s egyben nevelő-intézet is; rövid tanulságos története egyúttal az egész görög hon vakügy fejlődés-történetét is magába foglalja. Működését mint jótékony intézmény kezdte 9 tanulóval, s ezt a jellegét mind-máig megtartotta, pedig most már 95 növendéke van és állami támogatást élvez. Az óvodai tagozatba 6-éves gyermekeket vesznek fel. Az elemi iskolai oktatást 8-éves korukban kezdik.
Tanítanak nekik kosár- és gyékényfonást, zsineg-cipő-fonást (papucs), zongorahangolást, kézikötést és kéziszövést is. Ad az otthon munkát kint élő vakoknak is; tart fenn lakásokat, melyekben a vakok az intézettől függetlenül élhetnek és dolgozhatnak. Görögországban nincs törvény a vakok kötelező oktatására és a tanítható vakoknak csak kis százaléka juthat be a tanintézetbe. Nincs a vakokról hivatalos nyilvántartás sem. Néhány évvel ez-előtt a vakok otthona a rendőrség jóakaratú támogatásával iratta össze a vakokat Görögország egész területén. Ennek eredménye, az összlakosság számához arányítva, valamennyire biztatónak látszik. Ime a számok:
A harminc éven aluli vakok száma 300 férfi és 180 nő. Harminc éven felül 1202 férfi, 530 nő. Összesen tehát Görögországban a vakok száma 2212. Mutatja még az össze-írás, hogy 1530 vak tud írni és olvasni. Arról azonban nem szól, hogy valóban írnak és olvasnak-e. S hogy ujjal olvasnak-e vagy csak a látó-korukban tanultakat vallották be. 500 vak teljesen iskolázatlan. Az intézet az össze-írást a különböző társadalmi osztályokban való propaganda-munkához használja; a korszerű oktatás és gyámolítási kérdések ugyan-is Görögországban teljesen ismeretlenek. Éppen így nincsenek különleges vakügyi törvények sem. Az államhatalom tökéletes közönyt mutat a vakügy iránt. Az állami tisztviselők szokásszerűen hangsúlyozzák, hogy a vak Görögországban egyenlő jogú a nem-fogyatékossal. Igen, ez igaz is, hiszen felveszik a vakot a közép- és főiskolára, ahol megszerezheti a szükséges ismereteket és oklevelet, amelynek birtokában versenyezhet a látókkal levelezői vagy más állás elnyerésében. Igen, elméletben ezek a szavak szépen hangzanak, de a gyakorlat minden államban azt mutatja, hogy csak a központian megszervezett és állami támogatásban részesülő mozgalom védőszárnyai alatt érvényesülhetnek a vakok képességei és vágyai a társadalmi egyenjogúságot illetően. Görögországban csak a magán-jótékonyság igyekezett úgy-ahogy elérni a célokat. A görög vakoknak még nincs sem szövetségük, sem pontírású lapjuk vagy könyvtáruk. Sok, nagyon sok tennivaló van még itt hátra! A pontírású küldemények olcsó díjszabása és félárú vasúti jegy minden, amit - mint különleges jogot - a görög vakok magukénak mondhatnak.
Az eddig elmondottakat a "Hacia la luz" argentinai ujságból vettem. Érintkezést kerestem a "Kallithea" vakok otthonával. Érdeklődtem, tanulnak-e zenét s tartanak-e fenn kapcsolatot külföldi intézetekkel és magánosokkal.
A válasz eléggé elszomorító. Nincsenek kapcsolataik egyáltalán a külfölddel, mert semmiféle idegen nyelvet nem tanulnak. Az eszperantó nyelvnek hírét sem hallották, sőt még arról sem tudtak, hogy az athéni vakok intézetén kívül más vakok intézete is volna az egész Balkán-félszigeten. Nem tudják, hogy Bulgáriában, Romániában, Jugoszláviában, sőt a szomszédos Ciprus szigetén is vannak korszerűen felszerelt, szépen működő intézetek. Az ősi műveltségű Göröghonból érkezett levél az alábbi halk, megadó szavakkal végződik:
"Félek, hogy ön nem lesz megelégedve tudósításaimmal, de nincs job mondanivalóm. Mi megtesszük, amit tehetünk, legjobb képességeink szerint. De sajnos, az intézetünkben tanult vakok közül is csak nagyon kevesen tudnak érvényesülni. Ma még nem tudunk ezen segíteni."
Szívből sajnáljuk a görög vakokat, de reméljük, hogy fogunk onnan még kedvezőbb híreket is hallani.
G.Valiani.

Hirdetések.

Egy Klein-szekrény, egy 30-soros pontíró-tábla és egy Hebold-írótábla eladó. Cím: Pálházy János, Rákoscsaba, Lavotta-utca 33..

Hírek a nagyvilágból.

A német vakok szövetsége irodista-szakosztálya legutóbbi évi jelentésében közli, hogy 1939-ben a szervezet újabb 29 tagja kapott gyors- és gépíróként állást. De kétségtelen, hogy ezen felül még más egyesületből való világtalan irodisták is nagy számban tudtak elhelyezkedni az év folyamán.
(der blinde Büroangestellte 1940 1.)
- A német birodalom területén 35.000 világtalan él.
(die Blindenwelt 1939 12)
- H. Howard, amerikai orvos és utazó becslése szerint Kínában a vakok száma nem kevesebb, mint egymillióra tehető. Az országban a járványos kötőhártyagyulladás egyik fajtája pusztít. Többnyire a gyermekek közül szedi áldozatait. Alig akad család, melyet megkímélt volna. E szembetegség következtében csökkentlátásúvá lettek száma húsz millió körül mozog.
(Marb. Beitr. 1940 2.)
- A német vakok szövetsége üdülőit 1939. nyarán 1808 vendég kereste fel; közülük 1293 volt világtalan. Ezek a számok a megelőző évvel szemben emelkedést jelentenek.
(die Blindenwelt 1940 3.)
- Az Elektrola hanglemez-gyár nemrég egy sorstársunk két jól sikerült táncdaláról felvételt készített. A két fülbemászó dallamú és ügyesen hangszerelt fox-trott címe, melyeket egyébként a magyar Géczy Barnabás és zenekara játszott lemezre: „Mindig vídáman" és „Szerencsejáték". A darabokat a német rádió már többször közvetítette. A szerző August Glas, a müncheni vakok intézete zenetanára.
- „A vakokat vezető kutyák hazájában" Németországban új törvényes rendelkezések léptek életbe, ezeknek a kedves és olyan nagyon szükséges állatoknak az érdekében. Gondoskodik a törvény élelmezésükről és elrendeli, hogy valamennyi állat közül egyedül ezek mehetnek be a légvédelmi óvóhelyekre. A háborúban megvakult katonák egyéb szükségeseken kívül (aminők: havi járadék, téli kesztyű, esőköpeny, stb.) karszalagot, pont-jelzésű órát, vezetőkutyát is kapnak minden hozzávalóval együtt. A kutyák élelmezésére a vak katonák havi 15-20 márkát kapnak. A beteg kutyákat ingyen gyógykezelik.
- Templeton Elek sorstársunkat Amerikában így emlegetik: "a vak, aki sikereket arat". Megérdemli ezt a nevet, mert mindenki tudja róla, hogy szakmájában ő a legjobban fizetett művész. Éveken keresztül ú.n. éjszakai klubokban zongorázott New Yorkban és gyakran hívták meg az Egyesült Államok és Kanada más városaiba is hangversenyekre. Klasszikus zongora-darabokat játszik nagy tehetséggel és átérzéssel, de közönsége rögtönzéseit, zenei paródiáit szereti és csodálja legjobban. Komoly és vídám zenedarabokat is írt és adott elő nagy sikerrel. Jazz-szerzeményei közül igen sokat hanglemezre is felvettek.
(esp. ligilo)
G. Valiani.

Hirdetés.

Egy gombos, kromatikus harmonika 45 basszussal 120 pengőért kapható. Cím: Szabó Zoltánné, Kispest-Wekerle-telep, DobóKatica-utca 36., ajtó 2..

Nők rovata.

Mint már említettük, legjobb mérték szerint dolgozni. Női pullovereknél a következőkről kell mértéket venni:
Csípőbőség, mellbőség, hossza nyaktól lefelé a hátán, hossza karöltőtől (hónaljtól) lefelé, ujj hossza válltól, ujj hossza karöltőtől, végül csuklóbőség. Ez utóbbit jó kényelmesre kell venni, hogy vastag ruhára is felvehető legyen.
A pullover két részből áll: a hátát a csípőbőség fele-méretével kezdjük meg. Kötünk tíz Cmnyi darabot két síma, két fordítottal. Az-után végig 16 Cmt a választott mintával. Utána mindkét oldalon szaporítunk 8-8 szemet, összesen 16-ot. A szaporítások között öt sort (öt tűt) kötünk. Ezt a szélességet megtartjuk a karöltőig; innen kezdve kantolunk mindkét oldalon. Előbb hat szemet, aztán háromszor két szemet, (közben egy tű oda-vissza), végül kétszer egy szemet, összesen 14-et. Azért kantolunk így megosztva, hogy szépen kikerekítve végződjék.
Tovább egyenesen kötünk vállig, aztán felébe választjuk a kötést s csináljuk a nyakát és a vállát. Csak az egyik felét kötjük tovább, a szemek másik felét egy harmadik tűre vesszük át. Az átszedett szemek elé szorosan pamutot kötünk, hogy le ne csússzanak.
A nyakat úgy kerekítjük ki, hogy ha pl. 44 szem van a tűn, lekantolunk az első sorban négyet, aztán háromszor kettőt, majd kétszer egyet, hogy 32 maradjon a vállnak. A váll szélessége felnőtteknél mindig 12 Cm. A nyakat 10-12 tű lekötésével alakítjuk ki. Ha több a szem, lehet elsőre 8, aztán háromszor 3 szemet kantolni. Az-után lekantoljuk a vállat is. A másik felét ugyanígy kötjük meg.
Az elejét úgy kötjük, mint a hátát, csakhogy a karöltő kerekítése után még négy Cmt kötünk egyenesen, és csak az-után választjuk felébe a kötést a nyílás miatt. Az egyik felét továbbkötjük nyakig, aztán a nyakat és vállat ugyanúgy, mint a hátánál. A nyak persze odaessék, ahol felébe osztottuk a munkát. Férfi-pullovereknél, ha a vállnál kívánják a nyílást, akkor az elejét éppen úgy csináljuk, mint a hátát, de az egyik vállát nem varrjuk össze, ha-nem két gombot, vagy villámzárat (zipp-zárat) varrunk rá.
Ujja: csuklón kezdjük. Tíz Cmt két síma, két fordítottal. Tovább 5 Cmt a mintával. Az-után 15-ször szaporítunk minden összes sor után 2-2 szemmel, összesen 30 szemet szaporítottunk tehát a 75 sorban. Most egyenesen kötünk tovább a karöltőig. A karöltőt éppen úgy csináljuk, mint a hátánál megírtuk. Ez-után minden sorban fogyasztunk mindkét oldalon egy-egy szemet addig, amíg az ujj kívánt hosszát elérjük. Ha még marad fenn szem, azt lekantoljuk.
Gallérnak csak egy egyenes csíkot kötünk. Kb. 130 szemre kezdjük és kötünk 9 vagy 10 Cmt.
- Férfi-pullover.
Mérték: csípőbőség, nyaktól hátul a hossza, ujj hossza válltól, ujj hossza karöltőtől, csuklóbőség. Mellbőség nem kell. Egyébként éppen úgy kötjük, mint a női pullovert, de szaporítani nem kell.
beküldte: SB.